Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-373

Àz országgyűlés képviselőházának Û73. vényhozás vagy a kormány cselekedjék, akkor újra becsületes meggyőződéssel azt kell mon­danom: lehetetlenség, hogy ennek a nagy meg­előző szellemi harcnak a küzdői börtönben és internáló táborban üljenek, amikor mi tör­vényt teszünk. ítéletet hozunk azokban a kér­désekben, amelyekben ők még a legkeserve­sebb időkben ennek a törvénynek szelleme meghozatala érdekében mellénk állottak. ÍDrozdy Győző: Nem is kell mártirokat csi­nálni n T. Ház! Nekem az a véleményem, hogy en­nek a törvényjavaslatnak alapján lehet rendet teremteni az országban, ez a rendteremtés azonban nem lehet az igazság szempontjából egyoldalú. Tessék igazságot szolgáltatni azok­nak is, ,akik megkezdték, folytatták a küzdel­met az első időkben és ebben az esetben lehet arról szó, hogy ha a Ház határozott, ha ez a javaslat a törvénykönyvbe beiktattatott, akkor igenis legyen^ végleges ebiben a kérdésben a béke ,az országban. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert végtelenül egyoldalú az a beállítás, ihiogy ebben a naev szellemi küzdelmben, amelyet esztendők óta folytattunk, csak az igen t. és mea-sértetj, másik oldal kapott sebeket. Nem így van ez, igen t. Ház! Kaptunk mi is mindannyian sebeket; az egész különbség csak az, hogy mi nem panaszoltuk fel olyan mértékig üldöztetésünket, mint ahogyan a másik oldal felpanaszolta egyszerű sérelmeit. A tisztességes embereknek jogát elismerjük ott, de feltétlenül megköveteljük, hogy a tisz­tességes emberek, a harcos emberek jogát el­ismerje az az oldal ezen az oldalon is. Ez a békének lehetősége és nem az egyoldalúság! (Czirják Antal: Nem vonja senki kétségbe!) Példának okáért szerény magam Imrédy Bé­lát emberséges, európai, tisztességes magyar úrnak tartom. (Ügy van! Ügy van! a jobbolda­lon.) Még ma is azt állítják, t. Ház, hogy az utca, a demagógia ráncigálta ide ezt a tör­vényjavaslatot, ami nem igaz. Ezt a törvény­javaslatot a magyar nemzet közszükséglete szülte és mindazok, akik állandóan az utca demagógiájára hivatkoznak, elrontják annak a békének a lehetőségét, amely a törvényjavas­lat megszavazása után kétségtelenül az or­szág javára be kellene hogy álljon egy való­ban kölcsönös treuga dei formájában. A törvényjavaslatot illetően egy magyar és egy világkérdéssel állunk szemben. Nekünk mint magyaroknak és mint európai emberek­nek kell rendet teremtenünk a zsidókérdésben. Az összzsidóság száma tizenhétmillió. Ebből Európára esik tíz és pegyedmillió, Amerikára ötmillió, Ázsiára csak 940-000, Afrikára 670.000, Ausztráliára pedig 30.000 fő. Ez a puszta szám­szerű megoszlás önmagában mutatja a zsidó­kérdésnek kontinentálisán beteges jellegét. De ezen a rossz kontinentális megoszláson túl a zsidóságnak 80 százaléka nyolc államban él és egyharmadrésze a zsidóságnak a világ 18 városában helyezkedett elv Az állami és a vá­rosi megoszlás tehát a vendéglátó népek tár­sadalmában páratlanul egyoldalú, önmagában veszedelmes képletet mutat. T. Ház! A zsidóprobléma szempontjából* ha összehasonlítjuk Európában az egyes álla­mok helyzetét, akkor ahhoz a szomorú megál­lapításhoz jutunk, hogy a zsidóság számát a lakosság számához viszonyítva, Lengyelország után, közvetlenül Romania mellett, mi veze­tünk az élen. Már pedig a meggyőződéses an­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 1939 február 2e-án, heddeû. 