Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

Az országgyűlés képviselőházának 386. ütése 19É9 március 23-án, csütörtökön. 523 ból a zsidó hivatalnokokat kidobják, földet nem vehetnek, házat nem építhetnek, a bérle­tekből kidobálják őket, munkásnak pedig nem fogják felvenni. (Antal István: Miért nem építhetnek házat?) Majd méltóztassék meg­nézni a szakaszt. Ingatlanokat nem szerezhet­nek. (Zaj.} Annál a szakasznál majd bebizo­nyítom, hogy nem építhetnek házat. Munkás­nak nem mehetnek el. (Felkiáltások jobb felől: Miértf Miért1 — Vázsonyi János: Mert mun­kanélküliség van!) Részint azért, mert például az 50 éves orvos nem ért a vaseszter­gályossághoz, nem szólva arról, (Felkiáltások jobbfelől: Földmunkásnak! ) hogy az ipari munka terén is munkanélküliség van, s ott is természetszerűleg először azokat alkalmaz­zák (Vázsonyi János: Akik szakképzettek), akik már régen kitanulták a mesterséget. (Folytonos zaj.) Mindezt büszkén hirdetik az urak. Ezek után csak azt mondom, hogy a miniszter úr még most is tartozik az ország közvéleményé­nek azzal a válasszal, hogy miből éljen meg egy félmillió polgártársunk, akitől a lehetősé­gét is elveszik annak, hogy egyáltalán kenye­ret kereshessen. (Zaj a jobboldalon.) Jellemző válasz ez és megmutatja azt a szellemet, amely az egész törvényjavaslaton végigvonul. Ez az az eljárás, amelyre én azt mondottam, hogy a fogalmakat átértékeltük. Ez eljárás, amelynek egyszer már tanúi voltunk, amikor átértékelték a fogalmakat és azt mondották, hogy a szociális termelésből fakad a jólét {Vá­zsonyi János: Ahhoz méltó!) és azt mondották, hogy ha a burzsujoknak elveszik a vagyonát, akkor a proletárok kalácsot kapnak. Az ered­mény az volt, hogy nem volt semmiféle ter­melés és hogy se a burzsujok, se a proletárok nem ettek kalácsot, csak gerstlit. (Zaj jobb­felől. — vitéz Hertelendy Miklós: Es azt hiszi, hogy most sem fognak termelni!) En eibrjől nem kérek <még egyszer, (vitéz Hertelendy Miklós: Azt ihiszi, hogy a magyar parasztság nem fog termelni?) ha az urak — remélem öntudatlanul — oda fogják sodorni és vezetni az országot. (Megay-Meissner Károly: A ha­sonlat nagyon sántít! Rossz hasonlat! — Vá­zsonyi János: De igaz! — Zaj.) A 13. §, amely a közszállításokról szól, mint mondottam, iskolapéldája annak, (Vázso­nyi János: Ugyanolyan kommunizmus az egyik, mint a másik!) hogy ez a törvény ki­mutathatóan készpénz-károsodását jelenti a magyar adófizető társadalomnak. Itt a Házban kimutattam, hogy a zsidó származása miatt lemondott miniszterelnök úr kereskedelemügyi miniszter korában egyetlen egy napon, egy út­építési árlejtés odaítélésénél, r ahol két, vagy három utat adtak ki vállalkozóknak m/unkára, 600.000 pengővel drágábban adta ki a munkákat olyan vállalkozóknak, akiknek egy íróaszta­lon túlmenő felszerelése nem volt, akik a zse­bükben hordták a kasszakönyvet és a, kassza­kulcsot, akik sem munkásokat, sem •mérnököket nem alkalmaztak, akiknek addig rezsiköltségük nem volt és az állam fenntartásához adójukkal alig-alig járultak hozzá. Igenis. 