Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-386
Az országgyűlés képviselőházának 386. ülése 1939 március 23-án, csütörtökön. 549 rokkal fog járni. (Vázsonyi János: Elmezavar van!) T. Képviselőtársam egyébként, úgy latszik, Antal István államtitkár úrnak azt a felszólalását if félreértette, amely felszólalás a Mabi. és Oti. orvosokra vonatkozott, mert ő nem jelentett ki egyebet, mint azt, hogy azért kellett ezekről külön rendelkezni, (Rajniss Ferenc: Kifelejtett kategória volt!), mert ezek sem a köztisztviselők, sem pedig a magánalkalmazottak kategóriájába nem voltak sorozhatok. Ezért kellett reájuk vonatkozólag külön rendelkezést felvenni. T. képviselőtársam azt is mondja, hogy meg fog rendülni az egész gazdasági élet. Ezt megelőzően azt mondta, hogy teljesen egyetért a javaslatnak azzal az intenciójával, hogy a kereszténység elhelyezkedjék a gazdasági pályán, sőt hogy hegemóniát nyerjen. Azt is mondta a t. képviselőtársam, hogy örvendetes tapasztalása az, hogy a keresztény ifjúság nagyon jól megfelel a gazdasági pályákon. (Fellner Pál: Így van!) Ha ez mind így van, akkor nem tudom, miért és hogyan fog beállni az a megrendülés. (Bródy Ernő: Azért még nem kell a zsidóságot fejbeütni! — Fellner Fái: De nem bírja el a gazdasági élet ezt az megrázkódtatást! — Zaj a jobb- és a baloldalon. — Elnök csenget.) Képviselőtársam azt is kifogásolta, hogy a fronharcosok nem részesülnek kellő méltánylásban. (Fellener Pál: Ügy is van!) Rámutatok arra, hogy az összes frontharcosok részére minden kivétel nélkül előnyt biztosítottunk a zsidóság számára megállapított százalékon belül. Rámutatok arra, hogy a külön érdemeseknek ezen az országos számarányon felül még külön kontingenst is biztosítottunk. (Vázsonyi János: Mit jelent ez a kis cégeknél?) Igazán nem értem, hogyan lehet kifogásolni azt a tegnapi megállapításomat, hogy az a kedvezmény, amelyet a zsidó hadiérdemeseknek juttatunk, igenis, a keresztény kontingens terhére történik. Ez csak nagyon természetes dolog. (Bródy Ernő: A lövészárokban nem nézték, hogy ki keresztény frontharcos, ki zsidó!) A kontingensben benne foglaltatnak a keresztény hadiérdemesek is, ha tehát ebből a kontingensből elvonunk valamit a zsidók javára, az a keresztény kontingens hátrányára esik. (Fellner Pál: Ez az igazi bajtársi szeretet! — Rajniss Ferenc: Maga ne tanítson bajtársi szeretetre! — Nagy zaj a baloldalon.) T. képviselőtársam, én azt hiszem, hogy a keresztény bajtársaink iránt is bajtársi szeretettel tartozunk. (Rupert Rezső: Szép is volna, ha a keresztény frontharcosok nem volnának elhelyezve! Mind idős emberek.) Elnök: Rupert képviselő urat kérem, szíveskedjék tartózkodni a közbeszólásoktól. Tasnádi Nagy András igazságügy miniszter: T. Ház! Még csak egy kérdéssel akarok foglalkozni ezzel a szakasszal kapcsolatban. Több oldalról felmerült a Házon kívül, nem az itteni felszólalásokban, hogy mi lesz akkor, ha egy vállalat már ma megkezdi alkalmazottainak a kicserélését és a megfelelő arányszám felállítását, (Rupert Rezső: A stréberek már kezdik!) vagyis ha nagyobb mértékben és gyorsabb ütemben viszi keresztül, mint ahogy a törvény rendeli. Azt hiszem, .megnyugtathat mindenkit az, hogy ez a köirülméíny isemmiesetre sem. fog" az illető vállalat hátrányána szolgálni, sőt ez csak I annyit fog jelenteni, hogy korábban éri el az előirt arányszámot, de semmiesetre sem foffia %&£**&& h ?