Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-373
rosszabb helyzetbe kerülnének a valóságos zsidóknál, mert a valóságos zsidóknak meg lesz az érdekképviselete és védelme a többi zsidónál, de mi történik ezekkel a szerencsétlen kitaszítottakkal, akiket a zsidóság sem fog vállalni, különösen ha a terhükre lesznek. Én arra az elvi álláspontra helyezkedem, hogy pro futuro meg kell nehezíteni, nem bánom: meg kell akadályozni az ilyen vérkeveredéseket, de a múltra vonatkozólag nem lehet a íelvérűek kitaszításának álláspontjára helyezkedni. (Müller Antal: Helyes! — Rassay Károly: Akkor ne szavazza meg a törvényjavaslatot! — Müller Antal: Én megszavazom! — Rassay Károly: De <ne helyeselje!) Ha pedig fajbiológiai alapra helyezkedünk, ha a t. Ház többsége arra az álláspontra helyezkedik, hogy a fajbiológiának érvényt kell szerezni, akkor én magam is arra az álláspontra helyezkedem, hogy ám szerezzünk annak végérvényt maradéktalanul és szerezzünk érvényt ennek az elvnek hetediziglen. (Helyeslés a baloldalon ós a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Kezdjük a politikusoknál! Nem lehet a kereskedősegédeknél kezdeni, hanem a politikusoknál kell kezdeni! — Farkasfalvi Farkas Géza: Ne legyenek antiszemita vezérek! — Peyer Károly: De Marton felesége is zsidó! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Peyer Károly: Van még egy csomó!) Peyer képviselő urat kérem, tessék csendben maradni! Eckhardt Tibor: Minden, de minden túlzás megbosszulja magát a magánéletben is, a közéletben is és ez a i'ajbiológiai bumeráng nagyon sok közéleti embernek a fejét fogja még bezúzni, ha letérve a tisztességes magyar alapról, & ifajimithológia álláspontjára, helyezkedünk. (Úgy van! úgy van! balfelől.) Mert méltóztassék tudomásul venni: az ember nemcsak húsból és vérből áll, az embernek lelke is van és ezt némelyek látszólag elfelejtik. Azok a meglévő emberek embertársaink, polgártársaink, keresztény magyar emberek, akik a leikükön keresztül élik át azt az egész tragédiát, amit egy ilyen embertelen törvényjavaslat velük szemben jelent. Ök lelkileg nem éreznek közösséget a zsidósággal és most mi taszítjuk ki őket oda, akkor, amikor a valóban zsidókat sem tudjuk teljes egészében kiszorítani, mert többen vannak, mintsem hogy ezt az ország kára és pusztulása nélkül meg lehetne cselekedni. Magyar ember ilyen törvényjavaslatot nem szövegezhetett meg és nem szavazhat meg, (Ügy van! a baloldalon.) és ezekkel a rendelkezésekkel szemben a legélesebben fogok szembeszállni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Nagyon helyes! Nem magyarok azok, akik ezt megszavazzák! Nem is magyarok csinálták! — Elnök csenget.) T. Ház! Montesquieu a törvények szelleméről írott kitűnő könyvében azt írja valahol, hogy ha a néger datolyára éhezik, kivágja a pálmafát. Hát, kérem szépen, ez a félvérekre vonatkozó rendelkezés nagyon négermódszerrel készült: a datolyára éhes néger ki akarja vágni a pálmafát. Csak egy különös munkabeosztás van itt: Imrédy Béla vágta a fát és Meesér András ette folyton a datolyát. (Derültség és taps a baloldalon és a középen. — Drozdy Győző: Imrédy nem volt néger! — (Horváth Zoltán: Zsidó!) Én nem tudom ezeket a négermetódusokat a magamévá tenni és azokkal szemben a leghatározottabban tiltakozom. De, t. Ház, van ennek a törvényjavaslatnak egy olyan rendelkezése, amelyet, meggyőződésem