Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

Az országgyűlés képviselőházának 386. Elnök: Milyen címen kíván a képviselő úr szólni? (vitéz Szalay László: A házszabályok 151. %-B. alapján!) A szót a képviselő úrnak megadom. vitéz Szalay László: T. Ház! A házszabályok 151, §-a értelmében tisztelettel indítványozom, (Felkiáltások bal felől: Jó, jó! — Vázsonyi János: Visszavette a jogát! — Zaj.) miután a szakaszhoz már négyen hozzászólottak, méltóztassék a szakasz feletti vita bezárását elhatározni, amely indítványomnak elfogadását közérdekből van szerencsém ajánlani. (Helyeslés jobbfelől. — Zaj.) Elnök: Minthogy s, képviselő úr indítványa házszabály szerű, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a képviselő úr javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, szíveskedjenek f elállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az indítványt elfogadta, ennélfogva a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni. Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: T. Képviselőház! Hunyadi-Vas Gergely és Megay Meissner Károly t. képviselőtársaim t felszólalásai megkönnyítik az én felszólalásomat, mert sok mindent, amit válaszként el kellene mondanom az ellenzék t. szónokaival szemben, ok már elmondották. Csak Dulin képviselőtársamnak arra a kérdésére kívánok válaszolni, hogy miképpen fog megtörténni a százalék kiszámítása a zsidó és a kereszténybizományosok között. Tudvalevő, hogy ezek a bizományos szervezetek a százalékra már előre meg vannak szerkesztve és előre szét van osztva az árumennyiség, amit bizományba adnak egyeseknek, ennek folytán azt hiszem, semmi különös nehézsége nem lesz annak, hogy a pereentuális számítás megfelelő módon keresztülvitessék. Payr Hugó képviselőtársam egy kérdést vetett fel, amely nem egészen ezzel a szakaszszál kapcsolatos. Egy számtani feladványt adott fel nekem, (Derültség jobbfelől.) amelyre azt kell válaszolnom, nem vállalkozom rá, hogy most megfejtsem, mert azt hiszem, hogy a Ház tárgyalása nem erre való. Rámutatok azonban arra, hogy már az előző szakaszoknál is megmondottam: nagyon természetes, hogy ott, ahol egy embernek az alkalmazásáról van szó, az nem jelent félembert és annak illetménye nem jelent félilletményt, hanem azt a megszorítottak érdekében, mint egészet fogjuk kezelni. (Ügy van! jobbfelől.) Ez az elv eloszlat minden olyan nehézséget, amire Payr képviselőtársam rámutatott. Megay Meissner képviselőtársam felvetett még egy kérdést, a bojkott kérdését és azt a nyílt kérdést intézte hozzám, mi van a bojkottal és igaz-e, hogy ilyen bojkottot szítanak a külföldön (Halljuk! Hallmk! a jobboldalon.), amire itt mindjárt baloldali közbeszólások hangzottak el, hogy ez is csak rágalom és hogy nem illik ilyen kérdéseket felvetni. (Mozgás.) r T.. Ház! Ez a kérdés tényleg felvettetett mások részéről is. Most csak a t. képviselőtársa.m részéről, de felvetették a vita során, felvetették a sajtóban is. Ennek a kérdésnek és a kérdés felvetésének kétségtelenül voltak kedvezőtlen hatásai, mert voltak olyanok, akik csakugyan tartottak tőle,, hogy az a bojkott valami nagy gazdasági hátrányokkal fog járni reánk - nézve. Méltóztassanak megengedni, hogy én egy amerikai magyar lapot mutassak be ;

ilése 1939 március 23-án, csütörtökön. 553 és abból egy részletet olvassak fel, amely ezzel a bojkott-kérdéssel foglalkozik. Ez a közleménye az amerikai lapnak egyrészt a bojkott eredetére is rá fog mutatni, másrészt rá fog mutatni arra is, hogy a józan amerikai közvélemény nem ül fel az ilyen bojkottkeltési célzatoknak. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Ez egy clevelandi magyar lap, »Jó Pásztor« a címe. Előrebocsátom, hogy katolikus hetilap és hogy a lap szerkesztője a cikkből kitetszőleg egyáltalában nem elfogult a zsidósággal szemben, sőt a zsidóság irányában teljes megértést mutat. (Rajniss Ferenc: Egy kicsit liberális!) Ez a lap a következőket írja (olvassa): »Lapunk multheti _ számában ismertettük azt a minden ízében aljas förmedvényt, amelyben Schönfeld Lázár newyorki magyar főrabbi (Fábián Béla: Már olvastuk a Virradlatban!) becstelen hazugságok szennyes áradatát zúdítja a magyar nemzet tisztes arcába, sőt továbbmegy és durva, kegyetlen bosszúért liheg — hetediziglen való kiirtását követelve mindennek, ami magyar.« (Mozgás a jobboldalon. — Vázsonyi János: Mi közünk nekünk hozzá!) »Álljon itt Schönfeld Lázár hosszú förmedvénvének rövid kivonata, hadd ismerkedjék meg vele jobban is az amerikai magyarság. Mit állít Schönfeld Lázár? A következőket: Az összes magyarországi kórházak tele vannak pogány magyarok által hősiesen véresre vert zsidó testvérekkel. Rabolnak, zsarolnak, katonaruhában a szabad magyar csapatok lovagjai. Röhöe-ve nézik a magyar nemzet e salakjai az ártatlan, védtelen és tehetetlen zsidók vergődését. (Bánó Iván: Mutasson egyet is! — Gr. Festetics Domonkos: Ügylátszik, a zsidók ott is éppen olyan finomak, mint itt!) Elkommunizálják a zsidótól munkahelyét, kilökik az utcára, hogy éhenhaljon.« És így tovább. Azután ezt a felhívást tartalmazza a főrabbi cikke (olvassa): »Lázadozzunk, vonuljunk fel Washingtoniba, ott követeljük az amerikai kormány erélyes fellépését a magyar kormány ellen.« (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Hallatlan! Hallatlan! —• vitéz Csicsery-Rónay István: Szégyen! — Rajniss Ferenc: Idegen beavatkozás! — Bánó Iván: Hazaárulás! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter (tovább olvassa): »Követeljük az Egyesült Államok kormányától, hogy a diplomáciai viszonyt szakítsák meg Magyarországgal, hívják vissza az amerikai követet és ha ez sem használna, mondják ki a legélesebb bojkottot minden Magyarországról jövő importáru ellen.« (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: »Nem tévedünk,« — folytatja a »Jó Pásztor cikke — »ha azt állítjuk, hogy az amerikai magyarság félévszázados története alatt még sohasem hangzott el ennyi hazugság a magyar nemzet ellen és senki se merte tetemrehívni azt az ezeresztendős Magyarországot, amelynek nagyon méltatlan és háládatlan fia, Schönfeld Lázár, a newyorki zsidó pap. Valóban nem csodálkozunk azon, ha az amerikai magyarság legnagyobb egyletének elnöke, Daragó József, méltó választ adott neki a »Verhovayak Lapja« január hó 19-iki számában.« (Zaj a szélsőbaloldalon. — Juresák Béla: Ami nem tetszik, azt letagadják! — Fábián Béla: Maguk hivatkoznak mindig Jászi Oszkárra, Kun Bélára, Schönfeld Lázárra!) 80*