Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

516 Az országgyűlés képviselőházának 386. egyénekkel szemben ennek a nyomásnak szükségességét fennforogni látja. Nekem is ki kell térnem arra a tegnapi felszólalásra, amelyet már Peyer t. képviselőtársam is érintett, hogy a táppénz-ügyekre, a táppénz-véleményekre hivatkoztak azok, akik ezt a szakaszt indokolni próbálták. (Peyer Károly: Ez volt a legaljasabb gyanúsítás Rajniss részéről!) Ezzel t. képviselőtársam azt a gyanút engedte felmerülni, hogy ez a szakasz arra lesz jó, hogy ezeket az öreg, lelkiismeretes, (Kertész Miklós: Felhívás táppénzlevonásra! Azért gyanúsított!) a munkásbiztosítóban biztosítottak lelkületét jólismerő öreg orvosokat rászorítsák arra, hogy a táppénz vélelmezése kérdésében az eddigi lelkiismeretes álláspont helyett kevésbbé lelkiismeretes álláspontot foglaljanak el. Ezt azért kell nekem is külön hangsúlyoznom, mert fel akarom hívni innen a biztosított munkásság figyelmét arra, hogy ilyenmódon próbálnak az ő r jogos táppénzigényei ellen hadakozni. (Kertész Miklós: Ha megnyeri a perét, az is bűn!) Bevezető szavaimban azt mondottam, hogy ha, valaki valamilyen visszaélést követ el, akkor az ellen az intézetnek megvannak a megfelelő fegyelmi rendelkezései, amelyek alapján eljárhatnak ellene. Alföldy Béla képviselő úr nagyon jól tudja, hogy van az intézetnek egy választottbírósága, amelynek éppen ői az elnöke (Peyer Károly: Volt az elnöke!), volt az elnöke, és ez a választottbíróság olyan ügyekben, amelyekben az orvos elleni fegyelmi eljárásnak valóban helye lett volna, egészen enyihe, a legtöbbször felmentő ítéletet hozott vagy legfeljebb dorgálásra ítélte az illetőt. Ezekből az ítéletekből éppen ennek a kegyetlen intézkedésnek illusztrálására tudok néhány esetet felhozni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Az egyik esetben például az orvos a biztosított gyermekének gyógykezelésénél hanyagságból, illetőleg tudatlanságból származó hibát követett el. A beteg meghalt. Az orvost háromhavi illetményének elvonására bűntették. (Peyer Károly: Három hónapért lehet embert gyilkolni! Ez nem törvényellenes? — Gr. Apponyi György: A tudatlan orvost igazán ki kellene rúgni! — Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) Egy másik esetben egy szülő nő halálos kimenetelű esetéből kifolyólag gyanú merült fel atekintetben, hogy az orvos a beteg gyógykezelésénél hanyagságból és tudatlanságból származó hibát követett el. A beteg meghalt. Az orvost felmentették. Vagy egy másik eset: az orvos a biztosított beteg gyermekének látatlanban rendelt hashajtót. A beteg meghalt. Az orvost pedig dorgálásra ítélték. (Peyer Károly: Ennek a bizottságnak volt Alföldy képviselő úr az elnöke éveken keresztül! — Alföldy Béla: Méltóztassanak az indokolását is megnézni ezeknek az ítéleteknek! — Gr. Apponyi György: Talán inkább az ilyen orvosokat kellene kivágni! — Peyer Károly: Ennek volt ön az elnöke évekig! Ezeket az ítéleteket hozta! Be akarták akkor perelni'... — Alföldy Béla: Szociáldemokrata is ült a bizottságban! — Zaj. — Elnök csenget.) A szociáldemokrata tag ellene szavazott annak, hogy a választottbíróság orvoselnöke kihúzza a társát a