Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

554 Az országgyűlés képviselöházá'iiak 386 Elnök: Fábián Béla képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: Ez a Daragó József, aki egy nagy amerikai magyar egyesületnek, a »Verhoyay-egylet«-nek az elnöke, a »Verhovayak LapjjL«-ban a követ­kezőket írja (olvassa): »Nem hittem idáig, hogy a magyar földön született és magyar légkörben nevelkedett zsidó vallású magyarok nem éppen olyan érzésekkel vannak nemze­tünk nagy érdekeibe 'bekapcsolódva, mint bár­melyikünk, kit keresztvíz alá tartottak. Két­ségbeesett megdöbbenéssel kellett arra ráesz­mélnem, hogy nincs igazam, hanem azoknak a fiatal, érvényesülni vágyó keresztényeknek van igazuk, akik a zsidókat — vallásukon ke­resztül ítélve — olyanoknak tartják, akik min­den alkalmat felhasználnak arra, hogy úgy gazdasági, mint társadalmi téren maguknak biztosítsák az érvényesülésnek minden lehető­ségét. Meg kell köszönnöm ezt a kiábrándulást Sehőnfeld Lázár newyorki főrabbinak, akit korábban sajátmagam előtt mindig az igaz magyar zsidó tipikus alakjának tartottam és akit nemcsak hivatásánál fogva, hanem maga­tartását tekintve, mindenkor becsülettel meg- 8 tiszteltem.« (Haám Artúr: Lehet, hogy Biró Pál szócsöve ő!) Azt mondja azután végül ebben a cikkében (olvassa): »Hát tisztelt főrabbinus uram, nem hiszem, hogy akad ezek után egyetlen keresz­tény vagy keresztyén magyar ember, de még a zsidó magyarok közül is annyi, hogy az ön rettenetes gyűlöl s égén ek. és hosszúvágyának követője legyen. Mi, Verlhovayak r — egész bi­zonyossággal — tartózkodunk attól, hogy ön­nel e<gy úton elinduljunk és még attól is, hogy az Ön vallástétele után a zsidók ellen fordul­junk ... Mi csendesen elkönyveljük az ön meg­állapításai nyomán, hogy bizonyos föltételeink­ben, ami a zsidókra vonatkozott, csalatkoztunk, de amikor bennünket »pogányok«-n,ak nevez, amikor nemzetünk torkára a bojkottnak _ köte­lét illeszteni igyekszik, akkor ha nem is fog el bennünket önhöz hasonlóan a bosszúnak fék­telensége, mégis meg kell tartanunk azt a ta­nítást a jövőre vonatkozólag, amelyet az Ön vallástételéből, mint igazat megismertünk.« T. Ház! En ezt csak azért olvastam fel, hogy rámutassak arra, hogy az a bojkottmoz­galom, amelyről szó volt és amelyre itt hivat­kozás történt a vita első stádiumában, főleg a bizottságban, nem mindig valami nagyon meg­fontolt és nem mindig valami tiszta forrásból ered. A forrást ez a cikk igen jól elénk tárja. (Fábián Béla: De megmondja maga a cikk is, hogy a zsidók ellene fordultak! Maga az a cikk, amelyet a miniszter úr felolvasott! — Elnök csenget.) De megnyugtatásul elmondhatom azt is, — és ez szól azoknak, akik a bojkottot komolyan vennék — hogy ezt a bojkottot nem kell komo­lyan venni, mert Amerikában sem hiszi el senki azt, hogy itt Magyarországon olyan dol­gok történnek, amelyek a bojkottmozgalom alapjául szolgálhatnak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Tisztelettel kérem* méltóztassanak a sza­kaszt eredeti szövegezésben elfogadni. (He­lyeslés és taps jobbfelöl. — vitéz Patacsi Dé­nes ( a szélsőbaloldal felé): No, maguk Kohn­fiak! — Payr Hugó: Patacsi, mint gazdasági szakértő! — Zaj.) '. ülése 1939 március 23-án, csütörtökön. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Kérdem, méltóztatnak-e a 18. §-t a bizott­ság által javasolt szövegben elfogadni? (Igen!) A Ház a 18. §-t a bizottság szövegezésében el­fogadta. Az új szakasz beiktatása folytán a régi 23—27, most már 24—28. §-okban előforduló hi­vatkozási számok megfelelően módosulni fognak. Következik a 19. §. Kérem annak felol­vasását. Szeder János jegyző: (felolvassa a 19. §-t.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Kéthly Anna! Elnök: Kéthly Anna képviselőtársunkat illeti a szó! Kéthly Anna: T. Képviselőház! A minisz­ter úr az előbb itt egy bombát dobott a Ház délutáni hangulatába. (Mozgás a jobboldalon. — Elnök csenget.) Szerencsére ezt a bombát már néhány héttel ezelőtt a Virradat is elha­jította és a magyar zsidóság már akkor is megmondotta, hogy amint Scotus Viatorért nem lehetett annakidején az egész protestáns egyházat felelőssé tenni, úgy ezért a megnyi­latkozásért sem lehet itt Magyarországon a magyar zsidóságot bűnbaknak megtenni a javaslat különféle szakaszaival. (Folytonos mozgás a jobboldalon. — Elnök csenget.) A most tárgyalásra kerülő 19. § három részből áll. Az első bekezdés vonatkozik az összes magyar egyesületekre, amelyekre a 17. §. rendelkezéseit eszerint a szakasz szerint al­kalmazni kell... (Zaj.) Mondom, a szakasz első része vonatkozik minden egyesületre, ille­tőleg minden egyesület tisztviselőjére és egyéb alkalmazottjára, annak a 15, illetve 12 százaléknak arányában, amelyet a 17. § álla­pít meg. A szakasz második része vonatkozik a munkásegyesületekre, amelyeknek már nem­csak a tisztviselőit és egyéb alkalmazottait, ha­nem tisztikarát és munkaközvetítőit is teljes egészükben, százalékarány megállapítása nél­kül vonja a törvényjavaslat rendelkezései alá. Külön megjegyzi a szakasz ebben a bekezdés­ben azt, hogy a 2. §-ban kreált kivételezés sem alkalmazható ezekre a személyekre. A harmadik rész pedig a felekezeti egyesületekre vonatkozik. T. Képviselőház! En nagyjában és egészé­ben a második bekezdéssel kívánok foglalkozni, amely úgy szól, hogy (olvassa): »Munkásegye­sület vagy más munkás szervezet«, — és itt min­dig^ a »munkás« szón van a hangsúly — »in­tézőszervének vagy tisztikarának tagja, munka­közvetítéssel foglalkozó szervezetnek tisztvise­lője vagy értelmiségi munkakörben foglalkoz­tatott egyéb alkalmazottja zsidó nem lehet. Ezeket a rendelkezéseket a 2. § első bekezdésé­ben megjelölt személyekre is alkalmazni kell.« Ez a második bekezdés, amely kimondottan, egyenesen a munkásegyesületekre vagy bármi­lyen munkásszervezetre vonatkozik, természe­tesen a szakszervezeti tanácshoz tartozó mun­kásszervezetekre vonatkozik. Hiszen a többi úgynevezet munkásszervezet, amelyek mun­kásszervezetnek nevezik magukat, a zsidótör­vényt még a zsidótörvény megalkotása előtt is kötelezőnek ismerte el magára és tisztikarát és egyéb szerveit még a zsidótörvény megalko­tása előtt úgy alakította meg, hogy reá egy később jövő törvény alkalmazható ne legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom