Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

Az országgyűlés képviselőházának 386. gyeimét fokozottan felhívom erre a körülményre, mert magam a legigazságtalanabbnak és legembertelenebbnek tartom ezt az eljárást. Semmiféle indok ós szükség nem volt erre, nem is srondoltak idáig rá, csak az utolsó pillanatban a záró jelenetek előtt történt ennek a rendelkezésnek idehozatala minden indok nélkül. Igen t. képviselőtársam beszélt a szabadorvosválasztás kérdéséről is. (Rupert Rezső: Ez volna a leghelyesebb! Régóta ezt követeljük! — Gr. Apponyi György: Ideális megoldás!) A szabadorvos választás a legideálisabb elintézési mód. amikor a beteg ahhoz az orvoshoz mehet, akiben bizalma van. Ez volna a leghelyesebb, de a pénzügyi nehézségek akadályozták meg idáig, hogy ez a szabadorvosválasztás bekövetkezzék. (Peyer Károly: Nincs semmi nehézség!) Maga az orvosi társadalom is a szabadorvosválasztás híve, a betegek természetesen a szabadorvosválasztás hívei. Meg kell tehát teremteni a pénzügyi alapját annak, hosry a szabadorvosválasztás ideje bekövetkezzék. (Peyer Károly: Csak az állásihalmozók nem hívei!) r Az más, kérem! (Fábián Béla: Azon is segíteni kell, hogy ne legyen egy orvosnak annyi sok állása! — Peyer Károly: Oti., Mabi., posta, vasút, stb. egy kézben! — Az elnök csenget. — Gr. Apponyi György: Eavkéz! — Peyer Károly: Ez az orvosi egykéz! — Fábián Béla: Nem tudja elintézni a dolgait, mert négy állása van!) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Bródy Ernő: Ismétlem, a legideálisabb a szabadorvosválasztás, de én nem helyezkedhetem a szabadorvosválasztás .elvi alapjára, akkor, amikor a törvény más álláspontra helyezkedik. (Rupert Rezső: Igen, de meg kellene változtatni a törvényt!) Én törvényes állásponton vagyok és a törvény ebben az esetben a szerződtetett orvosi intézményt állítja fel. Ennek a szerződtetett orvosi intézménynek alapján az orvosok szolgálata csak fegyelmi vétség esetében végződhetik elbocsátással. De most egy adott helyzettel állunk szemben; viszont én az adott helyzet összes konzekvenciát le akarom vonni. A konzekvenciák levonása abban áll, hogy senkit sem lehet méltatlanul és embertelenül megfosztani az általa befizetett nyugdíjtól és a magyar törvényhozás nem nyújthat segítőkezet ahhoz, hogy még újabb jogfosztás történjék e nyugdíjpénzek elvesztésével. (Fábián Béla: így van!) Az egész szakaszt helytelennek, embertelennek, igazságtalannak, szükségtelennek és célszerűtlennek tartom. A szakaszt nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbalőldalon. — Rupert Rezső: Alföldy reparálni akarja ezt!) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Kéthly Anna! Elnök: Kéthly Anna képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Az a meggyőződésem, hogy aki valamilyen bűnt, vétséget vagy visszaélést követ el, annak természetesen viselnie kell a konzekvenciákat. Az a szakasz azonban, amelyet most itt beiktattak, az a toldás, amelyet hozzáragasztottak ehhez az 5. §-hoz, ártatlan embereket sújt, akik becsületesen és mindenkinek megelégedésére teljesítették a kötelességüket azon a helyen, ahová hosszú évekkel ezelőtt állították őket. Egy társadalombiztosító intézeti orvos mű"ilése 1939 március 23-án, csütörtökön. 515 ködésének elbírálásánál vájjon mi a vezető szempont? Az-e, hogy gyógyító tevékenységét úgy végzi el, hogy abból a reábízottaknak hasznuk van? Az-e, hogy aki jobb orvos, akihez a betegnek több bizalma van, megmaradjon a helyén, vagy pedig más szempontokat is szabad ebbe a kérdésbe belevennünk? Ki maradt meg a helyén azok közül a zsidóorvosok közül, akiket évtizedekkel ezelőtt oda beállítottak' Hiszen ha olyan rengeteg fúrás, rengeteg aknamunka, annyi fegyelmi meghurcolás után — hiszen a fegyelmi ügyeket valósággal gyártották ellenük — meg is maradt valaki, az valóban csak a legkiválóbb lehetett, az, akit már semmiféle módszerrel nem tudtak onnan kitúrni. A szakasznak semmiféle indokoltsága sincs, márcsak azért sem, mert hiszen állástalan orvos tulajdonképpen nincs. Amikor a bizottságban tegnap a belügyi államtitkár úr felszólalt és különösen a Felvidék visszaszerzésével kapcsolatban arról beszélt, hogy elhelyezetten orvost nem is tudnak találni, akkor ezek az adatok egyenesen azt bizonyították, hogy o szakasz beiktatásának semmilyen más oka nincs, mint a néhány megmaradt zsidó orvos elleni boszúhadjárat és annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy ezekkel szemben bármikor, bármely pillanatban eljárhassanak. (Zaj.) Még egy dolgot szóvá kell tennem a tegnapi bizottsági tárgyalással kapcsolatban. A Magyar Távirati Iroda kiadott egy hivatalos jelentést erről a bizottsági tárgyalásról, amelyben az államtitkár úr beszédének utolsó mondataként egy olyan állítást dobtak be a közvéleménybe, amelynek az államtitkár úr pontosan az ellenkezőjét mondotta. Nemcsak én, hanem akik ott voltak t. képviselőtársaim közül, mindnyájan tudják, hogy az államtitkár úr nem azt mondta, hogy orvosfelesleg van, hanem éppen ellenkezőleg: arra hivatkozott, hogy ez a szaksz csa'k egy elméleti lehetőséget ad az intézet elnökének kezébe és ezt az elméleti lehetőséget az ő véleménye szerint nem is fogják a közeljövőben igénybevenni éppen azért, mert orvoshiány van. Most a Magyar Távirati Iroda az államtitkár úr felszólalásának utolsó részét pontosan evvel a megállapítással ellenkező értelemben adta le, ami tehát azt jelenti, hogy a közvéleményt ilyen módon is preparálni igyekeznek, elfogadtatni igyekeznek vele azt, hogy itt valóban keresztény érdekekről, állástalan, kenyértelen keresztény orvosokról van szó. Az a korcsoport-megoszlás, amelyet ugyancsak az államtitkár úr mutatott be, azt mutatja, hogy csupa r öreg orvosról van szó, akiknek munkásbiztosítási praxisuk van, ami szintén döntő jelentőségű az intézetnél való alkalmaztatás szempontjából. Csupa öreg emberről van szó, akiknek már csak néhány évük van hátra és ebben a néhány évben akarják elkeseríteni, lehetetlenné tenni őket, hogy ezt az időt ne tölthessék el az intézetbn. Számunkra nem jelent megnyugvást, hogy az intézet elnökének diszkrecionárius joga lesz, hogy éljen-e ezzel a felhatalmazással, vagy ne éljen vele. Hiszen Peyer képviselőtársam is megmondotta, hogy az intézet elnöke nem mindig a saját akaratából végzi el azt, amit el kell végeznie és hogy az az ügyosztály, amelyik ezt a módosítást keresztül erőszakolta, az utolsó pillanatban majd gondoskodni fog az elnökre gyakorlandó nyomásról is, akkor, amikor bizonyos