Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-373

gedni, egy biztosítótársaságnak mi az értéke, mi a. vagyona? Talán bizarrul hangzik, ha azt mondom, (hogy az ügynöki kar, amely neki a klienseket akvirálja. Ami a kereskedőnek az áruraktár, az a biztosítóintézetnek a vigéc. És, t. Ház, keresztény vigécek nincsenek. (Egy hang jobbfelől: Maid lesznek!) Vannak keresz­tény kézben lévő nagyüzemek és üzletek, — ma is keresztény, kézben lévők — amelyek, ha brutálisan rájuk kényszeríttetnek például az üsrynöki karra vonatkozó intézkedések, külö­nösen a jutalékrendszer beszámítása is, vagy máról holnapra zsidó cégekké változnak, vagy kénytelenek bezárni. Nem lehet tehát szemati­kusan intézkedni ezekben a kérdésekben. A nemzet érdekét, a termelés folytonosságának érdekét mint minimumot a magyar keresztény társadalom érdekében is figyelembe kell venni. T. Ház! Az egyenjogúság tekintetében köz­jogi téren mennék el a legmesszebbre. Méltóz­tassanak megengedni, hogy megmondjam, miért. Azért, mert én semmi komoly veszedel­met a 6%' zsidó szavazati jogában nem látok. Isren. lehetett volna komoly veszedelem a zsidószavazatokból, ha a törvényjavaslat ere­deti szövege fenntartatván, (Ügy van! a bal­közéven.) a zsidóság népcsoportnak deklarál­tatik és ezzel nemcsak az a veszély szakad ránk. hosrv ebben az országban más nemzeti­ségek nem a mi kényszerünk, Ihariem a saját kívánságuk szerint, hivatkozva a precedensre, a maa'uk népcsoport jellegét elismertetik és kiverekszik. (Horváth Zoltán: Baseli úr már akarja!) De esrv másik veszedelem is volt eb­ben és nem is tudom megérteni, hogy ai tör­vényjavaslat, eredeti kodifikálása során egy ilyen veszélyes intézkedés hogyan volt felve­hető: ha a zsidósáir mint külön népcsoport be­küldheti ide a maga 14 vagy 16 képviselőjót, (Kun Béla: Sok volna!) előfordulhat és egé­szen bizonyosan előfordulna idővel olyan par­lamenti ihelvzet. amikor a nemzeti akarat de­tcrminálása attól a 14—16 zsidótól függene, úgy, mint ahogyan a közelmúltban a, felvidéki t. képviselőtársaim 17 szavazata adta meg az akkori kormánynak a többséget. Ez a zsidó néprssoDort lehetne a mérleg nyelve esetleg itt a parlamentiben, ez, a zsidó népcsoport diktál­hatná a politikát a magyar nemzetnek, ha ilven néncsoDortszerű megoldásokra módot adunk. Ez a 6%i zsidó nem veszedelem ebben az országban, ha keveredve szavaz a többi ma­gyar között — és ők is ezt kívánják. — Külön­választva. a 6%i megszervezve, külön egység gyanánt beeresztve a magyar politikai életbe, bomlasztó elem lehet, amelynek súlya alatt az egész magyar közjogi és politikai élet dara­bokra hullhat ós ezért is tiltakoznunk kellett minden ilven kísérlet ellen. (Horváth Zoltán: Bastíhi úr ott ülne!) T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy most már áttérjek ennek az előttünk fekvő tör­vényjavaslatnak azokra a rendelkezéseire, ame­lyeket a magam részéről — annak ellenére, hogy a törvényjavaslatot általánosságban meg­szavazom — soha, de soha megszavazni nem fogok. Ezek egyike a félvérekre vonatkozó in­tézkedés. Kérdem: hát olyan könnyű ennek a zsidókérdésnek a megoldása, olyan kevés zsi­dóval van .bajunk és dolgunk, hogy a zsidóság létszámát most már félvér és keresztény val­lásban született keresztényekkel is még sza­porítanunk kell, hogy annál nehezebbé váljék ennek a problémának a megoldása. A félvé­rekkel szemben csak egy álláspontra lehet he­lyezkedni: amelyik félvér keresztény, az ke­resztény, amelyik félvér pedig zsidóvallású, az zsidó. Ez az egyszerű, világos, logikus és természetes megoldás, (Farkasí'alvi Farkas Géza: És a keresztény megoldás is!) mert abban a pillanatban, mihelyt áttérünk a faj­biológiai álláspontra, olyan bomlasztó elemet viszünk bele a magyar társadalomba, amely az ország közéletét, számos vezető családnak, de a legalacsonyabb rétegekben élő sok család­nak is a családi életét és a nemzet jövőjét is valóságos megrázkódtatással és a legsúlyosabb katasztrófával fenyegetné. (Zaj- — Fábián Béla: Mindenki gyanús, aki él! — Derültség') Méltóztassanak megengedni: én magam is perhorreszkálom, károsnak és helytelennek tartom a távoli fajok keveredését. Foglalkoz­tam annyit a tudománynak ezzel a részével is, ismerem elég jól Gustave Le Bon és más híres kutatók felfogását, miszerint tudjam azt, hogy ezek a keveredések nem kívánatosak. De más dolog a jövőre nézve lehetőleg megakadályozni és megnehezíteni a vérkeveredést és más dolog egy 72 esztendős folyamatot egyszerre elemeire felbontani akarni. Én a fajkeveredésnél a korosoknak, a mislingeknek a gyártásánál a veszedelmet abban látom, hogy diszharmonikus lelkű emberek születnek, eik-cakban politi­záló emberek, akik nem tudnak vonalat tar­tani. (Ügy van! Ügy van! — Taps a balolda­lon-) Igenis, ez káros, helytelen, nem kívána­tos, ezt meg kell akadályozni a jövőre nézve. De elkezdeni ebben a magyar életben a vér­analizis, a családfakutatás, a molesztálás és a gy Tanusítás, az egymás kipusztításának kímé­letlen, visszataszító és magyartalan rendsze­rét: ez ellen (felháborodottan tiltakozom (He­lyeslés balfelöl.) és nem vagyok hajlandó ilyen rendelkezéseket a magyar törvénykönyv szá­niára való megszavazáshoz segíteni- (Helyeslés bal felől- — Horváth Zoltán: Imrédy hova ke­rül? A cik-cakba! — Derültség.) T. Ház! Nagyon jól tudom, hogy ez a fel­fogásom diametrálisan ellenkezik Mecsér András t. képviselőtársain felfogásával. Na­gyon örülök, hogy a bizottságban elhangzott beszédek éppen az ő kívánságára kinyomattak. (Peyer Károly: Nagyon helyes, nem lehet le­tagadni majd! — Felkiáltások jobbfelől: Ki tagadja le?) Az ő felfogása diametrálisan el­lenkezik az enyémmel, mert ő azt mondja, hogy a törvényjavaslat helyes alapból indul ki, amikor a fél vérzsidókat a zsidókhoz so­rolja. S megindokolja ezt az állítását azzal, hogy szerinte a keresztezettek között tízszere­sen vannak képviselve az őrültek házában és az idegszanatóriumokban tartózkodó egyének. (Derültség a baloldalon.) Indokolja Mecsér András azzal, hogy az öngyilkosok között ren­geteg sok az ilyen félvér, akik csökkent élet­képességüek és a természet ösztönösen tiltako­zik a keresztezés ellen. Felállítja Mecsér András azt az elvet, hogy hat generáción ke­resztül kell visszakeresztezni, amíg a hatodik ivadék eljut odáig, hogy az ókori bölcsek kö­vetelménye szerint (Derültség a baloldalon.) a hetediziglen való vértisztaság próbáját ki­állja. (Rassay Károly: Ez van az indokolásban is! — Peyer Károly: Hogyan állunk Iinrédy­vel?) T. Ház! Én ezt az embertelen teóriát nem tudom elfogadni. (Rassay Károly: Tudomány­talan őrültség!) Nem tartom helyesnek a ke­resztezéseket, de nem helyes a keresztezett ke­resztényekkel szemben sem a zsidóság bélyegét rájuk sütni akkor, amikor személy szerint is Az országgyűlés képviselőházának 373. ülése 1930 február 28-án, kedden. 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom