Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-387
564 Àz országgyűlés képviselőházának 38 a helyzet. Azokkal a zsidó vállalkozókkal, részvénytársasági igazgatókkal, vezetőkkel szemben könnyű odavetni, hogy a zsidó kiuzsorázza a munkást, azok ellen a munkás jobban panaszkodhatik, tehát a zsidó nem meri annyira kiuzsorázni, ellenben, ha most minden csupa keresztény vezetés alá kerül, keresztéig hatalmasok, nyugalmazott magasrangú tisztviselők vagy politikai hatalmasok, párthatalmasok kerülnek oda a részvénytársaságok élére, hát merészeljen ott valaki az alsóbb tagozatú alkalmazottak közül megmozdulni, a száját is kinyitni, hogy kiuzsorázzák őket. Még kevesebb lehetőség lesz tehát annak a harcnak az eredményes megvívására, amelyet eddig a munkásság és az alantasabb alkalmazotti kar valahogy mégis csak meg tudott vívni a tőkével. Ezzel a szakasszal semmit sem segítünk, nem segítünk azzal, hogy nem lesznek zsidó vállalatok. Nem is az a célja ennek a szakasznak, hogy a mai állapotot rögzítve odahasson és azt eredményezze, hogy meg lehessen különböztetni, hogy íme, ezek a zsidó vállalatok, ezek a keresztény vállalatok. Ez a szakasz csak azt fogja eredményezni, hogy őrségváltás lesz, beülnek a keresztény hatalmasok ezekbe a pozíciókba, ellenben megint csak kimarad a keresztény ifjúság, a ma felnövő fiatalság, hiszen azok közül nem is aspirál senki sem arra, hogy egyszerre mindjárt igazgató és vezető legyen, erre nincs is meg nekik a képzettségük, nincs is meg nekik a kellő életkoruk. Ezzel azt érjük el, hogy annál kevesebb pozíció jut majd nekik, mert az ezekbe a pozíciókba elhelyezkedő keresztény nagy urak nagy fizetése még nagyobb rezsit fog jelenteni, még kevesebb keresztény fiatalt lehet majd alkalmazni. Nem kell féltenünk és nem kell ezen a módon megvédelmeznünk a keresztény fiatalságot, mert mint ahogyan már a vita során többször említettük, a numerus clausus folytán most már ez a keresztény ifjúság van mindenütt soron, a pótlás csak belőle képzelhető el. Nem vethető fel tehát az a dilemma, hogy amikor valaki a zsidó alkalmazottak pozícióit védi, a zsidó alkalmazott megszerzett kenyerét, a felesége és kisgyerekei kenyerét védi, akkor éhhalálra kárhoztatja a vele-konkurráló keresztény embert. Először is az egyik oldalon már idősebb emberekről, családos emberekről, feleségekről, gyerekekről van szó, a másik oldalon pedig az a fiatal egyedül áll. De t. Képviselőház, művelt államban, jogállamban, keresztény államban ilyen dilemma fel sem vethető, mint amivel a javaslat mellett még az igazságügyminiszter úr is érvelt, mondván, hogy mit akarunk, ha a kettő közül valamelyiknek éhen kell halnia, haljon éhen a zsidó. (Rajniss Ferenc közbeszól.) Ez nem elintézés, mert az a helyes, hogy senki se haljon éhen. Egy ország szociálpolitikájának, adórendszerének, berendezkedésének alkalmasnak kell lennie szociálpolitikai áldozatokra, arra, hogy minden érdemes embernek kenyeret juttasson. Ha abba a keserves helyzetbe jutunk, hogy itt érdemes emberek, nagyszerű fiatalság ilyen nélkülözéseknek, éhezésnek, testi lerongyolódásnak volnának kitéve, akkor tessék, jöjjünk azzal az adórendszerrel, amely a hatalmasok, a gazdagok, a kapitalisták ellen olyan adóterheket hoz be, amelyeknek igénybevételével azután meg tudjuk oldani a szociális problémákat. De ne állítsunk fel ilyen dilemmát, hogy elveszszük