szerint, még a négerek sem szavaznának meg (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) és ez a javaslatnak az a rendelkezése, amely keresztény családokon belül kikeresi a zsidószármazásút és azt külön degradálja, azt külön minősíti, valósággal felbontván a családi élet egységét. A zsidótörvény szempontjából nem az egyén, hanem a család keresztény vagy zsidó volta a vizsgálandó. A család az egység, a családon épül fel a nemzet és nem lehet felbontani a családokat, nem lehet apá r kat, nagyapákat vagy nagymamákat indexre tenni és akkor azt kívánni, hogy a gyermekek tiszteljék a szülőket, (Úgy van! a baloldalon.) hogy a gyermekek vagy unokák tegyenek eleget a tízparancsolat követelményeinek, amikor hivatalosan, közjogi és rettenetes gazdasági következményekkel járóan egyes családok valósággal megdecimáltatnak s a családfő vagy valamelyik idősebb tagja a családnak kivétetvén a családból, zsidónak minősíttetik. A család az egység, a családon belül nem lehet különbségeket tenni; vagy zsidó egy család, vagy keresztény egy család, és a keresztény családokban hagyják békében azokat, akik esetleg zsidószármazásúak lehetnek. Ahol a lemenők, ahol a gyermekek a jelen törvényjavaslat szerint keresztényeknek minősülnek, ott a felmenőt nem lehet zsidónak deklarálni; (Rassay Károly: Ügy van!) addig ne méltóztassék családvédelemről beszélni, addig ne méltóztassék keresztény erkölcsről beszélni, amíg ennek a követelménynek a törvényjavaslat nem tesz eleget. (Farkasfalvi Farkas Géza: Csak keresztény erkölcsről ne, nem keresztény erkölcs, pogány erkölcs ez!) T. Ház! Ha így marad, nem tudnám megszavazni a javaslatnak azt a részét sem, amely a világháború idején a frontokon létrejött bajtársi egységet robbantja fel- (Ugy van! balfelöl) Nem hiszem, hogy ma már túlságosan nagy számról volna szó, mert hiszen több, mint húsz esztendő telt el azóta és a frontokon kötelességüket tisztességgel végzett magyar katonák és tisztek — sajnos — éppen a fronton teljesített kötelességük során még korábban szoktak elhalni, mint a többiek. Nem tudom, számszerűleg mit jelenthet ez a kérdés, de nem tartom lehetségesnek és nem tartom megengedhetőnek azt, hogy azok a tűzharcosok, akik igazoltan megtették hazájukkal szemben a kötelességüket, azok a hadiözvegyek vagy azok a hadirokkanták, (Bródy Ernő: Hadiárvák!) akik ilyenformán teljesítették kötelességüket hazájukkal szemben, egy szűk százalék keretébe szoríttassanak ibe és esetleg kívül maradjanak olyanok, akiknek tminden joguk és igényük meg volna arra, hogy belekerüljenek. Olyan nagy dolog lenne-e ezeket a frontharcosokat és egyéb hadigondozottakat kihalási listára tenni és megvárni, míg az élet, illetőleg a halál természetes rendje szerint helyreáll az a 6 százalékos numerus clausus, amelynek fenntartását különben magam is helyesnek tartom? Ha ez a törvényjavaslat íigy megy keresztül, könnyen bekövetkőzhetik az az eset, amely már a hadikölcsön jegyzőkkel szemben bekövetkezett, amikor a nemzet piramidális hálátlansága (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és a tételes törvényben biztosított jogok semmibevétele következtében a nemzet védőképessége a jövő szempontjából súlyosan aláaknáztatik, mert egy nemzet csak akkor várhat és követelhet a legmesszebbmenő áldozatot ifiáitól, ha ezekkel a 44 Az országgyűlés képviselőházának 373. ülése 1939 február 28-án, kedden.
