Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

540 Az országgyűlés képviselőházának 38( g-osnak és méltánylandónak tartanám azt, hogy a 300 katasztrális holdnál nem nagyobb ingatlanokra nézve honoráltassék ez a minimális kívánság, amelyet indítványomban bátor voltam előterjeszteni; azoknak, a birtokaira vonatkozik ez, akik 1867 előtt ittlakóként generációkon keresztül birtokolták a földet és azokra a hivatásos gazdákra, akik belterjes gazdálkodást folytattak s akik ellen nemcsak, hogy nem lehet felhozni azt, hogy földjüket nem művelték meg kellőképpen, hanem ellenkezőleg, mindenkor elismerésben részesültek földjük megművelése és az állattenyésztés terén is. Tisztelettel kérem módosító indítványom elfogadását. Elnök: Szólásra következikí Porubszky Géza jegyző: Rupert Rezső! Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Mindenekelőtt kénytelen vagyok kijelenteni, hogy Vázsonyi János t. képviselőtársam felfogásával nem mindenben osztozom. (Br. Vay Miklós: Na végre!) Igenis, szükségesnek tartom, hogy egy birtokminimum, egy ilyen határ felállíttassék, azonban anélkül a megkülönböztetés nélkül, hogy kinek mi a foglalkozása vagy a vallása. Elmennék akár addig is, hogy 10 hold legyen ez a minimum, ha ez mindenkire áll, mert semilyen akadályt nem akarok ez ele gördíteni, a kormányt nagyon szívesen támogatom, hogy a magyar földmívesosztályt, különösen a földnélküli osztályt a lehetőség legmesszebbmenő határáig földhöz juttassa. Lelkes Örömmel és szeretettel támogatom ezt a munkáját, csak egyetlenegyet kérek: erre az áldozatra ennek az országnak minden fia, vallásra és foglalkozásra való tekintet nélkül kötelezve legyen. Egy ilyen reformot szentté, magasztossá csak ez tehet, minden egyéb beszennyezi. Ha kiválogatunk az ország polgárai közül egyeseket vallásuk szerint és ezektől mindent elveszünk, vagy aránytalanul többet veszünk el tőlük, mint a többitől, akkor az egész reformot diszkreditáljuk. Szomorú napok, szomorú órák ezek. (Farkas István: Bevezetik a bolsevizmust a magyar törvényhozásba!) Az igazságügyminiszter úr az előbb proklamált itt egy igen veszedelmes, visszafordítható elvet, amikor azt mondotta, hogy földhöz csak annak van joga, aki azt a verejtékével sze! rezte, minthogy pedig a zsidók nem a verejtékükkel szerezték, nekik nincs hozzá joguk. (Farkas István: Hát a tízezerholdasok, az egyházak verejtékükkel szerezték!) Hova jutunk, ha ez az elv megáll! Sajnálom, hogy ezt az általam igen nagyrabecsült igazságügyminiszter úr mondotta. Nem örülök ennek, mert nem szeretem, hogy az ő nevéhez kapcsolódik majd ez a kijelentés, amelyet valamikor talán a parlament működésének ebből az idejéből szerencsétlen emlékként márványba fognak foglalni azok, akik erre az elvre majd építeni fognak. (Farkas István: Ügy van!) Hol állunk meg, ha azt mondják, hogy a zsidó nem szerezte a földjét verejtékkel! Ez először is nem igaz, mert a zsidó munkás a verejtékével keresi kenyerét. A magántisztviselő ott görnyedt az íróasztala mellett és nehéz munkával szerzett egy kis földecskét. A zsidó orvos reggeltől estig futkározva, nagy szolgálatokat téve a keresztény magyarságnak is, szerezte vagyonát. Akárhány kiváló professzor szerzett >. ülése 1939 március 23-án, csütörtökön. így ingatlanokat. Vagy például az a szegény zsidó ügyvéd, mérnök és a többi, de nem is utolsó sorban zsidó köztisztviselő, aki tisztesseggei szolgált és összegyűjtött megéruemeit fizetéséből — ami szintén verejtékes kereset — annyit, hogy azon birtokot szerezhetett. Nem tudom, mi jogon lehet ezekre azt mondani, hogy nem a verejtékükkel szerezték a földet. He ha ez az elv kimondatott, akkor azok, akiknek ez érdekük, akik majd az agitás ciójukban ezt íeihasznaiják, azt szegezhetik szembe a nagybirtokos osztállyal, a kozépbirtokos osztállyal, az egyhazakkai is, hogy: ti sem szereztétek verejtékkel azokat a földeket. Sőt tovább mehetnek, annál is inkább, mert a nagybirtokososztáiy tagjai közül igen sokan — ismerjük a történelemből ezeket az eseteket — éppen a haza ellen tett szolgálataikért kapták meg nagybirtokukat. JNem ismerem el jogcímnek, hogy ezen az alapon hozzá lehessen nyúlni a földhöz, mert időmúlás, elbirtoklás, amnézis, mindezekért nem lehetnek felelősek az utódok, hanem csak egyetlen szemt elv alapján nyúlhatunk hozzá: mindenki lairányosan, egyenlően járuljon hozzá ahhoz az áldozathoz, hoigy az|t a legszebb reformot, amely felől már dönteni kellett volna. inegvalóisithassuk, hogy tudniillik a magyar földmivesosztályt minél nagyobb mértékűén földhöz jut|tas,suk. Ebihez segédkezet nyújtunk, de nem járulhatunk hozzá ahhoz, hogy elkezdjünk arról beszedni, hogy ki szterezte a földet verejtékkel, hogy kinek mi a vallása és hogy a magyar földnek lelke van, hogy tehát ennek a külön lelkiségnek az, alapján ilyen vagy amolyan vallású magyar emberek földbirtokához hozzá akarunk nyúlni. Igen, a földnek lelke van, az Isten lelke van benne, mert a mindenható Isten teremtette a földet éppúgy, mint ahogyan a levegőt és a vizeiket, tehát egyedül az Isten mondhatná meg, hogy kinek akarná azt a földet adni; nem mondhatják meg ezt azonban az emberek, mert Isten mindenki számaira teremtette a földet, minden ember számára, akit az ő képére alkotott. Két jeles pápának, a Rerum Nőivarúm, és a Quad rages im o Anno kezdetű encíklilkák szerzőinek is ez a helyes állásfoglalása. Utóvégre is, ha a .magyar föld lelkiségéről beszélünk, akkor talán az angolok is beszélhetnének a fold külön lelkiségéről, hiszen ott is nagy tradíció» folyamaitok közepette szállott át a föld nemzedékről nemzedékre, szállottak át az ezerévesnél régibb birtokok is, és talán, sőjt egész bizonyosan, nagyon nagyra vannak azzal, hogy van külön angol lélek. Hát ott mi az álláspont? Ott nem ilyen üres frázisokkal intézik el ezeket a kérdéseket, hanem a szerint íítélik meg a föld értékét, ahogyan az Isten által adott javakat tényleg értékelni kell ég nemi hánynak fittveit, a;z égnek. Itt van előttem a vitában már említett John Situart Mill egyik híres beszéde, amelyet az Exeter Hallban 1873 március 18 án tartott és amelyben a következőket mondta a földről (olvassa); »Mi azt véljük, hogy a föld, —amely kifejezés alatt odaéntjük a bányáikat és a föld összes nyersanyagát — a többihez nem hasonlítható neme a tulajdonnak. Egyes emberek jogai olyan valamire, amit nem ők készítettek vagy segítettek készíteni, teljes különböző dolog attól a jogtól, amely mindenkire saját munkája és áldozatai árán hárul, vagy olya-