*y «^«r még fokozottabb ütemet kívánunk tőle, amikor majd a törvény hatályba lép. (Zaj.) Kertész t. képviselőtársául töniegkatasztróÍ??iw5í n Zel V z!a ^szal kapcsolatban tlxr. Festetics Domonkos: Mónus Illés és társai katasztrófája!) es ismételten azt kívánta, nyugtassa meg ot a miniszter vagy pedig az állaomitittkar ur arra vonatkozóan, hogy hogyan fogja elhárítani ezt a tömegkatasztrófát. En már a tegnapi napon említettem egy felszólalásomban .hogy lehetetlen választ adnom a t. képviselőtársaiul ilyen kérdéseire, mert olyan lehetetlen superlativusokban beszélnek, -olyan túlzásokba esnék, százezrek nyomoráról, éhezésééiről es pusztulásáról beszélnek, (Rupert Rezsőtermészetes, hiszen gyerekek, asszonyok és elaggott szülők is vannak!) hogy ezekre a kijelentésekre és erre az említett kérdésre igazán nem lehet reális választ adni. Ha a t. (képviselőtársaim a realitások útjára fognak lépni, ha reális adatokkal fognak ideállni, akkor majd mód lesiz bizonyos kérdések megbeszélésére, így azonban az lehetetlen. Kérem a t. Hazat, méltóztassék a szakaszt elfogadni. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: A^ tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Ennél a szakasznál az előadó úr és vitéz Shvoy Kálmán képviselő úr terjesztettek elő módosító indítványokat. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e ,a 17. §'-t a bizottság újabb megszövegezésében elfogadni, szemben az. elór adó úr és a Shvoy Kálmán képviselő úr által előterjesztett indítványokkal'? (Nem!) Kérdem tehát, ; méltóztatnaikHe a szakasat az előadó úr módosításával kiegészítve elfogadni, szemben Shvoy Kálmán képviselő úr indítványával. (Igen!) A Ház a 17. §-t az előadó úr által kiegészített szövegben fogadja el. (Rupert Rezső: Mi lesz a mi indítványainkkal?) A 17. § után a bizottság új 18. $-t iktatott a törvényjavaslatba. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szeder János jegyző (felolvassa a 18. §-t). Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Hunyadi-Vais Gergely! Elnök: Hunyadi-Vas Gergely képviselő urat illeti a szó. Hunyadi-Vas Gergely: T. Ház! Ha most pár percre igénybe veszem a t. Ház türelmét, azért teszem, mert az új beiktatandó 18. § az én nézetem szerint teljesen logikusan illeszkedik bele az eddig elfogadott törvényszakaszok szellemébe és irányzatába s ennek a nézetemnek kifejezést akarok adni. Ha ugyanis a 17. és előző szakaszokban, d!e különösen a 17. §-ban arról intézkedik a törvényjavaslat, hogy az akár természetes, akár pedig jogi személyek tulajdonában levő önálló ipari, kereskedelmi, bányászati, kohászati üzemekben szabályozza a zsidóság térfoglalásának lehetőségét, akkor lehetetlen, hogy az ilyen, akár jogi személyek, aikár természetes személyek tulajdonában levő önálló üzemek mellett kiépült elárusító szervezetek ennél a szabályozásnál kihagyassanak. Az újaJblb fejlődés azt mutatja, hogy a közfogyasztásra szánt cikkek eladási szervezetei hatalmas arányban épültek ki mind az ország központjában, mind a vidéki perifériákon. Ezeket a kiépült bizományi szervezeteket részint annál fogva, hogy a közfogyasztásra szánt cikkek ára rendszerint állandó, részint
