Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-373
42 Az országgyűlés képviselőházának 373. ülése 1939 fébrmr 28-án, kedden. megoldásra vár a zsidókérdés. Megoldást kell keresnünk abban a tekintetben, hogy a zsidóság túlnagy száma rednkáltassék és megoldást kell találnunk abban a tekintetben is, hogy túlhatalma visszaszoríttassék. Ez az a két szempont, amelyre a nemzeti önvédelem jogán ennek a nemzetnek igenis megvan minden oka és joga, hogy cselekedjék. De vigyáznunk kell arra, hogy ne éppen azok ellen a zsidók ellen történjenek intézkedések, akiknek itteni működése a múltban esetleg közérdekű volt és ne azok a tömegek maradjanak itt, i amelyek bármiféle dehonesztálás vagy üldözés dacára is a maguk illegális tevékenységét változatlanul fogják tovább folytatni. En tehát arra az álláspontra helyezkedem, hogy elsősorban azt vizsgálom meg, kik az idegenek, hogy nem eresztek be újabb zsidót, hogy az 1914 óta 'bevándorolt zsidókat, mint idegeneket kiszorítom az országból és azután kivándorlási lajstromra kell őket tenni, mert képtelenség az, kiütni &gy család kezéhől a kenyeret és azután azt mondani, hogy most pedig maradj itt és sétálj a budapesti utcán. Hát mi lesz az ilyen emberből 1 Vagy zsebmetsző, vagy tolvaj, vagy 'bolsevista agitátor. (gr. Bethlen István Ugy van!) Azt, akinek kezéből kiütöm a kenyeret, át is kell, hogy tegyem a határon és az idegennek minősített zsidóság kivándorlása az a nagy nemzetközi vonatkozású probléma, amelynek helyes előkészítése nélkül ez a törvény vagy egy szégyenletes, barbár, pogromszerű irányzathoz kell, hogy vezessen, vagy csődöt mond és végrehajthatatlanná válik. T. Ház! Az 1914 Óta bevándorolt zsidóság kitelepítése mellett igenis, egy másik cezúrát is kell felállítanunk, amelynek időpontja szerintem az emancipáció volna. Az 1867 óta bevándorolt zsidóságnál azt a posztulátumot kötném ki, hogy ittartózkodásának közérdekű voltát igazolni tartozik. Akinek az ittartózkodása nem közérdekű, — ezt pedig nem egyéni elbírálás szerint, hanem tárgyi ismérvek alapján, bírói garancia mellett, legalább is közigazgatási bírói garancia mellett kellene eldönteni — az szintén a kivándorlási listára kerül és a lehetőség határai között eltávolítandó az ország területéről. Az 1867 előtt bevándorolt zsidósággal szemben általánosságban csak egy megszorító intézkedést tennék, azt, hogy azok az 1867 előtt bevándorolt zsidók, akik bizonyos bűncselekményeket követtek el vagy követnek el a jövőben, akik akár a kommunizmus alatt kompromittálták magukat, akár pedig a nemzet gazdasági és pénzügyi érdekei ellen súlyosabban vétettek, szintén rákerülnek a kivándorlási listára. T. Ház! Mi iaz előnye ennek a megoldásnak 1 ? Megszabadulunk a zsidóság salakjától és nem teszünk embertelen, dehonesztáló megkülönböztetéseket azokkal a zsidókkal szemben, akiknek az itteni tevékenysége megegyezik vagy Legalább összeegyeztethető a közérdekkel. Azt kérdezem, t. Ház, nem volna-e okosabb erre az elvi alapra rámenni? Hiszen még a jövő szempontjából is rámutathatok arra, hogy egy ilyen megoldás állandó^ erkölcsi ellenőrzés alá helyezné a zsidóságot zsidó üzletember háromszor is meggondolná az illegális valutáris külkereskedelmi és egyéb tevékenységeket, ha azzal a következménnyel járnának, hogy nem csupán megbüntetik érte, hanem rákerül a kivándorlási listára is és hátat fordíthat ennek a szép országnak. Ez az az általános keret, amelybe szerintem a zsidókérdésnek ezt a számszerű részét bele kellene helyezni. A második elvre térve, a maradék zsidósággal szemben, amely nem esik bele a kivándorlásra kényszerítettek lajstromába, felállítanám az általános numerus clausus elvét. Erről is volt már vitám ebben a Házban, ha nem csalódom, éppen Fábián Béla t. képviselőtársammal. (Az elnöki széket Darányi Kálmán foglalja el.) Én mindig amellett érveltem, hogy a numerus clausus nem minősíthető igazságtalanságnak, sőt megfordítva van: a numerus clausus az egyforma osztó igazságnak felel meg, mert ha 6 százalék a zsidó és 94 százalék a nemzsidó, akkor én megszövegezhetem — ha jól esik — ezt a törvényt úgy is, hogy a nemzsidó elemnek joga van ebben az országban a 94 százalékos érvényesülésre — ez kétségbevonhatatlan tény — és akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a zsidóságnak csak 6 százalék erejéig van joga érvényesülni ebben az országban. Ez megint olyan álláspont, amelyet befelé és kifelé tisztességgel lehet vállalni és amelyből kifolyólag ezzel az országgal szemben kedvezőtlen konzekvenciákat levonni senkinek sem lehet oka vagy joga, ha tárgyilagosan gondolkodik. Ennek az általános numerus claususnak a keretén belül természetesen lehetővé kell tenni a kompenzálást. Ha a közhivatali pályákon, a hadseregben és egyéb tereken nem engedjük meg a zsidóságnak, hogy egyáltalában tért foglaljon, akkor a gazdasági pályákon aránylag magasabb százalékot lehet nekik engedélyezni; de nem kellene ezeket a kérdéseket bizonyos megbélyegző tendenciákkal kísérni, hanem az osztó igazságosság jegyében, majdnem azt mondhatnám, egy belső békesség megteremtése'jegyében kellene ezeket a kérdéseket előre megszervezni és józanul leadminisztrálni. T. Ház! A korlátozások tekintetében legmesszebb a szellemi élet terén mennék, ahol nyomban végrehajthatónak tartanám ezt a numerus clausus! A gazdasági életben a gyakorlati szükségesség szerint kellene szerintem foglalkozási ágankint felállítani a végrehajtás menetrendjét, mert, méltóztassék ezt talán általános elvül elfogadni, én nem hiszem, hogy a nemzet érdekében cselekszik az, aki jobban gyűlöli a zsidót, mint ahogyan a saját fajtáját szereti. (Ügy van! Taps a baloldalon.) Nem lehet és nem szabad helyeselni olyan intézkedéseket, amelyek ártanak a zsidónak, de ártanak a keresztény társadalomnak is. Foglalkozási ágankint az elkészítendő zsidókataszter alapján meg kellene állapítani a menetrendet úgy, — Bornemisza Géza t. barátom, azt hiszem, igazolhatja — mint ahogyan a menetrend megállapítása a családi munkabérek bevezetésével kapcsolatban az iparban is történt, amikor azután sokkal könnyehb volt az egyes iparágak megállapított menetrendje szerint eljárni. (Bornemisza Géza: A legkisebb munkabéreknél!) A legkisebb munkabérekkel, a, minimális munkabérekkel kapcsolatban minden iparághan külön megcsinálták a menetrendet, hosrv mikor, hogyan, milyen modalitások mellett vezetik be a legkisebb munkabéreket. Ugyanezt kell a zsidótörvény' nél is megcsinálni. Mert méltóztassék megen-