Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

498 Az országgyűlés képviselőházának 385. ülése 1939 március 22-én, szerdán. az években átélt inflációs veszélyekre. Ma már ez az állapot megszűnvén, mód van arra, hogy az ezekbe az ingatlanokba menekült tőkéket visszavezessük arra a kurrens útra, amely a közgazdasági érdékeknek legjobban megfelel. Felhívom tehát a pénzügyminiszter úr figyelmét arra, méltóztassék gondoskodni arról, hogy a /biztosító magán vállalatok életbiztosítási díjtartalékaikat 'minél kisebb százalékban fektessék be készen álló fővárosi bérházingatlanokba és amennyiben ilyen házingatlanokba imár befektették, ezek értékét évről-évre a legalaposabban és a legszigorúbban méltóztassék felülbíráltatni, hogy ezek -az értékek a felülbírált összegben kerüljenek be a mérlegbe. így majd nem fordulhat -elő az, hogy egyes nagyvállalatok esetleg évek hosszú során át leplezni tudják díjtartalék-hiányaikat azzal, hogy ingatlanaikat egyszerűen felértékelik, ezzel a felértékelt összeggel állítják be a mérlegbe és ezáltal mindenki előtt elrejtik összeomlásukat és -azokat a visszaéléseket, amelyek azután végül is kipattanva, az egész közönség és az egész biztosítási ügy rovására szolgáinjak. Elnök: Az interpelláció kiadatik az illetékes miniszter úrnak. Következik Béldi Béla képviselő úr második interpellációja a pénzügyi, valamint a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. (Br. Vay Miklós: Öt perc alatt el lehet mondani. — Mozgás.) Szeder János jegyző (olvassa): „Interpelláció a pénzügyi- s a kereskedelem-közlekedésügyi miniszter úrhoz a szavatossági biztosítás kötelezővé tétele tárgyában. Magyarországon a szavatossági biztosítás ügye általánosságban nincs megoldva. így az autó, mint veszélyes üzem által okozott károk sok esetben egész életre szóló nyomorúságba döntik az önhibájukon kívül kárt szenvedetteket. A motorizálás küszöbön álló fokozása esetén épen a kisehb teljesítőképességű rétegek kapcsoltatnak be a motorikus közlekedésbe és így a fenti veszély fokozottabb mértékben fog jelentkezni. Hajlandók-e tehát a miniszter urak a szavatossági biztosítás kötelezővé tételéről haladéktalanul gondoskodni?«. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Béldi Béla: T. Ház! (Felkiáltások jobbfelől: Csak röviden!) Az 1930. évi XVI. te. kimondja, hogy a közhasználatú gépjárműveket az engedélyes a balesetekből kifolyólag reáháruló kötelezettség fedezetéül valamelyik magánbiztosító társaságnál szavatossági biztosításra köteles bejelenteni. Ennek a törvénynek tárgyalásánál gondoltak arra is, hogy necsak a közhasználatú járműveket, hanem a magánhasználatú járműveket is biztosítsák, illetőleg hogy a szavatossági biztosítást az utóbbiakra is kötelezővé tegyék. Az akkori kereskedelemügyi minisztérium javaslatot is tett ebben az irányban, ezt a javaslatot a képviselőház el is fogadta, a felsőház azonban azzal küldötte vissza, hogy ez annyira fontos kérdés, hogy törvénnyel kell szabályozni. Tudomásom szerint mintegy másfél évvel ezelőtt ennek a törvénynek a tervezete el is készült és azt az érdekképviseleteknek meg is küldték. Az érdekképviseletek, pontosabban szólva, a biztosító társaságok azonban ellenefordultak a javaslatnak, és pedig azzal, hogy számukra a szavafossági biztosítás kötelezővé tétele nem jó üzlet. Méltóztatnak tudni, hogy a kormány nemrégiben igen dicséretesen leszállította a személyautók behozatali vámját (Helyeslés) és ezáltal egy bizonyos motorosítási folyamatot indított meg Magyarországon. Nagyon természetes, hogy ez a motorosítási folyamat elsősorban a kisexiisztenciák körében kell, hogy elterjedjen, illetőleg a kisexisztenciákat kell, hogy körébe vonja, mert hiszen a gazdagabb egyének idáig is szerezhettek maguknak autót, drágább árakon is. Ezzel a folyamattal azonban fokozódnak azok a veszélyek, amelyek a gépjármű-üzemből mint veszélyes üzemből folynak éspedig azért, mert ha valaki nyugodtan, mit sem sejtve megy a járdán és valaki őt autójával a járdára felfutva elgázolja, akkor ha véletlenül nincs olyan szerencsés helyzetben, hogy egy bankigazgató gázolta el, egész életére tönkre van téve ő is, családja is, amely meg van fosztva a kenyérkeresőjétől. Minél több szegény, vagy mondjuk, kisebb teljesítőképességű ember kerül be a motorizáció folytán a gépjárművezetők sorába, annál nagyobb szükség van arra, hogy kimondjuk a balesetek elleni kötelező szavatossági biztosítást. Ezért kérem az igen,' tisztelt kereskedelemügyi miniszter urat és a pénzügyminisziter urat, méltóztassanak ezt a kérdést megfontolni. Amidkor a vasútüzem létesült, amely pedig nem tud^ mást elgázolni, mint aki a sínpályájára rálép, a vasútüzemre — létesítésével egyidejűleg — rögtön kimondták ezt a szavatosságot. Az autóra nincs kimondva. Méltóztassék tehát most, a motorizáció előestéjén ezt a kérdést megfontolás tárgyává tenni és ne méltóztassék azokra az érdekiképviseletekire hallgatni, amelyeknek ez esetleg üzletileg nem tetszik, mert hiszen nem az a lényeg, hogy az érdekképviseleteiknek vagy az egyes üzleti vállalkozásoknak mi tetszik és mi nem, (hanem az a lényeg, hogy a nemzeti érdek és a társadalmi érdek mit követel meg ebben a kérdésben. Elnök: A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr kíván válaszolni. Kunder Antal kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. Képviselőház! Béldi t. képviselőtársam előadására bátor vagyok a következőket válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) A kötelező szavatossági biztosítást több nyugati államban bevezették, sajnos azonban, nem járt azzal az eredménnyel, amelyet tőle a (bevezetés előtt vártak. Nem szeretnék részletekbe bocsátkozni, méltóztassék tudomásul venni azt, hogy az eredmények nem voltak kielégítők. Ezért a biztosítás kérdésének megoldásával más irányban igyekszünk foglalkozni, éspedig abban az irányban, amelyet Amerikában és más nyugati államokban látunk, ahol bevezették az úgynevezett megbízhatósági törvény alapján való biztosítást, amely lényegében abban áll, hogy ha valamely autóvezető kárt okoz és a ikárt nem tudja megtéríteni, — akár saját vagyonából, akár a biztosításból — az autóvezető elveszti hajtási igazolványát. Ez a rendszer gyakorlatiasabb és a megoldást éppúgy biztosítja, mint a másik. Kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Béldi Béla: Nálunk ez meglesz?) "Ctban van. Elnök: Az inteirpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Béldi Béla: T. Ház! A miniszter úr vá-