Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-387
Àz országgyűlés képviselőházának 387. száma annak a keresztény fiatalságnak, amely felvehető lesz az egyes vállalatoknál. Erre a két szempontra mindenesetre kötelességemnek tartottam rámutatni ennek a szakasznak a tárgyalásánál. Még egy szempontot vagyok bátor a t. Ház és elsőisorban az igazságügyi államtitkár úr figyelmébe ajánlani. Ez a szempont pedig a jótékony egyesületekre vonatkozik. A 20. § ugyanis kimondja a jogi személyekre vonatkozó hatáskört és illetékességet. Az 1938:XV. te, az úgynevezett I. zsidótörvény a vállalatoknál alkalmazott tisztviselőkről, kereskedősegédekről vagy más értelmiségi alkalmazottakról intézkedik. E törvény végrehajtási utasításának második részében, a 10. §-'ban a vállalatoknál értelmiségi munkakörben foglalkoztatott alkalmazottakról intézkedik, tehát az üzleteknél, üzemeknél vagy bárminő vállalatoknál alkalmazottakról. Sem az 1938 :XV. te, sem pedig ennek a törvénynek a végrehajtási utasítása nem vonatkozik az erkölcsi testületekre, különösképpen a jótékonysági egyesületekre. Ennek ellenére a kormánybiztosság kiterjesztette a törvényszakasz hatályát a jótékonysági egyesületekre is. Azért tartom szükségesnek ennek a szempontnak a felemlítését, mert semmiesetre sem lehet az a cél, hogy ennek a javaslatnak kapcsán a jótékonysági egyesületek esetleg megszűnjenek a náluk alkalmazottak számarányának vizsgálata folytán, különösen az olyan jótékonysági egyesületek, amelyek elsősorban és kizárólag felekezeti célt szolgálnak, de címükben és jellegükben nem felekezetiek, ami nincs kimondva náluk. Erre a körülményre ezért vagyok bátor felhívni az igazságügyi államtitkár úr és a Ház figyelmét. Az elmondottak alapján pedig fenntartom azt az indítványomat, amely a szakasz törlését célozza. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Meizler Károly. Elnök: Meizler Károly képviselő urat illeti a szó. ' • Meizler Károly: T. Ház! Rupert t. képviselőtársam azt mondta, hogy ez a törvényjavaslat és különösen ez a szakasz kegyetlen rendszabályokat tartalmaz és arról dönt, hogy ki haljon éhen; a keresztény-e vagy a zsidó és hogy a magyar élet integritását zavarja. Miről van szó ebben a szakaszban? Arról van benne szó, hogy milyen nagyvállalat, milyen üzem, milyen számarány szerint minősíttessék kereszténynek vagy zsidónak; arról van szó, hogy azok a vállalatok, amelyeknek tulajdonosai, részvénytöbbségének tulajdonosai, vezérigazgatói, vezetői 50%-ban zsidók, ezek a vállalatok nem számítanak zsidó, hanem keresztény vállalatoknak. Én ezt a szakaszt az általános vita során szégyenszakasznak neveztem azért, mert ez a szakasz feltételezi azt, hogy ahol a vezetőknek 50%-a zsidó, ott maga a vállalat még nem minősül zsidó vállalatnak, csak az a vállalat, amelyben 51% a zsidó. Mit jelent ez tulajdonképpen? Azt, hogy az egész magyar gazdasági élet, ipari élet, az egész bankvilág, a takarékpénztárak világa és egész magángazdálkodásunk tulajdonképpen zsidó kézben marad. Ez azt jelenti, hogy a vezetőknek, a vezérigazgatóknak nem 50%-a, hanem száz százaléka lehet zsidó, mert a vezérigazgató mellé odatesznek egy keresztény embert hasonló hatáskörrel, de csak formailag hasonló hatáskörrel, lényegben azonban az egyetlen vezérigazgató, a zsidó vezérigazgató fogja a ülése 1939 március 2Jt-én s pénteken. 56Ö vállalat ügyeit intézni. Ugyanez fog történni a legfontosabb személyzeti osztálynál, az árubeszerzési osztálynál és mindenütt, ahol a zsidóság hatalmát továbbra is meg kell őrizni. Az 50%-nyi vezetőt olyan ügyesen el lehet a vállalatoknál a legfontosabb pozícióban helyezni, hogy a másik 50% keresztény vezető tulajdonképpen csak a fizetést fogja felvenni, a vállalat vezetésébe azonban nem fog beleszólni. Erről van tulajdonképpen szó. Ugyanekkor Rupert Rezső képviselőtársam azt a kijelentést kockáztatja meg, hogy itt arról van szó, hogy ki haljon éhen. Itt szó sincs éhen-halásról, ellenkezőleg, arról van szó, hogy ez a szakasz egyenesen továbbra is szentesíti a zsidóság túlsúlyát magánvállalatainkban, bankjainkban és karteleinkben. Éppen az volt az első zsidótörvénynek is a mélyreható hatalmas hibája, hogy a kisemberek, a kiszsidónak a jövedelméhez hozzányúlt ugyan, de ugyanakkor nem nyúlt hozzá a tulajdonhoz, a részvénytársasági többségekhez, a vezérigazgatói stallumokhoz. Sajnos, ez a második zsidójavaslat beleesik az elsőnek ebbe a hibájába és a gazdaségi életnek túlnyomó részét, az ipari vállalatokat ismételten és továbbra is zsidó kézben hagyja. Rupert Rezső képviselőtársam szeret szuperlativuszokban beszélni, amint ezt igen jól megállapította az igazságügyminiszter úr, de amit itt mondott, az már nem is szuperlatívusz, hanem meghamisítása ennek a szakasznak s én úgy látom, hogy az ő indítványával szemben ennek a szakasznak nem az elvetésére, hanem még inkább megszigorítására volna szükség. Ha a magánvállalatok tisztviselői között 15 százalékra redukáljuk az alkalmazható zsidók számát, ugyanúgy méltányos volna, hogy a vezérigazgatói stallumokat, a vezető pozíciókat betöltő egyének között is csak 15 százalék legyen a zsidók arányszáma, ami még mindig a háromszorosát jelenti -az országos arányszámnak. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Rajniss Ferenc! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Szeder János jegyző: Nincs senki feliratkozva. Elnök: Kíván még valaki ehhez a szakaszhoz hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: T. Ház! Rupert Rezső t. képviselőtársam azt mondta felszólalásában, hogy ő védi az ipar érdekeit, az ipar védelmében szólal fel, mert ő ettől a javaslattól az ipar elsenyvedését várja. Az ipart mi is meg akarjuk tartani, de azt igazán magyarrá akarjuk tenni, egész berendezkedésével együtt. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Azt mondja t. képviselőtársam, hogy a keresztények alkalmazása mellett máris az következett be, hogy a munkabérek csökkentek. Az ilyen általánosságban mozgó, tisztán csak hangulatkeltést célzó kijelentéseket, amelyeknek a világon semmi alapjuk nincsen, méltóztassék talán mellőzni. Ha tudna ilyenről t. képviselőtársain, akkor tessék az eseteket in concreto bejelenteni, de ilyen általánosságban mozgó kijelentésekkel ne méltóztassék igyekezni hangulatkeltést elérni. En ezt egészen 82*