Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

522 Az országgyűlés képviselőházá;nak 380. ülése 1939 március 23-án, csütörtökön. kapni, aki a legolcsóbb lesz! — Zaj. — Mala­sits Géza: Dehogy az fogja kapni! Aki többet ad a kasszába!) Ez igazságtalan dolog keresz­tény szempontból is. (Megay-Meissner Károly: Milyen kasszába? — Malasits Géza: A párt­kasszába, ha kíváncsi rá! — Megay-Meissner Károly: Hol a pártkassza? — Malasits Géza: Van kérem! — Megay-Meissner Károly: A Conti-utcában? — Payr Hugó (a szélsőbal- és a jobboldal felé): Ott is van, de ott is van! — Malasits Géza: Mennyit adtak bele a főváros­nál? — Megay-Meissner Károly (a baloldal felé): De ott is van! — Payr Hugó: Nálam nincs! — Zaj. — vitéz Kő József: Majd jönnek most az ezresek!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Drozdy Győző: Véleményem szerint ke­resztényvédelmet csak az jelentene, ha ebben a törvényjavaslatban úgy fogalmaztuk volna me ff a dolgot, hogy ha egyforma feltételek mellett két pályázó között kell választani, jól van, akkor a keresztényé legyen az elsőbbség. (Felkiáltások a baloldalon: Ezt meg lehet ér­teni! — Payr Hugó: Ez korrekt dolog volna! Meg is szavazzuk az ilyet!) Ezt meg lehet ér­teni, ez rendes dolog, ellenben az mégis egé­szen lehetetlen, hogy kizárjunk olyan vállala­tot, amely esetleg jobb keresztény, mint a má­sik. De ez a törvény igenis, lehetőséget fog adni arra, hogy keresztény vállalatokat kizár­junk azért, mert azok vezetőséffében esetleg két vagy három igazgatóval többségben van­nak a zsidók, (Bárczay István: A törvény nem ezt mondja!) de a munkások százai, ezrei ke­resztények, viszont olyan vállalatnak adjuk oda ezt a munkát, amelynek vezetői ugyan ke­resztények, de az alkalmazottak nagyobb szá­zaléka zsidó. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Éppen ezért vagvok bátor beterjesztett in­dítványomat elfogadlásra ajánlani. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Payr Hugó! Payr Hugó: T. Képviselőház! Tíz perccel ezelőtt háromszáznéhány zsidr Oíi.-orvos felett húztuk meg a lélekharangot, nyilván az­zal az indokolással vagy abban a reményben, hogy azok helyébe keresztény orvosokat lehet maid alkalmazni. Magyorországon talán ezer olyan község van, ahol még mindig nincs or­vos és aihol a keresztény orvosok _ elhelyezé­sére nemcsak lehetőség, hanem, sajnos, nagy szükség is volna. (Megay-Meissner Károly: De nem tud megélni!) Nagyon csodálkozom azon, hogy a t. Képviselőház > és főként annak több­sége, a kormány pártja nem arra törekszik, hogy több embernek, újabb embereknek adjon kenyeret, (vitéz Hertelendy Miklós: Most a közszállításokról beszélünk!) hanem arra, hogy egyes emberektől a meglévő kenyeret elvegye és azt adja oda másnak. (Megay-Meissner Ká­roly: Miért nem megy a zsidó orvos abba a községbe?) A 13. §, amelyről most itt szó van, ugyanezt csinálja: kizárja a zsidókat a szabad verseny­ből, kizárja a közszállításokból és ezzel iskola­példáját statuálja annak, (Farkas István: Ujabb nagy korrupcióknak! Aki veszteget, az él!) amit különben a zsidó-törvényjavaslat tár­gyalása során felszólalásaimban ismételten hangoztattam, hogy ez a törvény a keresztény magyar társadalomnak kárára van. (Ügy van!, a, bal- és a szélsőbaloldalon.) Erről a szakasz­ról is elmondhatjuk, hogy effektív, tényleges, konkrét kárt okoz a magyar adófizetőknek. (Farkas