Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

550 Az országgyűlés képviselőházának 386, ülése 1939 március 23-án, csütörtökön. pedig azért, mert a közfogyasztásra szánt cik­kek évi forgalma évek hosszú során át sem nagyon szokott hullámozni, egy bizonyos ál­landóság is jellemzi. A bizományi szervezet­nek ez az állandósága azt hozza magával, hogy rendes, majdnem az állami egyedárusághoz hasonló jövedelemre tehet szert a bizományi szervezetben foglalatoskodó kereskedő. Ha te­hát a főüzemekben szabályozzuk ezeket az arányszámokat, akkor lehetetlen, hogy a fő­üzemek körül kifejlődött állandó jellegű bizo­mányi szervezetekbe ne hozzuk be ezeket az arányszámokat hasonló módon. Logikus tehát, hogy a törvényjavaslat 18. §-a a bizományi szervezetekben is szabályozza a zsidóság arányszámát. (Helyeslés jobbfelől.) Különösen a városok háztartásában látjuk, hogy a fejlődés olyan irányban halad előre, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) hogy azo­kat a cikkeket, amelyek mindegyik lakosnak szükségletét szolgálják, általában házi kezelés­ben és közüzemben szokták előállítani. Látjuk ezt a gáznál, a villanynál, a víznél. De azt is látjuk, hogy például kovácsmühelyt, vagy pe­dis fűszerüzletet már nem tart fenn a város és az efajta üzleteket lassanként abbahagyja. Érnoen ez a városi életből vett példa mutatja, hogy nagy súlyt kell helyezni ezekre a magán­szervezetekre, amelyek a bizományos üzleteket az egész országban kiépítették, kiszélesítették és az alkalmazottak arányszámát itt is arányba kell hozni a 17. §-ban már elfogadott arányszámmal. Ez a 12%-os, speciálisan a 2. §-ra való tekintettel pedig 15%-os arányszám. Nemcsak igazságos, hanem logikus tehát, hogy ezt a 18. §-t elfogadjuk, annyival is inkább, mert ez a 18. § még szabadságot is enged a ke­reskedelemügyi miniszternek és az iparügyi miniszternek, (Halljuk! Halljuk! a balolda­lon.) hogy mind az időpont, mind pedig az áruk terjedelmét a gyakorlati tapasztalatok alapján szabja meg. Mintihogy így zökkenő elő nem állhat, örömmel fogadom el a szakaszt. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Dulin Jenő! Elnök: Dulin képviselő urat illeti a szó. Dulin Jenő: T. Képviselőház! Csak egy rö­vid kérdést szeretnék intézni az igazságügy­miniszter úrhoz és mindössze pár pereiig veszem igénybe a t. Ház idejét, őszintén megvallva, nem értem, hogyan lehet ezeknél a bizományo­soknál (Mocsáry Dániel: Megmagyarázzuk!) a jövedelmet összhangba hozni. Addig tudniillik értem a javaslat szövegét, ahol azt állapítja meg, hogy ha valamely vállalat bizonyos számú bizományost alkalmaz, a 'bizományosok, közül ennyi és ennyi keresztény lehet és ilyen és ilyen számban lehet közöttük zsidó bizományos is. Gondoljunk az 'állatkereskedelemre, amely bennünket, falusi képviselőket különösen érde­kel, mert a bizományosok kétségtelenül ott fej­tik ki a legnagyobb működést, amikor a # gaz­dáktól összeszedik az állatokat és azután piacra viszik. Ha már a bizományos működik, akkor lehetetlenség megállapítani és ellenőrizni, hogy az egyes bizományos 'mennyit keres. Méltóz­tassanak elképzelni például — most ne az,^ állat­kereskedelmet, hanem a benzin-bizományost vegyük példának. (Antal István: Ott a leg­könnyebb!) Budapesten különböző kutak van­nak ... De inkább vegyünk példának egy sör­gyárat. Mondjuk, egy sörgyárnak van tíz (bi­zományosa, a tíz bizományos közül 9 keresz­tény, 1 zisidó. Mármost az emberek isszák a sört. (Derültség.) Mondjuk, hogy történetesen ott, ahol zsidó bizományos van, szomj asabb ter­mészetűi emberek laknak nagyobb tömegben és azok több sört isznak meg. (Zaj. — Elnök csen­get.) A zsidó bizományos nem lehet tisztában azzal, hogy a keresztény bizományosoknál mennyi sört fogyasztanak az emberek és így, ha nála, a zsidó bizományosnál sokkal több sört fogyasztanak, mint r amennyi a kereseti kvóta szerint őt megilletné, kiteszi magát vala­milyen (büntetésnek. Ez gyakorlati eset, amire gondolnunk kell. Mi lesz itt a megoldási (Fá­bián Béla: Kontingentálni kell a sörivást! — Derültség.) Az a bizományos nem lehet tisztá­ban azzal, hogy többi bizományostársai, a ke­resztények, akik nagyobb szambáin vannak, mit keresnek. Ezekkel tehát állandó telefonössze­köttetésben kell lennie, állandóan meg kell tud­niok egymástól, hogy mit kerestek már, mert (ha elérték azt a bizonyos kvantumot, akkor a zsidó bizományosnak le kell állítania a forgal­mat. Mármost felteszem a kérdést, vájjon gaz­dasági szempontból helyes lesz-e ez? Ha a tíz bizományos között az az egyetlen zsidó bizo­mányos például sok üzletet t csinál és a többi bizományos nem tudja elérni azt a kvótát, akkor tartozik leállni és ezzel a következő üz­letbonyolítások abbamtaradnak? Ez kétségte­lenül hátrányára lesz a gazdasági életnek. Azt kérem tehát a mélyen t. igazságügy­miniszter úrtól, kegyeskedjék megnyugtatni bennünket, hogyan méltóztatnak elképzelni en­nek gyakorlati keresztülvitelét. Az illetők tudniillik esetleg büntetésnek teszik ki magu­kat, legyünk tehát legalább azzal tisztában, melyek azok a mértékek, azok a lehetőségek, amelyek között ezek a bizományosok mozoghat­nak. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Payr Hugó! Elnök: Payr Hugó képviselő urat illeti a szó. (Mozgás jobbfelől. — Fábián Béla: Na, mi baj van? — vitéz Várady László: Ugyanazt a lemezt játssza! — Elnök csenget.) Csendet ké­rek, képviselő urak! Payr Hugó: T. Képviselőház! Elhiszem, hogy Várady t. képviselőtársam halálosan unja ezt a vitát, mert őt az ország gazdasági érdekei vajmi kevéssé érdeklik. (Rupert Rezső: Nem is igen ért hozzá! — Haám Artúr (vitéz Várady László felé): Megengeded: ezt, Laci?) Elhiszem azt is, hogy azzal a szándékkal ül itt, hogy akármilyen érveket vagy ellenérve­ket fognak a javaslattal szemben _ felhozni, azok őt nem érdeklik, mert ő ezt a javaslatot a kormány által előterjesztett formában min­den körülmények között megszavazza. Elnök: Kérem a képviselő urat, szíves­kedjék a szakasszal foglalkozni és nem sze­mélyeskedni. (Bródy Ernő: Közeledj a sza­kaszhoz! — Derültség.) Payr Hugó: Én mégis azt hiszem, hogy az ellenzéknek kötelessége ennél a szakasznál is felszólalni, mert Antal István államtitkár úr ma délelőtt hivatkozott arra, hogy a hónapok, hetek óta folyó vita során a zsidótörvény­javaslat tárgyalásnál a kormány az ellenzéki kívánságok közül egy csomót honorált. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Méltóztatnak tehát látni, hogy felszólalásom szigorúan a 18. §-ra vonatkozik, mert remélem, hogy a kormány

Next

/
Oldalképek
Tartalom