Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-373

48 Az országgyűlés képviselőházának 373. ülése 1939 február 28-án, kedden. BS: töméntelen idegen eszme és külföldi példa, amellyel reánk ihatni akarnak, nem tudja már Magyarországon feltartóztatni a.szükséges törvényhozási folyamatot. Nem tudja feltartóztatni, mert íbiszen a nagy népeknek, a nagy demokráciáknak, vagy mondjuk, a nagyhatalmaknak félőrült versenye, az a veszett iramú fegyverkezés, amely az egész világon folyik, az európai robbanás örökös veszedelme ezt a kis, testvértelen magyar népet is a külvilág roppant nyomása alatt, feltétlenül arra kényszeríti, hogy népi erejének teljes kifejlesztésével védekezzék a jövő háborús lehetőségei ellen. Nem mi tehetünk arról, hanem Európa, a nagy, hatalmas nemzetek, hogy életünket, az egész magyar életet a jövő védelmére át kell szerveznünk; a nagyhatalmak rendezik azt a halálos stafétát, amelyet a magyarság ösztönszerűleg érez, ameljr a magyarság védelmi ösztöneit felébreszti és valóiban végzetes szociális elmaradottságunk, amelynek nem kis részben a parlamentarizmus renyhesége és probléma kitolása az oka Magyarországon, sürget 'bennünket, hogy kivezető utat találjunk, hogy meg keressük a népi 'honvédelem lehetőségeit, amely nem tisztán és egyedül a fegyvereken nyugszik, ahogyan azt jó demokratikusan el akarják hitetni velünk. Magyarországon egy holnapi vagy holnaputáni 'szörnyű európai robbanás lehetősége miatt kell megteremteni ennek az egész népnek halálos nagy összetartását és bármerre fordulunk is politikailag az előfeltételek megteremtéséért, bármivel próbálkozunk, a jóakarat és a tettvágy mindenütt a judaizmus és a feudalizmus várfalaiba ütközik. A judaizmus és a feudalizmus összekötött várfalai állítják itt meg a munkát. Egy évtized, sőt sok évtizedek óta topogunk egy helyben, pedig sietnünk (kell a munkánkkal, mert lelke kell, | hogy legyen ennek a nemzetnek a viharban és igazságot kell éreznie majd a nagy megpróbáltatások idején. Ennek a magyar népnek kell felejtenie a magyar szociális törvényhozás alapján azt, hogy valamikor csak dúsgazdag lombozata és töméntelen fagyöngye volta magyar fának és sokmillió kis gyökérszála elsorvadt, pusztulásnak indult. T. Ház! Ezt a nemzetet a zsidókérdés és a földreform megoldása nélkül nem lehet meggyógyítani. Mi azt látjuk tisztességgel és meggyőződéssel, hogy a magyar nemzetnek csak lombkultúrája és fagyöngy-kultúrája van és most már elérkezett annak az ideje, hogy megerősítsük a magyar törzset, a megisenyvedt törzset és elegendő, bőséges táplálékot adjunk az elszáradásra ítélt gyökérzetnek, az ősmagyar parasztságnak; minden gondunk. minden reményünk és becsületünk letétemé nyesének. A feudális lomb és a zsidó fagyöngy nieemvesegetése nélkül kiszárad az anyaföld^_^ *Trm tudom meg~*^ °ff*> az ""^etlen aa, az L álekvés Ag nem tályt: egy -*lyt és r egy jzéposztályt, másság rováalizmusnak es gait megnyiréle politikával, semmiféle machinációval nem oldható meg többé és én ebben látom a magyar problematikának a magvát. Hiába hozzák fel ellentételnek azt, hogy a zsidótörvény csak a magyar középosztálybeli rétegek javára szolgál és nem a parasztság javára. Nem igaz ez, t. Ház! Nem igaz ez ama tétel miatt, hogy a szegény Magyarország nem tud, de még a dúsgazdag Anglia sem tudna két középosztályt eltartani, ahogy pedig sajátos társadalmi struktúránk miatt, mi Magyarországon tisztán ennek a rossz gazdasági szervezetben tartott magyar népnek a megadóztatásával mind a mai napig eltartunk. Nem lesz sohasem rend, nyugalom, nemzeti erő, ha eltitkoljuk ezeket a kérdéseket és egypár túlságosan megijedt zsidónak a védelmében húzzuk-halasztjuk a törésig a megoldást, húzzuk-halasztjuk addig, amíg a nemzet egyetemes élete szempontjából jóvátehetetlen károk származnak az elhanyagolt kérdésből. Nem israz az. t. Ház, hogy a magyar társadalomnak és a nemzetnek ez az alapkérdése a réai szerkezeti formában, egyedül a termelés felfokozásával megoldható volna. Nem ififaz! Ha mi a masryar élet átszervezése nélkül felfokozzuk a termelést, akkor még nagyobb szakadék lesz a dolsrozók és a fényesen eltartottak között, (Úgy van! a jobbközépen.) mért nagyobb lesz a zsarolás lehetősége és nagyobb lesz a kizsákmányolás is az ország területén. (Ügy van! Úgy van! a jobbközépen.) Ennek a tételnek a zsidókérdésre vonatkoztatott igazsága az, hogy a zsidókérdést azon az autorchiás testen belül kell megoldani, amelyet a zsidók a magyar test mellett itt az ország íiatáraiu belül, de külön élethen alkotnak Ezt a tételemet tisztán zsidó forrásokból óhajtom bizonvítani. mert a jó antiszemita nem foglalkozik rossz zsidóellenes müvekkel, nehogy azok filoszemitává bosszantsák. A buta zsidó írás megvigasztalja az embert, a korlátolt és Örökké dühös antiszemita pedig ellenmondásra ingerli, úgyhogy az antiszemitizmus tartós, kiegyensúlyozott biztosítósára a legokosabb az okos zsidókkal foglalkozni. Goldelmann Salamon prágai professzor, a zsidóságnak egyik legnagyobb élő gondolkodója, egy rendkívül érdekes nagy értekezést írt, amelynek a címe: »Zsidó galutgazdálkodás és zsidó gazdasági alkotmány, mint sorsközösség«. Már a cím indikálja azt az alkotmányszeretetet, amelynek elferdüléseivel oly sokszor találkozunk a magyar zsidósajtóban. Goldelmann professzor Sztálin mesterrel vitatkozik ebben az írásművében, tudniillik Sztálin azt merte állítani, hogy a zsidóság nem nemzet. Goldelmann professzor megtámadja Sztálint. Sztálin tétele a következő: a nemzet nem más, mint emberek összessége,, közös nemzeti jelleggel, ha tehát gazdaságilag egymástól ejválasztottan élnek, különböző területeken és különböző nyelveket beszélnek, akkor nem alkothatnak nemzetet. Goldelmann pedig kijelenti, hosrv a zsidóság, amely mint közösség es nemzet állandóan rokonszenvvel viseltetett, a kommunizmus iránt és annak terjedését minden rendelkezésére álló erővel szolgálta, nem fogadhatja el Sztálin tételét a következő okok miatt: a diasporában élő zsidóság a vendéglátó népek gazdasági közösségében él s tulajdonképpen azok belső törvényszerűségeihez, fejlődési folyamatához, alkotmányához és tagozódásához kellene alkalmazkodjék, a gazdasági tények és statisztikák vizsgálatából azonban