Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

494 Az országgyűlés képviselőházának 385. ható a mezőgazdasági munkásság aggkori ibiztoisításánalk céljára. De rá kívánok ezzel a kérdéssel kapcsolatban mutatni arra is, hogy nemcsak nálunk, hanem az egész világon, a mezőgazda-sági munkásbiztosítás, sajnos, sokkal mostohább elbánásban részesült, mint az; ipari munkásság biztosítása. (Farkas István: Nem mindenhol! Angliában, Cseh-Szlovákiában jobíb volt!) A mezőgazdaság jövedelmezősége nemcsak nálunk, hanem elsősorban minden agrár-export államban sokkal kisebb, mint az ipar jövedelmezősége s ennek következménye az, hogy a mezőgazdasági munkásbiztosítás sehol sem emelkedett olyan magas szintre, mint az ipari munkásság biztosítása. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Ez nemcsak nálunk van így, hanem minden agrárállamban és ha összehasonlításokat teszünk a magyarországi mezőgazdasági biztosítás és a külföldi agrárállamok mezőgazdasági biztosítása között, akkor teljes tárgyilagossággal meg kell állapítanunk, hogy mi nem kullogunk ezek mögött, hanem a mi mezőgazdasági biztosításunk egy színvonalon van legalább is a legtöbb agrár-exportállam mezőgazdasági biztosításával. (Úgy van! Ügy van! jobb felől.) Meg kell állapítanom azt is, hogy a magyar mezőgazdasáígi '' munkásbiztosítás előreláthatólag továbbfejlődés előtt áll, mert ezeket a nroblémákat, amelyeket a t. képviselő úr is felvetett, bizonyos mértékben meg kell oldanunk. A kérdés megoldásánál azonban mindig tekintetbe kell venni a mezőgazdaság és az állam teherbíróképességét, Méltóztatik tudni, hogy &> mezőgazdasági munkavállalók biztosításához az állam is hozzájárul, továbbá a közületek, a munkaadók és maguk a munkások is hozzájárulnak. Ennek a biztosításnak a továbbfejlesztése érdekében tehát ezeknek a különböző kontribuenseknek a hozzájárulását is feltétlenül emelni kell. Ehhez az szükséges, hogy a mezőgazdaság prosperitása minden körülmények között meglegyen, hogy biztosítva legyen a mezőgazdaságban az értékesítés és a megfelelő árszint és ezzel kapcsolatban — amire a t. képviselő' úr is rámutatott — szükséges, hogy az agrárolló bizonyos beosukódása bekövetkezzék, mert enélkül a mezőgazdaság jövedelmezősége nem biztosítható, ha pedig a mezőgazdáság jövedelmezősége nincs biztosítva, akkor természetszerűen nagy szociális terheket nem tud elviselni. Az igen t. interpelláló képviselő úr rámutatott arra, hogy a mezőgazdasági munkások özvegyeire is ki kellene terjeszteni az aggkori biztosítást. Ezt tudom és érzem ennek szükségességét. Megnyugtatom a t. képviselő urat és az egész Házat, hogy erre vonatkozóan a munkálatok máris megkezdődtek. (Élénk helyeslés) Remélem, hogy módomban lesz az özvegyek biztosítását is minél előbb megvalósítani és lehetővé tenni, hogy ezeknek a megélhetése is bizonyos mértékben biztosítva legyen öreg napjaikra. A t. képviselő úr rámutatott még arra is, hogy a betegségi biztosítás és a nem baleseti rokkantsági biztosítás kérdését is meg kellene valósítani a mezőgazdasági munkások körében. Ezen a kérdésen magam is gondolkozom és igyekezni fogok, amint a mezőgazdaság teherbíróképessége emelkedik, ezen a téren is megfelelő intézkedéseket tenni. De különben is rá kívánok mutatni arra, hogy a biztosítás terén máris bizonyos lépéülése 1939 március 22-én, szerdán. sekkel előrehaladtunk. Előrehaladtunk azzal a rendelettel, amelyet január hó folyamán adtam ki, amelyben részint felemeltem a balesetbiztosításnál azokat a járulékokat, amelyeket a munkaadók fizettek be. Az eddigi 1.40 pengőt felemeltem 2 pengőre, ami lehetővé tette azt, hogy a baleseti és a haláleseti segélyeket is nagymértékben fel tudtuk emelni. Ezeket az eddigi 320 pengőről fel tudtam most emelni 800 pengőre. Az eddigi rendszer szerint 320 pengőt kapott az özvegy, ha két gyermeke volt és csak a harmadik gyermek után kapott 120 pengő többletet, úgyhogy ez az összeg maximálisan 800 pengőre emelkedhetett fel. Ezt a kiadott rendeletben úgy változtattam meg, hogy már az özvegy is 800 pengőt kap és nem a 14 éven aluli gyermek után kap többletet, hanem a 16 éven aluliak után, továbbá nemcsak a harmadik gyermek után, hanem már a második és a többi gyermek után 100—100 pengő többletet kap az özvegy a most kiadott rendeletem értelmében. Családvédelmi szempontokat tartva szem előtt, gondoskodtam arról is, hogyha az özvegy ezt a segélyt nem akarja egy összegben felvenni, módja van a kiadott rendelet értelmében arra, hogy járadékot kapjon, amely a gyermekek számával is arányban áll és lehetővé teszi, hogy az özvegy és gyermekei 16 éves korukig megfelelő járadékot élvezhessenek. '< Az interpelláló t. képviselő úr még a rokkantjáradékról is említést tett. Tudom, hogy ez a rokkantjáradék a mezőgazdasági munkásság szempontjából igen alacsony, mert egy százszázalékos rokkant mindössze 24 pengőt, egy ötvenszázalékos rokkant pedig csak havi 12 pengőt kap. Ezt is tovább akarom kiépíteni és az az elgondolásom, hogy itt is elsősorban családvédelmi szempontokat kell szem előtt tartani (Helyeslés.) és ennek a szempontnak a szem előtt tartásával elsősorban abban az irányban fogom a munkálatokat megindítani, hogy a gyermeknevelési járadékrendszert yezesem be és hogy a rokkantak, akik — saját vagyonunk nem lévén, — nem tudják gyermekeiket kellően neveltetni, gyermekeik számával arányosan bizonyos gyermeknevelési segélyben részesüljenek. Méltóztatnak látni az elmondottak alapján, hogy igyekszem előbbrejutni a mezőgazdasági munkásság biztosítása terén. Meg kell azonban mondanom, hogy ez igen nehéz munka, mert meglehetős nagy anyagkomplexust kell áttekinteni, biztosítástechnikai számításokat kell eszközölni és csak ezek birtokában lehet továbhaladni. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy a megkezdett úton tovább lehet haladni és a mezőgazdasági munkásság biztosításának kérdését közmegnyugvásra meg lehet oldani. Tisztelettel kérem válaszom tudomásulvételét. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Takács Ferenc: T. Ház! A miniszter úr válasza engem általában kielégít, csak egy része nem, amelyben arról szólt, hogy a járadéktörzs felemelésére nincs mód és lehetőség. Evi 4 millió pengőre volna körülbelül szükség abból a célból, hogy kétszeresére emeljék a járadéktörzset, tehát eat az évi 4 millió pengőt kellene valahonnan előteremteni. Azt hiszem, hogy a cukorkartelniél vagy máshol meg lelhetne találni ezt a 4 millió pengőt, amikor a mezőgaz-