egyiktől a már megszerzett kenyeret azért, hogy a másiknak legyen kenyere. Mind . ülése 1939 március %k-én, pénteket). a kettőnek legyen kenyere, ez az egyetlen^ helyes elv. Mi, amikor érdemlegesen hozzászólunk ezekhez a szakaszokhoz és megindokoljuk szavazatunkat, hogy mit miért nem fogadunk el, azt tartjuk, hogy ezek a szavazatok mindig ponderánsak. Nem azért mondjuk ezt, amit az igazságügyminiszter úr az én szavaimba bele akart magyarázni, mintha mi a mi érveinket, vagy magunkat többre tartanok, súlyosabb valakiknek tartanok, mint amilyen súlyos a velünk szemben felszólalók érvelése, illetőleg egyénisége. Erről szó nincs. Csak azt szokás mondani mindig, hogy a megindokolt szavazat az igazi szavazat. Hiszen képviselőtársaim közül igen sokan ezekkel a témákkal egyáltalában nem is foglalkoznak, nagyon sokszor nem tudják, miről van szó, nem hatolnak a probléma mélyére, csak szavaznak. Természetes tehát, hogy ilyen esetben igazságosan mondhatjuk, hogy ezek a szavazatok csak numeráinak. Egyébként az, hogy mi önhittek volnánk, hogy mi külön becsvágyat, dicsőséget látnánk abban, (Rajniss Ferenc: Ezt kell nekünk hallgatnunk!) hogy itt érvelünk, nem áll meg azért sem, mert azokat az érveket, amelyeket ellenünk felsorakoztatnak, nem tekinthetjük olyan erőseknek, olyan alaposaknak, amelyekkel küzdeni, megbirkózni valami dicsőséget jelent. Nem vágyunk tehát erre a dicsőségre. Kényszerhelyzetben vannak, akik a javaslat mellett argumentálnak. A javaslatnak nincs igaza, a javaslat veszélyezteti a magyar élet integritását. Természetesen nem lehet a javaslat mellett helyes, kellő argumentumokat felhozni és ezért a javaslat mellett felhozott argumentumokkal igen könnyű megbirkózni. Kérem tehát a t. Képviselőházat, méltóztassék ennek a szakasznak törlését elrendelni és nemcsak a zsidóság ellen irányzott kegyetlen rendszabályokkal az ipari fejlődést lehetetlenné tenni, hanem megmentve a magyar iparnak és kereskedelemnek legalább a status quo-jât, megadni a lehetőséget arra, hogy továbbfejlődjék, hogy ezáltal elsősorban az ország keresztény társadalmának használjunk. Elnök: Szólásra következik*? Szeder János jegyző: Vázsonyi János. Elnök: Vázsonyi János képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: T. Ház! A 20. § törlését indítványoztam, amit bátor vagyok röviden a következőkkel megindokolni. A törvényjavaslat csupán a közszállítások tekintetében fűz következményeket ahhoz, hogy valamely vállalat zsidónak tekintendő-e vagy nem. Minthogy pedig a közszállítások kérdésénél a közérdek szempontjai figyelembe vehetők, sőt figyelembe veendők az illetékes hatóságok részéről, nincs semmi indokoltsága sem annak, hogy csupán a közszállítások miatt minősíttessék valamely vállalat zsidó vagy nem zsidó vállalatnak. E tekintetben különben, hogy melyik vállalat zsidó és melyik nein, meg méltóztatnak majd látni, hogy a legkülönbözőbb anomáliák fognak történni, mert az egyik oldalon tömeges kistisztviselőelbocsátások lesznek a zsidó vallásúak, illetőleg azok köréből, akik zsidóknak tekintendők, azért, hogy az egyes vezető pozíciókban lévő zsiclóvallásúak vagy azok, akik zsidóknak tekintendők, megtarthassák pozíciójukat, míg a másik oldalon egyes vállalatok előkelő keresztény urakat fognak az igazgatóságukba és a felügyelőbizottságukba belültetni, akiknek nagyobb jövedelme folytán sokkal kisebb l esz a
