Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-386
Az országgyűlés képviselőházának 386. szesüljenek. A vége ennek az lesz, hogy megint csak az állam, a közületek, a községek, a vármegyék, a városok fizetnek rá", mert ilyen módon, indirekt úton vagy a stróman-rendszer útján megdrágulnak ezek a vállalkozások. Hiszen az ellen sincsen intézkedés, hogy azután az a vállalkozó, aki mondom, önmaga van az irodában egy gépíró-kisasszonnyal, tovább ne adhassa és kiknek ne adhassa tovább ezt a munkát. De nem is lehet ilyen korlátozást felállítani és nem is volna helyes, Mondom, az eredmény végül az lesz, hogy a törvény végrehajtása folytán az az egyetlen, vállalkozó jut kedvezményhez, olyan tetemes haszonhoz, amelyhez nem juthatott volna, ha ezen a téren mindenütt biztosították volná a szabadversenyt. Kegyetlen intézkedések ezek a magyar néppel ^ szemben is. TJgylátszik, megint arról van szó, — amint egy más nemzetnek hasonló korszakáról emlékszik meg a történetíró, — hogy sokan abban keresik azt, hogy őket nagy politikusoknak tartsák, hogy igen kegyetlen k és a néppel szemben is esztelen intézkedések jutnak az eszükbe, ilyen lehetetlenségeket gon- ' dóinak ki. Kérem a t. kormányt, méltóztassék meggondolni, hogy itt a magyar népnek szent, keserves izadtsággal szerzett adópénzéről van szó és ezért, ha valahol, akkor ezen a téren meg kell engednünk a szabadversenyt azért, hogy a szabadverseny hasznát a magyar nén rakbássa zsebre.^Különben a korrupció-fészekké válik ez az egész oirszág és olyan panamák harapódznak el a kormány intenciója ellenére is, amelyek erkölcsileg és gazdaságilag is megint csak hozzájárulnak ahhoz, hogy ez az ország a pusztulás szélére jusson. lÉn nem fogadom el ezt a szakaszt, hanem ragaszkodom indítványomhoz, amelvben ennek a szakasznak törlését kérem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon ) Elnök: Szólásra következik 1 ? Szeder János jegyző: Drozdy Győző! Drozdy Győző: T. Ház! Amidőn ehhez a szakaszhoz hozzászólok, kénytelen vagyok kitérni a törvényjavaslatnak egy másik szakaszára is, amely a magyar törvénykönyvben legelőször minősít intézményeket, gazdasági! személyeket és vállalatokat is felekezet, illetve vallás szerint. Mi, akik keresztény szülőktől származunk és katolikus iskolába jártunk, úgy tanultuk a katekizmusban is az anyaszentegyház törvényei szerint, hogy megkeresztelni csak egyéneket lehet. Nem azt tanultuk a Bibliában, hogy amidőn Keresztelő Szent János Jézus Krisztust megkeresztelte, ugyanakkor jogi személyek, intézmények és vállalatok is járultak volna hozzája a Jordán vizénél, hogy annak cseppjeiből néhányat a vállalati vezetők homlokára öntsön. De azt hiszem, nemcsak a magyar törvénykönyvben, hanem a kerek világ törvényhozásában is egyedülálló jelenség az, — és teljesen abszurdum — hogy intézményeknek, vállalatoknak vallást kelljen választaniuk. De e törvény értelmében is lehetetlen ez, mert ha ez a törvény intézkedik arról, hogy a jövőben csak 6, illetőleg 12 százalék, legfeljebb pedig 15 százalék zsidó vallású alkalmazottja lehet az értelmiségi csoportban annak a vállalatnak, akkor majd, amikor ezt a törvényjavaslatot végrehajtják, nem is lesz különbség vállalat és vállalat között, mert ezt az arányszámot még a keresztény vállalatok is kénytelenek lesznek betartani, illetve kénytelenek lesznek ennek helyet adni, mert hiszen a közgazdasági élettel másképpen kapcsolatot fenntartani nem lehet. Legfeljebb az lesz a különbség az egyik és a illése 1939 március 23-án, csütörtökön. 