47 tiszemitizmusnak állandóan az volt a legelső tétele, hogy itt nem minőségi, hanem mennyi­ségi harcot folytatunk a zsidóság ellen. Mi nem tagadtuk meg a zsidóság élet jogát, mi nem állítottuk azt, hogy a zsidó alárendelt nép; ellenkezőleg, azt állítottuk, hogy a többi nemzet szempontjából tisztán és egoisztikusan a maga céljai szempontjából, nagyon is értel­mes a zsidó. Mi azt állítottuk mindig, hogy a kis magyarság, a 10 milliónyi magyarság a 600.000 főnyi zsidóság asszimilálására, befo­gadására, jó eltartására képtelen anélkül, hogy a maga nemzeti életét meg ne gyöngítené. Ma­gyarországon lakik a világ zsidóságának 3'2 százaléka, de az ország lakosságának 5'3 száza­lékát képezik a zsidók. Már most ha azt lát­juk, hogy Angliában az 5 3 százalékos magyar aránnyal szemben csak 068 százalék a zsidók száma, hogy 067% a francia zsidók és083% a né­metországi zsidók száma, akkor feltétlenül azt kell mondanunk, hogy azok a bírálatok, amelyeket külföldről hallunk és amelyek ben­nünket a nyugati demokráciák példájára inte­nek, hamisak. Hamisak a magyar nemzet szempontjából, mert egyedül és páratlanul ál­lunk a zsidókérdéssel Európában. Még szomorúbb és súlyosabb a helyzet, ha az említett városi elhelyezkedés szempontjából nézzük a zsidókérdést. Magyarország főváro­sában, Budapesten 23% a zsidó, tehát 230.000 lélek, s ezzel a 23%-kai szemben Parisban 6%, Berlinben 3-8%, Londonban 2.7%, Moszkvában 6.1% a zsidók száma és csak^Newyorklban 22'9%. Tehát csak Newyork közelít meg bennünket a fővárosok elzsidósodása szempontjából, ami azt jelenti, hogy a modern európai metropoli­sok közül Budapest egyedülálló helyzetben van az elzsidósodottság tekintetében, kivéve a nagy metropolisokat, Odesszát és Lodzot, ahol a zsidók száma, természetesen, százalékiban na­gyobb. : Magyarországon számokban és százalékban egyformán elrémítő az elzsidósodottság, .amihez azonban hozzá kell számolnunk, amikor ítéletet mondunk a zsidókérdésben, a magyarországi zsidóságnak igen sajátságos gazdasági, társa­dalmi, politikai és kulturális elhelyezkedettsé­gét is, azt a bonyolult és mérhetetlen hatalmat, amelyet számarányán kívül a magyar életben képvisel és amely az egész világoji egyedülálló monopóliumokat jelent a nemzettest középső rétegeinek megszállásaiban. Es ha ezt látjuk, akkor nyugodt lélekkel elmondhatjuk, hogy csak a korlátolt és rosszindulatú, csak a tu­datlan és a parasztfogásban igen tudós embe­rek hivatkozhatnak nálunk a zsidókérdésben az úgynevezett nagy nyugati demokráciákra. Magyarországnak és a nyugati demokrá­ciáknak zsidó problémája összehasonlíthatat­lanul különbözik egymástól. Csak egyedül ^ az érdek, az álszenteskedés és az önző nagyképű­ség vonhat párhuzamot közöttük és ítélkezhetik felettünk a zsidókérdés törvényes rendezése miatt, akár a magyarországi, a honi demokrá­cia dicséri hangosan a Nyugatot, akár a nyu­gati 'demokráciák sajtója és politikusai korhol­nak még hangosabban ibennünket a törvényes rendelkezésekért. (Rácz Kálmán: A hungarista párt miatt nem nagyon korholtak!) Ez az érdekes nemzetközi lalbdajáték, a kül­és belföldi zsidóság versenyfutása a szolidari­tásban, a műfelháborodás, az a sok megrendelt levél, amelyet a rabbik a nagyvállalatoknál y Newyorkban és környékén megrendelnek, az a f c < 8 ' fo

Next

/
Oldalképek
Tartalom