Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

Az országgyűlés képviselőházának 385. lasza nem nyughat meg-, mert az amerikai viszonyokra alkalmazható lehet, ahol mégis teljesítőképesebb egyének vannak, mint itt Magyarországon, de méltóztassék elképzelni, azzal a károsult, akit elütöttek, vagy annak a károsultnak a családja még nincs megsegítve, ha az autóvezetőtől elvették a hajtási igazolványt. (Rakovszky Tibor: Például ha ee-v színésznő elgázolja!) Ezzel szemben a szavatossági biztosítás igen sok országban bevált. Voltak országok, ahol nem vált be, de voltak országok, ahol bevált. Ezt a megoldást mégsem lehet elfogadni olyan esetre, amikor egy színésznő vagy egy éjszaka berúgott jampec a lokálból kikarikázva elüt szegény embereket, akik a munkájukba mennek. Elnök: Következik a 'határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az interpellációra adott választ tudomásul venni? (Laen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Malasits Géza képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Csikvándi Ernő jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi kereskedelemügyi miniszter úrhoz, a mezőgazdasági idénymunkásoknak és egyéb munkáscsapatoknak vasúti teherkocsikban való szállítása tárgyában. A kereskedelemügyi miniszter úrnak bizonyára tudomása van arról, hogy a földbirtokosok és vállalkozók takarékossági okokból a birtokaiktól távol eső vidékről származó idénymunkásaikat teher, illetőleg élőállat szállítására szolgáló vasúti kocsikban szállítják a munkahelyre. Mit szándékozik a miniszter úr tenni, hogy az ilyen olcsó, de a kocsikban összezsúfolva szállított munkásokra — férfiakra, nőkre, if.iiakra és vénekre — megalázó, egyben egészségükre veszélyes szállítási mód mielőbb megszűnjön?« Elnök: Malasits Géza képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Képviselőház! Így tavasszal, a mezőgazdasági munkák megindulásának idején és ősszel, amikor a munka már befejeződik, gyakran látunk egyes nagyobb csatlakozó állomásokon teherkocsikban fiatalaibb, öregebb embereket, amint nyűtt ruhában állnak, várnak, amíg a kocsi megint megindul. Ezekben a csupasz padlójú kocsikban szerszámok, élelmiszerek, ásó, kapa, talyiga között szállítják ezeket a szerencsétlen munkásokat a munkahelyükre vagy onnan haza; mezőgazdasági idénymunkásokat az Alföldről gyakran a Dunántúlra, sokszáz, kilométer távolságra. Az ilyen kocsikban a hosszú, némelykor napokig tartó úton alvásról, pihenésről szó sem lehet, mert hiszen nincs hely, másrészt a csupasz kocsipadlón, a rázós kocsiban amúgy sem valami kellemes az utazás. Azoknak a munkásoknak, akiket ilymódon szállítanak a munkahelyükre, megnehezíti az életét még az a körülmény is, hogy a Máv. illetékes közegei nem veszik nagyon szigorúan azt a szabályt, hogy egy ilyen kocsiban vagy csak 40 embert vagy csak 6 lovat szabad szállítani. Engem ez a kérdés már közel két esztendeje érdekelt, fáradságot nem kímélve, utána jártam a dolgoknak és megállapítottam, hogy például a múlt év őszén a Ferencvárosi pályaudvaron egy ilyen egészen rövid teherkocsiban, amelyben nemrégen meszet szállítottak, csupasz padlón, szerszámok és élelmiszerek ülése 1939 március 22-én, szerdán. 499 között összezsúfolva 52-en utaztak, fiatal munkások és munkásnők vegyesen; mint mondom, Poggyászokkal úgy kitöltötték a kocsit, hogy abban több hely nem volt. A Keleti pályaudvaron figyeltem meg egy kocsit, amely történetesen — ritkán fordul ez elő — személyvonathoz volt kapcsolva. Ebben a kocsiban 46-an voltak, ugyancsak férfiak és nők, fiatalok és öregek összezsúfolva. Magától értetődő dolog, hogy egy ilyen utazásnál a kényelemnek és az egészség megóvásának a legkisebb lehetősége sincs meg, nem is beszélve az erkölcsi szempontokról, amelyeket megóvni szintén majdnem lehetetlen ott, ahol egy tömeg ember, férfi és nő, felnőtt és ifjú ember utazik sokszor naphosszat egy teherkocsiban. T. Ház! Felmerül az a kérdés, hogy miért kell ezeknek a munkásoknak, a magyar állam e derék polgárainak teherkocsiban utazniok, miért kell sokszor ki nem takarított, csupasz padlójú kocsiban naphosszat lenniök olyan állapotok között, amilyenek között a katonákat még háború idején sem merték volna szállítani. Utána nézve a dolognak, az a helyzet, hogy azok a vállalkozók és birtokosok, akik az ilyen sommás munkásokat az ő állandó lakóhelyükről szerződtetik, az utazás költségeit is fizetik és hogy az utazás költsége kisebb legyen, a Máv. megfelelő kedvezményes áron szállítja ezeket a munkásokat teherkocsikban. Csoportos szállításnál ad ugyan a Máv. személyvonatra is 50 százalékos kedvezményt, úgylátszik azonban, a vállalkozóknak s a birtokosoknak ez az 50 százalékos kedvezmény is sok és még ennél is olcsóbban akarják a munkásokat szállítani. Magyarországon kívül talán csak a Balkán-államokban szokás, hogy a munkásokat teherkocsikban szállítják. Nálunk is csak azért maradt meg ez a rendszer, mert mint már említettem, ilyen módon a szállításnál a birtokosok és a vállalkozók megfelelő megtakarítást érnek el. Hogy azután az ilyen szállítás azokra a munkásokra, akik elég szerencsétlenek ilyen vállakozók, vagy birtokosok kezébe kerülni, mit jelent, hogy ezek a munkások az ilyen utazásnál milyen pokoli szenvedéseken mennek keresztül, azzal természetesen a vállalkozók nem törődnek. Ha a vállalkozók nem törődnek azzal, hogy — ,az újabban divatos jelszóval élve — magyar néptestvéreink milyen módon utaznak a munkahelyre, akkor meg kell kérnem a kereskedelemügyi miniszter urat, ne tűrje, hojgy a jövőben is teherkocsiikban, szállíltsák a munkásokat. Lássa be a miniszter úr, hogy azoknak a munkásoknak számára, akik elszegődnek egy egész nyárra nehéz munkára, olyan silány munkabér mellett, amilyen munkabér mellett egy kínai kuli sem dolgoznék, ha már egész télen koplalnak és szenvednek s tavasszal lefogyva és mindenből kifogyva mennek munkahelyükre, legalább a munkahelyükre való utazásuk legyen annyira kellemes, amennyire kultúrember számára kellemes az utazás. Kérnem kell tehát a miniszter urat, ne tűrje, hogy becsületes munkásemtoereket barmokként vasúti kocsikban szállítsanak, nem is beszél ve^ arról, hogy mondom, a Máv. a kocsik kiállításánál nem jár el mindig a kellő gondossággal és olyan kocsikat bocsát rendelkezésre, amelyekben pl. meszet -szállítottak. Találtam; már olyan kocsit, amelyben a munkásokat megelőzőleg cementet szállítottak, találtam olyat is, amelyben a munkásokat (megelőzőleg marhát szállítottak s éppen csak valahogy kitakarították