bajokból. (Alföldy Béla: Ez ellen tiltakozom! Közönséges rágalom!) Egy más esetbem az orvos a súlyosan beteg gyermek megvizsgálásánál felületes uiagatar-ülése 1939 március 23-án, csütörtökön. tást tanúsított, A beteg meghalt, az orvost felmentették. Más esetben pedig az orvos a biztosítottól intézeti orvosi minőségében teljesített szolgálatáért díjazást fogadott el. ítélet: dorgálás. (Alföldy Béla: Az indokolást is tessék felolvasni. Mi van az indokolásban?! — Peyer Károly: Ez az ítélet. Ezek hivatalos adatok! — Gr. Apponyi György: Mi az indoka annak?). Az orvos anélkül, hogy a beteget látta és megvizsgálta volna, gyógyszert rendelt neki. ítélet: dorgálás. (Gr* Apponyi György: Maguk beszélnek indokolásról. — Peyer Károly: Indokolás, hogy a beteg meghalt. A szimuláns meghalt.) (Az elnöki széket vitéz Bob or y György foglalja el.) Az oryos a biztosítottól gyógykezeléseért és a nála végzett műtétért díjazást kért és fogadott el, illetőleg a kért és a biztosított által azonnal ki nem fizetett hátralékos orvosi díjat bírói úton érvényesítette. ítélet: Három havi illetményének megfelelő pénzbüntetés. Az orvos a beteggel szemben szóval durva magatartást tanúsított, gyógyszert írt fel anélkül, hogy a kérdéses időpontban a beteget látta és megvizsgálta volna. Ítélet: Két havi illetményének megfelelő pénzbüntetés. (Peyer Károly: Egyet sem ítéltek elbocsátásra. — Alföldy Béla: Volt olyan ítélet is elég!) Az orvos a biztosított gyógykezelésénél mulasztást követett el, annak mint egyedülállónak, akinek házi ápolása hozzátartozók hiányában megfelelően biztosítva nem volt, a kórházba utalását jogos ok nélkül megtagadta, ítélet: dorgálás. Az orvos a biztosított elvetélő

1 feleségéihez ismételt hívásra sem ment ki, a betegnek látatlanba borogatást rendelt. Ítélet: dorgálás. Az orvos az elvetélés utáni vérzéssel a beteg biztosítottat orvosi segítség nélkül hagyta. Az orvost egy havi illetményének megfelelő pénzbüntetésre ítélték. Az orvos a tüdőosúcshurutos tagot két hónán alatt mindössze egyszer hőmérőzte meg. Ítélet: Két havi illetményének megfelelő pénzbüntetés. (Peyer Károly: Ezek ellen kell törvényt hozni! — Kertész Miklós: A munkás egészsége Csáky szalmája! — Farkas István: Csak élősködnek a munkásokon! — Peyer Károly: Meg az álláshalmozók ellen, akik pendliznek!) \zt a néhány megmaradt zsidó orvost most ezzel a szakasszal halálra ítélik (Kertész Miklós: Indokolás nélkül!), egyenesen a megsemmisülésnek dobják ki. Annak ugyanis, amit Alföldy képviselő úr itt közbeszólásában mondott, hogy indokát érzi annak, hogy ezeknek öregségéről gondoskodjanak, gyakorlati következménye nincsen, de következménye van annak, hogy egyszerűen feláll és egy módosítást nyújt be, amiből kifolyólag ezzel a szakasszal ezeknek az öreg orvosoknak az utolsó esztendeit keserítik meg és teszik tönkre. (Gr. Apponyi György: Jó orvos, de bűnös, mert zsidó! — Peyer Károly: Jó hogy Korányi professzor ma nem Oti.-orvos, mert esetleg öt is elbocsátanak!) Ha azok az öreg elbocsátott orvosok, akikkel Alföldy képviselő úr is évekig együtt dolgozott, és akik ellen hosszú évekig semmi kifogása nem volt, — mert emlékszem arra az időre, amikor még Alföldy képviselő úr