Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

Az országgyűlés képviselőházának 385. dasági munkásokról van szó s nem kellene ok­vetlenül arra gondolni, hogy a mezőgazdaságot általában terheljék meg ezzel az összeggel. Tudom, hogy különösképpen a kisbirtokosodra nézve meglehetősen súlyosak azok a terhek, amelyeket vállalniuk kellett, mert a kataszteri tiszta jövedelem után vetették ki a befizetése­iket, a kataszteri tiszta jövedelem pedig a kis­birűokosotknál köztudomás szerint általában lé­nyegesen magasabb, maint a nagybirtokosoknál. De mondom, megvan a lehetőség arra, hogy átmenetileg valahonnan máshonnan teremtse elő a miniszter úr, illetőleg a kormány ezt az összeget, mert hiszen legfeljebb 4, esetleg 5 millió pengőről van szó. Később azután el is tűnik majd ez az összeg, mert azok az emberek, akik most 'befizetéseik nélkül jutottak hozzá a járadéktörzslhöz, illetőleg a havi 5 pengőhöz, — vagy esetleg kérésem szerint hozzájuthatnának a havi 10 pengőhöz — lassanként kihalnak, mert legnagyobb ereszük nem is 60 esztendős, hanem 70—75, sőt vannak 80 esztendősek is azok között, akik öregségi segélyre jelentkeztek. Ami pedig a külföldi példákat illeti, kül­földön, legalább is a legtöbb országban jóval előbb ; bevezették a mezőgazdasági munkások biztosítását és sokkal szélesebbkörű és többágú is a mezőgazdasági munkások 'biztosítása. De tegyük fel, hogy külföldön is olyan alacsonyak a juttatások, unint Magyarországon, ez ben­nünket egyáltalában nem köt és nem kötelez semmire. Nekünk elsősorban saját népünk jólé­tléről és öregségi biztosításáról kell az adott esetben gondoskodnunk. Ha elmulasztottuk kellő időben bevezetni ezt a biztosítási ágat, most természetesen az idők parancsa következ­tében sokkal nagyobb léptekkel kell előrehalad­nunk. A miniszter úr válaszát egyébként tudomá­sul veszem, essak azt kérném, tegye megfonto­lás tárgyává, hogy nem lehetne-e valahogyan ezt a 4—5 millió pengőt előteremteni és felh emelni a járadéktörzset is. (Helyeslés a bal­és a szé'Csobaloldalon.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az interpellációra adott miniszteri választ tudo­másul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomá­sul veszi. ^Matolesy Mátyás képviselő úr a földmí­velésügyi miniszter úrihoz intézendő interpellá­cióját törölte. ' ; Következik tehát* if j. Balogh István képl­viselo úr interpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi, valamint az iparügyi minisz­ter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a M. Kir. Budapesti Nemzeti és Szabadkikötőben dolgozó munkások létminimumon messze alul maradó keresettel vannak foglalkoztatva? 2. Miként szándékozik a miniszter úr eze­ken a legmostohább körülmények között élő magyarokon segíteni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Ifj. Balogh István: T. Képviselőház! A Ma­gyar Királyi Budapesti Nemzeti és Szabadki­kötő munkásainak szörnyű állapota kényszerí­tett arra. hogy itt a Ház előtt tárgyaljam le a miniszter úrral ezeket az igen súlyos szo­ciális hibákat. A helyzet ugyanis az, hogy ezek a mun­kások, akiket hetenként 56 órán át foglalkoz­tatnak, illetve kellene, hogy foglalkoztassanak, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXH. ülése 1939 március 22-én, szerdán. 495 tehát akik ott eltöltik az idejüket, nem ke­resnek eleget. Mindössze néhány pengőt, 3—4—5 pengőt kapnak. Röviden el lehet sorolni bérei­ket. (Felkiáltások a baloldalon; Hetenkintf — Mózes Sándor: Borzasztó!) Igen. Nagyszerű bi­zonyítékok ennek a kitűnő munkásrétegnek helyzetére fizetési zacskóik adatai. Amint ez ipari vállalatoknál divatban van, kis zacskóké ban adják ki aprópénzben néhány fillérjüket. (Mojzes János: Itt nincs minimális munka­bér?) A zacskókon név szerint feltüntetik őket. Például Szarvas József heti keresete 141 pengő. (Mojzes János : Nincs ott minimális munka­bér?) A másik Szarvas József keresete 606P, (Mojzes János: Ezek szarvas-hibák!), Sándor István bére 13'89 P, (Zaj. — Elnök csenget.) Mé­száros József heti keresete 4'70 pengő, Szabó Mihályé 7*93 pengő, Vermes Istváné 293pengő, Acs Mihály bére 878 pengő, Szűcs Sándoré 8 74 pengő. (Mojzes János: A csodaszarvas kor­szakában ezek szarvashibák!) Elnök: Kérem Mojzes képviselő urat, szí­veskedjék csendben maradni. Ifj. Balogh István: Ezenkívül is van itt még sok olyan adat, amely megdönthetetlen. Ezek a bérek leragasztott borítékban kerülnek a szegény munkásság kezébe. Többször jelent­keztek a munkások kihallgatásra a munkave­zetőnél, (Megay Meissner Károly: Hány óra munka után kapják ezt?) de semmiféle meg­hallgatásra nem találtak. A mélyen t. miniszter úr magáévá tette a szociálpolitika divatos és, elismerem, igen sok­szor hálás gondolatát. (Malasits Géza: A szer­vezkedés többet ér!) A minisztérium is ma­gáévá tette, a kormány, de különösen a kor­mány mögött álló pártok átvették a szociális pártoktól ezeket a kitűnő hangzatos jelszava­kat, kifejezéseket. Mélyen t. miniszter úr, ez­zel nincs kimerítve ez a gondolat, hiszen ami­kor ilyen bizonyítékok vannak, akkor nem le­het arra gondolni, hogy a kormány, közelebb­ről az iparügyi, illetőleg kereskedelemügyi miniszter úr kimerítette volna hatalmi lehető­ségeit abból a célból, hogy a családvédelmet csak a legparányibb vonatkozásban is meg­valósítsa. Ezeknek az embereknek segítségére kell menni. Nem engedhetjük meg, hogy azok az emberek, akik elhagyták az ekeszarvát és eljöt­tek a városba, mert a falvakon nem találnak munkát, nem tudják családjukat nevelni, min­den erőlködésük ellenére ne tudjanak csak né­hány fillért is odaadni gyermekeiknek, hiszen ez az egy-két pengő kevés 'ahhoz is, hogy a saját parányi életüket valahogyan fenntart­hassák. A szociálpolitika lényegét a napközi otthon, az inségkonyha, az inségmunka és más­efféle humbug nem meríti ki. A szociálpolitikát a miniszter úr akkor valósíthatja meg legjob­iban, ha azt a munkát, amit ezeknek adhatnak, meg is fizetteti. Itt nagy erkölcsi ódium hárul a m. kir. szabadikikötő vezetőségére, imégpedig azért, mert a konkurrens kikötők igazgatósága jobban megfizeti a munkásait. Elképzelhetetlen, hogy az anyagilag legjobban alátámasztott, a leg­több forgalommal rendelkező kereskedelmi ki­kötő ne tudjon jobb fizetést adni éppen azok­nak a munkásoknak, akik oly nehéz munkát végeznek, hiszen méltóztatnak hiztosan ismerni, mit jelent a hajókirakás: azonkívül, hogy rop­pant nagy súlyokat emelnek, még időre is kell elvégezni a munkát. Itt az órabérek megfize­73

Next

/
Oldalképek
Tartalom