Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

Az országgyűlés képviselőházának 386. elmondott. Mindenekelőtt indítványoztam a szakasz törlését, amennyiben pedig ez az indítványom nem fogadtatnék el, úgy a paragrafushoz pótlólag a következő szöveg felvételét indítványoztam (olvassa): »Jelen szakasz rendelkezései nem vonatkoznak azokra, akik apai ágon való leszármazásukat Magyarországon 1867 január 1-éig tudják visszavezetni és az egyénileg tulajdonukban levő ingatlan területe a 300 katasztrális holdat nem haladja meg. Ha az egyénileg tulajdonukban levő ingatlan területe 300 katasztrális holdnál nagyobb, ez esetben e paragrafusban foglalt rendelkezések csak a 300 katasztrális holdat meghaladó területre vonatkoztathatók«. T. Képviselőház! Nem kívánok védelmet nyújtani a nagybirtokok részére, legyenek azok akár zsidó kézen, akár más kézen. (Rupert Rezső: Ez a fontos, nem kell válogatni!) Nem kívánok ezeknek védelmet nyújtani azért, mert a földreformnak éppen az a célja, hogy a föld megoszlását kedvezően alakítsa ki és azokat juttassa földhöz, akik eddig nem tudtak földhöz hozzájutni. A középbirtokok megbontását azonban, ha azok belterjes gazdálkodást folytatnak, hibásnak tartom, mert a középbirtokok megbontása, ahol belterjes gazdálkodás folyik, a gazdálkodás rovására megy. Ezt a szempontot figyelembe vette a földbirtokreformjavaslat is, amely rövidesen a képviselőház plénuma elé kerül, — hiszen tudomásom szerint a jövő héten már a bizottság tárgyalja — amikor ilyen 300 katasztrális holdas minimumot állapított meg, ahogyan Dulin képviselőtársam is megmondta, a külföldi állampolgárok és a részvénytársaságok tulajdonában levő földekre. Ha már most az igazságügyminiszter úr arra az álláspontra ^helyezkedik, — amint a 15. §-nál elmondta, — hogy azoknak kell juttatni a földet, azokat kell védelemben részesíteni, akik a földet a maguk munkájával, a maguk verejtékével megdolgozzák, akkor méltóztassék megengedni annak megállapítását, hogy sokkal inkább vonatkoztatható ez azokra, akik a földet generációkon keresztül tulajdonul és azelőtt árendába bírták, mint a részvénytársaságokra vagy a külföldi állampolgárokra, mert a külföldi állampolgár sohasem művelte itt Magyarországon a földet, (Rupert Rezső: A Haynauknak is van még itt birtokuk. Az megmarad.) az csak a magyar föld hasznát vitte ki külföldre, a részvénytársaság pedig vállalkozásnak tekintette a földet, amelyből gazdatisztek vagy ispánok útján gyarapította a maga vállalatának vagyonát. (Farkas István: Ahhoz nem mernek hozzányúlni!) Az én nézetem az, hogy nem szabad azokat hátrányosabb helyzetbe hozni, akik már 100—200 évre visszamenőleg a magyar földet művelték, diplomákat, kitüntetéseket kaptak a belterjes gazdálkodás, a földmívelés és az állattenyésztés terén szerzett érdemeik elismeréséül, külföldi diplomákat és elismeréseket, amelyek a magyar nemzetnek jelentettek dicsőséget és hírne vet, s hazai diplomákat és elismeréseket kaptak az állam és a különböző közületek részéről az ő munkásságuk elismeréseképpen. T. Képviselőház! Ezeknek a részvénytársaságok és idegen állampolgárok mögé állítása megint olyan méltánytalan, igazságtalan rendelkezés, amely feltétlenül csak a megbélyegzést hozza előtérbe, anélkül, hogy tulajdonképpen az ügyet szolgálná. Mert ha ezt a két szakaszt itt a Ház elfogadja a földreformjavaslat tárgyalása előtt, minthogy az igazságügyminiszter úr azt mondotta ,a 15. § tárgyalásánál, (Farkas István:" Kapcsoljuk ki!) hogy ez ülése 1ÙÙO március 23-án, csütörtökön. 