István: Hogy elprédálják a közva­gyont!) Mielőtt azonban erre rátérnék, méltóztas­sék megengedni, t. Képviselőház, hogy néhány szóval reflektáljak a miniszter úr tegnapi vá­laszára, amelyet ide vonatkozó fejtegetéseimre adott. Tegnap ugyanis azt mondtam, hogy ha minden egyes paragrafussal újabb és újabb életterekről szorítjuk ki a zsidókat, akkor nem lesz megélhetési lehetőségük, ki vannak téve az éhenhalásnak, vagy kénytelenek öngyitkossá­ffot elkövetni. (Zaj a jobboldalon.) Egyik fel­szólalásomban hivatkoztam arra is, hogy pél­dákat tudok erre t felhozni. Utaltam egy pél­dára, hogy egy városban egy esztendő alatt a zsidóság 26%-a kipusztult és a temetőben, ahol azelőtt naponkint 25—30 termetes volt, az el­múlt esztendőben napi 60—70-re szaporodott a temetések száma. (Rupert Rezső: Hol volt ez?) Ennek a fejtegetésemnek kapcsán azt kérdez­tem az igazságügyminiszter úrtól, mondja meg nekem, vagy mondja meg az ország közvéle­ményének, hogy hol, milyen módon fog az az általunk minden élettérről kiszorított zsidóság elhelyezkedni, hol tud majd kenyeret keresni? (Megay-Meissner Károly: Hol kerestek eddig a keresztények?) Kérdésemre az igen t. igazságügyminisz­ter úr tegnap azt mondta, hogy erre eddig azért nem adott és azért nem aid) most sem vá­laszt, mert a Magyarországon élő félmillió zsidóságnak nem vesszük el a kenyerét, leg­feljebb más életpályákra fogjuk őket kénysze­ríteni. (Zaj és felkiáltások c bal- és a szélső­baloldalon: Hová? — Farkas István: Utca­seprő sem lehet H Kernelem, sőt meg vagyok győződve, hogy a t. igazságügyminiszter úrral nem a cinizmus mondatta ezeket a szavakat, hanem az a körülmény, hogy nem gondolta vé­gig a gondolatait, nem gondolta végig ennek a törvényjavaslatnak a konzekvenciáit. (M* 1­gay-Meissner Károly: Nem valószínű! — El­lenmondások a szélsőjobboldalon.) Mert én átlapoztam ezt a törvényjavasla­tot (Farkas István: Mert Hitler parancsolta ezt, azért!) s most csak úgy kapásból elmon­dom, hogy milyen pályákról zárják ki a zsidó­ságot- A közhivatali pályákat teljesen elzár­ják előle, tehát sem altiszt, sem egyetemi ta­nár nem lehet belőle, Egy új Korányi nem gyógyíthat ezer és ezer keresztényt, (Megay­Meissner Károly: De lesz majd helyette egy keresztény!) nem nevelhet ezer és ezer keresz­tény orvost. Ügyvédi, orvosi, mérnöki, színészi, újságírói pályán, tehát intellektuális pályákon, ahol eddig dolgoztak és eltöltöttek egy életet, ezentúl nem dolgozhatnak. (Drobni Lajos: De ia*en. csakhogy a megfelelő arányszámban!) Kizárják Őket teljesen az egyetemről, illető­leg csak minden négy évben lehet majd zsidó­kat felvenni az egyetemre, hiszen tudjuk na­gyon jól, hogy a 6%-os ifelvétel azt jelenti, hogy a következő esztendőkben újabb felvé­telre nincs lehetőség, mert a keresztény hall­gatók kiesnek, a zsidók pedig végigtanulják a négy vagy öt évfolyamot. Azután: újságot nem szerkeszthetnek, színházat, mozit nem ve­zethetnek, a regálékat, a hatósági jogosítvá­nyokat, a gyógyszertári engedélyeket, a trafi­kokat, az italmérési jogokat elveszik tőlük, (Rupert Rezső: Tiszta halálraítélés!) Most a közszállításokból zárjuk ki őket, iparigazol­ványt nem kaphatnak. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Hála Istennek!) ipari pályára nem mehetnek, kereskedelmi pályán nem marad­hatnak meg, mert a kereskedelmi vállalatok-

Next

/
Oldalképek
Tartalom