521 másik vállalat között, hogy az egyik vállalatnak talán a vezérigazgatója lesz zsidó, a másiknak pedig^ az igazgatója, de viszont még a keresztény vállalatok is kénytelenek lesznek zsidó alkalmazottakat tartani, mint ahogyan például zsidó ügynök nélkül még a legkeresztényebb vállalat sem tud a mai napig sem prosperálni, (vitéz Hertelèndy Miklós: Ezt már nem lehet állítani!) Azt a vállalatot, amelynek igazgatósága többségében keresztény lesz, de amelynek az alkalmazottai között talán több lesz a zsidó, mint amennyi a zsidó vállalatnál van, ez a törvényjavaslat nem fogja kizárni a közszállításokban való részvétel lehetőségéből, így tehát teljesen abszurd állapotok állanak majd elő, (Payr Hugó: Feje tetejére áll itt minden! — Zaj a jobboldalon.) Amidőn tehát ez a törvényavaslat lehetetlenné teszi azt, hogy egy vállalat zsidó vállalat maradjon, mert hiszen értelmiségi alkalmazottai között nem lehet 15 százaléknál több zsidó, ugyan akkor egyszersmind olyan paragrafusokat kreál, amelyek továbbra is mint zsidó vállalatot fogják azt a vállalatot háttérbe szorítani. S azt kérdezem, egyáltalában mire való akkor ez a törvényjavaslat, ha még továbbra is lehetnek Magyarországon zsidó vállalatok, hiszen ez a törvényjavaslat éppen azt célozza, hogy zsidó vállalatok tovább ne maradhassanak fenn. Ha azonban külön tekintjük ennek a paragrafusnak a lényegét és azt nézzük, hogy a közszállításokban kik és miképpen vehetnek részt, melyik jogi személy, melyik vállalat vehet részt a közszállításokban, akkor meg kell állapítanunk, hogy a közszállítások lényegét nem méltatta kellő figyelemre az igen t. igazságügyminiszter úr, amidőn ezt a szakaszt a Ház elé hozta. A közszállításnál az a követelmény, hogyha valamilyen munkát kiírnak, azt közérdekből mindig az vigve el, aki a legalkalmasabb, legolcsóbb ajánlatot tette. Az adózó polgároknak, a keresztény millióknak, & verejtékező dolgozóknak megkárosítása tehát ez a paragrafus. Valóságos keresztényüldözés ez, mert a keresztényeket károsítom meg akkor, amikor egy protekciós, drágább ajánlatot fogadok el, (Payr Hugó: így van! — Malasits Géza: Sok jó keresztényt károsítottak már meg!) amikor egy keresztény gentlemannek adok előnyt az előtt a cég előtt, amely voltaképpen nem is zsidó, amelynek voltaképpen nincs is több zsidó alkalmazottja, mint a másik cégnek, csakhogy az a másik keresztülesett azon az új keresztségen. (Payr Hugó: Nem tudják az urak, mit csinálnak!) amelynek a törvényeit ebben a javaslatban szabályozza a kormány. (Payr Hugó: így van!) Valósággal^ az adózó polsrarok megkárosítása (Payr Hugó: A zsebéből kiveszik és kidobják a pénzt!), és egy szörnyű nagy erkölcstelenség bevezetése fog ebből származni, mert ha nem azt nézem egy vállalkozásnál, valamely közszállítás kiírásánál, hogy a pályázók közül ki arra a legérdemesebb, ki adja nekem a legalkalmasabb, a legolcsóbb ajánlatot, a legjobb anyagot, hanem csak arra leszek tekintettel, hogy a pályázók közül melyiket minősítettem zsidó vállalatnak, akkor ebben az országban a panamáknak nyitok utat. (Megay-Mcissner Károly: Keresztény ember nem tud rendes pályázatot beadni? — Payr Hugó: Rendes kereszténynek nincs szüksége ilyen támogatásra! Az úgyis felveszi a versenyt! — Megay-Meissner Károly: Eddig is az kapta, ezután is az fogja 76*
