Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

502 Az országgyűlés képviselőházának 385. ülése 1939 március 22-én, szerdán. nie telekszabályozási kötelezettségének és amikor a delikvens kijelenti, hogy kérem, tessék velem rendelkezni, akkor a következő mondatban közlik vele, hogy ez a telekszabályozási kötelezettség 5—10—15 ezer pengő lefizetését jelenti. Erre természetesen az áldozat megrémül, ijedten kapkod. Miért? Azért, mert miből fizessen ekkora összeget, amikor erre a kiadásra elkészülve nem volt. Erre megmutatják neki a 15. § (3) bekezdését, hogy ezen az alapon kell neki fizetnie. Az egyik meghajol a törvény előtt és fizet, a másik azonban, miután nincs pénze, szalad, elmegy a telekkönyvi irattárba és ott néhány napi böngészés után megállapítja, hogy a telkével szembenlévő telekrészt ingyen kapta a főváros. (Mózes Sándor: Tehát nem fizet!) Boldo

(

gan szalad vissza a Közmunkák Tanácsához és kéri a tekintetes tanácsot, miután tévedett, ne követeljen tőle sem semmit a szemben lévő telekért. A tekianács azonban nem jön zavarba, mert erre is megvan a maga felelete, éspedig azt mondja, hogy ahhoz semmi köze, hogy ő azt a telket ingyen kapta, mert abból a fél hasznot nem húzhat, ha a város történetesen ingyen kapta is az utat. Megmagyarázzák azután neki, hogy a városrendezésnél azért kapta ingyen azt a telket, mert megengedték neki, hogy néhány emeletet ráhúzhasson, va,gy pedig, hogy parcellázhasson. A fél megpróbál hivatkozni arra a törvényre, amelynek alapján tőle az ezreket követelik. Tisztelettel magyarázni kezdi, hogy abban nincs arról szó, hogy ilyen vagy olyan fiktív áldozatokat, vagy nagylelkű gesztusokat kell megfizetnie, hanem neki csak azt az öszszeget kell megfizetnie, amelyet a város a nagyobb területet leadó ingatlan tulajdonosának készpénzben már kifizetett. Megpróbálja azt is megmagyarázni, hogy a törvényből kétségtelenül azt lehet kiolvasni, hogy a pénzt kézrőlkézre adó város ebből a ténykedéséből semmiféle hasznot sem húzhat és ebből származható előnye csak az, hogy ingyen jutott úthoz, de semmi egyéb. Az érvek topognak: körben-körben, míg az áldozat kifárad, vagy odavágja a pénzt, vagy perel. A perléssel azonban nem 'ér semmit sera, mert a perléshez nincs jogcíme, mert írásbeli határozatot -nem kap. Következnek a tanácsülések, 4—5—6 egyimásután, ami időben néhány hónapot jelent. Az áldozat sürgeti a határozatot, hangsúlyozza, hogy nekd^most már mindj egy, hogy az érdemiben elutasító vagy helytadó lesz, csak hozzanak már határozatot. A sok rimánkodás után a mélyen t. Közmunkatanács végre meghozza szóbeli határozatát: úgy határozott, hogy nem (határoz. Nem mehet tehát a fél sehová sem, az épület pedig áll, nem lehet használni, mert nines használati engedély. A mélyen t. tanács nemi adja meg a használati engedélyt és ez a találmánya 10.000 pengős áldozatot jelent a félnek. A tanács egy szerűen ki jelen ti, hogy nem határoz. Ráér, mondja, a flegmatikus emberek nyugalmával. Mélyen t. Ház! Miért nem határoz a Közmunkatanács? Nem lázért, mintha nem tudná eldönteni a jogkérdést, dehogy, hanem azért, mert a határozat ellen jogorvoslattal lehetne élni, a jogorvoslati fórumok pedig megállapítanák, hogy az igen t. Közmunkatanács határozata és gyakorlata törvényellenes^ és ami a fő, talán egyetlen döntő körülmény: nem kapna a tanács egy fillért sem. T. Ház? Állítom tehát, hogy a Közmunkatanács tudatában van annak, hogy gyakorlata törvényellenes és tudatosan zsarolja a telektulajdonosokat, a városrendezési törvény szent nevében. Már pedig nem lehet eltűrni, hogy Budapest építési életét, a -munkaalkalmak teremtését a Közmunkatanács hatalma alapján zsarolásig menő manőverekre használja fel. Kérem a mélyen t. belügyminiszter urat, aki jelenleg nincs itt, hogy ezt a szégyenteljes gyakorlatot szüntesse meg. Elnök: Az interpelláció kiadatik az illetékes miniszter úrnak. Következik Mózes Sándor képviselő úr interpellációja a földművelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Csikvándi Ernő jegyző (olvassa): »Interpelláció am. kir. földmlívelésügyi miniszter úrhoz a hajósi parcellázás és a miskei részesföldesek kitelepítése tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a kalocsai érseki uradalom Hajóson a mintegy 320 kat. hold területű Fácános erdőt kiirtotta, az egész területet felparcelláztatta, a parcellázott területet pedig

1 olyan magas vételáron juttatta az igénylő kisembereknek, amely nincs arányban a környék m ingatlan áraival? 2. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a vízállásos és csak rétnek megfelelő 30—40 fElérés áron értékesíthető telkeket 1 pengő 30 fillértől 1 pengő 70 filléres négyszögölenkénti áron értékesítették és ezen kívül az igénylőket külön ötszázalékos felmérési és ügyvédi költséggel és a vételárhátralékikal kapcsolatosan felveendő kölcsönnel újabb, mintegy ötszázalékos költséggel terhelték meg? 3. Hajlandó-e a miniszter úr a közoktatásügyi miniszterrel egyetértve a vételi ajánlatot felülvizsgálni és olyan intézkedéseket tenni, hoarv azok a kisemberek, akik a fenti költségekre való tekintettel a vételtől elállni kívánnak, a vételi szerződéstől elállhassanak és a netán adott vételárelőlegeket visszakaphassák? 4. Van-e tudomása a iföldmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy a kalocsai érseki uradalom mintegy 200 miskei részföldest 2 holdnyi ingatlanukról kitelepített? 5. Hajlandó-e a miniszter úr intézkedni, bogy ezek a munkások, akik 15 év óta használták a földet, azt visszakaphassák?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mózes Sándor: T. Ház! Ha végigjárunk az országban azokon a helyeken, ahol az 1920-as földhirtokreform során kisemberek földhöz jutottak, mindenütt hallunk azokról a panaszokról, amelyek a régi földbirtokreformmal vannak kapcsolatban. Legelsősorban panaszolják, hogy azokat az ingatlanokat, amelyeket a régi földbirtokreform-törvény alapján kaptak, a lakott helyektől rendszerint nagyon távol kanták, azok nagyrészben terméketlenek, vagy ha mégis termékeny és a lakott területekhez közelebbfekvő ingatlanokihoz jutottak, abban az esetben olyan árakat kellett megfizetniük az igénylőknek, amely árak egyáltalán nincsenek arányban a környék ingatlanáraival. Panaszkodnak továbbá arról is, hogy ezeket az árakat ma sem tudják megfizetni. f Ma tehát, amikor arról van szó. hogy egy újabb flöldbirtokreform során újból földhöz fogjuk juttatni a szorgalmas, dolgos magyar népnek egyes megfelelő egyéneit, a korraányhatósá-