600.000 pengő­vel drágábban adta oda az útépítést, amit azután ugyanezek az újdonsült vállalkozók, más, zsidó cégekkel albérletben csináltattak meg, ami nyilvánvalóvá teszi, (vitéz Herte­lendy Miklós: Ezt meg kellene vizsgálni! Ilyet nem lehet csak úgy odamondogatni! — Mala­sits Géza: így osztogatnak az adófizetők pén­zéből nemzeti ajándékokat! — Zaj. — Elnök csenget.) hogy nemzeti ajándékot adtak az adófizetők zsebéből egypár kegyenc érdekében. (vitéz Hertelendy Miklós: Ezt nem lehet csak úgy odamondogatni!) Ez a szakasz egyébként igen sok naivitást is foglal magában. (Halljuk! Halljuk! a bal­oldalon.) Azt mondja ugyanis, hogy a közha­tóságok — összefoglalom az intézményeket, a megyéket, az államot, a várost — két eszten­deig az ő beruházásuk, vagy költségvetésük 20 százalékát fordíthatják arra a célra, hogy árlejtéseken asLdói pályázóknak adjanak, , ki munkát, később 10, 1943-tól kezdve pedig 6 szá­zalékát. Nagyon kérem a t. képviselőtársai­mat, vegyenek maguknak annyi fáradságot és nézzenek utána, hogy mi történik ma. A fővá­rosnál például félesztendő óta egyetlen egy zsidó semmiféle árlejtéslbem nem tudott érvé­nyesülni, akár drága, akár olcsó, akár reális, akar irreális áron tett ajánlatot. Az államnál előbb mutattam rá egy [példára. Mi ennek a következménye? Ne méltóztassanak! azt hinni, hogy az alárendelt tisztviselők — bocsánat a szoert — józanabbul fognak eljárni, mint ahogyan a törvényhozás itt rendelkezik és törvényt hoz. Az alárendelt tisztviselők túl akarjak szarnyalni a törvényt és még meg­szigorítják az előírásokat, ,az előírásoknál szi­goruhbanmérlegelnek, (Megay-Meiszner Ká­£Ai P() í , a ? ellen , k ^je volt!) ott sem adnak zsidóknak közmunkát, ahol az nyilvám­«fiK w**&?* és K inraktlható közérdek, lí V-T •u I ?^ ltoztassanak ,azt hinni, hogy ke­resztülvihető az a rendelkezés, amely szerint a zsSt^ir 1 ^ 1 ^^^^ 'kell aján™ VAT^JA^ 1 ^ ° lcSOlbb ár 4 t A keresztény vállalkozó^ tisztában van azzal, hogy annak a zsidónak ugy sem adják oda azt a közszállí •ri&£33^3 feywtkezfjôben .nyugodtan áHlja 'a magasabb arat es a megajánlott alacsonyabb arat nem fogadja el. (vitéz Hertelendy Mik­los: A keresztény erkölcsökkel nem számol! ­Laj a sselsobaloldalon. - Malasits Géza- Az üzleti életben nincs erkölcs! Ha drágább' el­megy Müller Antalhoz, az majd kijárja neki, hogy o kapja mieg! — vitéz Hertelendy Mik­-*Számoljon a keresztény vállalkozó erköl­csi í elfogása val! — Malasits Géza: Nem isme­rik az üzleti életet!) Elnök: Malasits képviselő úr, tessék csendben maradni, (Rupert Rezső: A profit­éhségnek nincs se Istene, Be vallása! - vitéz Hertelendy Miklós: Ne tessék gyanúsítani!) Payr Hugó E n a tényekkel számolok, (vi­téz Hertelendy Miklós: Tessék azokkal szá­molni es tényeket idehozni. — Állandó zaj.) 1. képviselőtársam, ön az előbb egy elméletet, egy hangzatos jelszót dobott a vitába, amely­nek sajnos, a gyakorlati életben nagyon ke­vés alkalmazását látom. (Megay-Meiszner Ká­roly: Töbh út épült most, mint bármikor! — Malasits Géza: Több a panama, mint bármi­kor! Soha ennyi korrupció és panama nem volt. — Farkas István: Soha nem volt ennyi panama! — Megay-Meiszner Károly: A zsi­dótörvényt felhasználják arra, hogy a keresz­tényeket ócsárolják! Ez, nagyon szomorú do­log! — Zaj a baloldalon. — Megay-Meiszner Károly: Itt mindenki gazember az önök sze­mében, csak a zsidó jó! — 'Rupert Rezső: Nem. kíséri figyelemmel a vitát!) A kereszi­tény adófizetők zsebéből veszik ki a pénzt

Next

/
Oldalképek
Tartalom