539 a kérdés nem kapcsolható ki és nem küldhető a jövő héten összeülő, a földreformot tárgyaló bizottsághoz, akkor egy részmegoldást méltóztatnak itt ennél a szakasznál a földreformra vonatkozóan hozni, mielőtt még a földreform generálisan letárgyaltatnék. Részmegoldást méltóztatnak hozni olyan indokolás alapján, hogy csak azé lehet a föld, aki azt a maga verejtékével műveli meg. (Farkas István: Ez helyes!) Ez nem vonatkozik azokra, akik kétszáz éven keresztül birtokolták, vagy árendában bírták azt a földet, de vonatkozik mindazokra, akik többezer holdat birtokolnak, vonatkozik a külföldiek és vonatkozik a részvénytársaságok tulajdonában lévő földekre. Ez igazságtalanság, an^ely azonban megbosszulja magát, mert ne méltóztassanak azt gondolni, hogy ezzel a két szakasszal el lehet intézni a kérdéseket és ne méltóztassanak azt gondolni, hogy ha a zsidók tulajdonában lévő 300 holdat elveszik, akkor a nép tűrni fogja, hogy részvénytársaság vagy külföldi tulajdonában megmaradhasson 300 hold. A népben több igazságérzet lesz, mint ebben a javaslatban és ez azután igen súlyos és nehéz konzekvenciákra vezet. (Kéthly Anna: Igazságérzete van, de beleszólása nincs!) Esetleg lesz beleszólása, nem a törvény alapján, hanem a törvényen kívül. Ezt az indokolásomat voltam bátor előterjeszteni a benyújtott módosításhoz. Ezenkívül még egy kérelemmel vagyok bátor a Ház elé lépni ezzel a szakasszal kapcsolatosan, amelyre nézve nem nyújtottam be módosítást, amelyet azonban mint igazán minimális kérelmet, bátor vagyok a Ház figyelmébe ajánlani. Ez pedig a nyugalmazott zsidó állami tisztviselők 20 katasztrális holdnál nem nagyobb ingatlanainak mentesítésére vonatkozik, mind a tulajdonul, mind a kishaszon!) érietek céljára való igénybevétel alól. Azt vagyok bátor kérni, hogy ne legyen igénybevehető tulajdonul, vagy kishaszonbérletek alakítására a 20 katasztrális holdat meg nem haladó olyan ingatlan, amelyet zsidó tulajdonosa mint tényleges vagy nyugállományú köztisztviselő vett meg az 1920. éyi XXXVI. te. 17. §-a alapján, (Rupert Rezső: Egyáltalában, aki ennek alapján szerezte!) vagy ha az ingatlant 1938 január 1-ét megelőző időben, kert, komlóskert, gyümölcsös, szőlő, szőlőtelepítés faiskola céljára használta fel. T. Ház! A nyugalmazott köztisztviselőknek az 1920 : XXXVI. te, az úgynevezett földbirtokreformtörvény 17. §-ának 4. pontja kifejezetten megadta a jogot, hogy egészen 50 katasztrális holdig mezőgazdasági ingatlant minden külön jóváhagyás nélkül vehessenek. Ilyen, nagyobbrészt 10—20 katasztrális holdas ingatlant vett és azon rendszerint gyürnölcsöskertet létesített több nyugalomba vonult zsidó köztisztviselő is, aki egész vagyonkáját, vagy a nyugdíját megváltó végkielégítés öszszegét fektette bele ebbe a kis földvételbe, hogy így a jövőben is biztosítsa megélhetését és ezzel különben a földhöz való szeretetét is kifejezésre juttassa. Ezek az ingatlanok kertgazdasági célra szolgálnak, gyümölcsfákkal, szőlővel, vagy esetleg a még drágább befektetéseket igénylő komlóval vannak betelepítve. A 20 katasztrális holdat meg nem haladó területek más önálló mezőgazdasági művelésre nem is használhatók fel és így igénybevételre nem alkalmasak. T. Ház! Ezeknek a törvény hatálya alól való kivételét mint minimális követelményt állítom fel, ugyanakkor, amikor feltétlenül jo-