Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

Az országgyűlés képviselőházának 385. gény földmunkásnak dolgoznia ahhoz, hogy egy öltöny másodrendű ruhát vehessen magának. Ilyen körülmények között a törvényhozásnak volna kötelessége, hogy ennek a társadalmi rétegnek a segítségére siessen. Én már ismételten és ismételten elmondottam itt a Házban, hogy a földimunkásoknak volna a legnagyobb szükségük a segítésre, ezzel szemben mégis azt látjuk, hogy más társadalmi rétegek ezámára gondoskodtak betegségi -biztosításról, g-ondoskodtak rokkantsági biztosításról, van anyasági biztosítás — nagyon helyesen — például az ipari munkásoknál és vannak egyéb biztosítások is, a szegény földmunkások betegségi biztosítása azonban alig említésre méltó, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) táppénzt nem kapnak, akármily hosszú ideig betegek, betegség esetén ki vannak téve a legnagyobb nyomorúságnak és rokkantsági biztosításuk nincs, hanem csak bizonyos fokú baleseti biztosításuk van. Pedig nagyon jól tudjuk, hogy egy földmunkás nemcsak baleset következtében veszítheti el munkaképességét, hanem ezerféle más körülmény következtében is elveszítheti. A bérek rendezése volna talán a Leghatékonyabb és legjobb módja a segítésnek, a kormányzat azonban erre sem tudja elszánni magát, az illetékes tényezők nem tudják magukat elhatározni arra, hogy a béreket .az egész vonalon rendezzék, pedig óriási előny származnék ebből az egész országra, nem is számítva azt, hogy milyen nagy jelentősége^ vojna egy ilyen emberséges lépésnek egy ország életében. A másik lépés volna a szociális gondoskodás, amelyre éppen az előbb hivatkoztam, mondván, hogy más társadalmi rétegek számára megvan ez a gondoskodás. A niult esztendőben az egész ország közvéleményének követelésére a Kormány végre idehozta a törvényhozás elé a mezőgazdasági munkások öregségi biztosításáról szóló javaslatot, amelyet a képviselőház el is fogadott és amelynek végrehajtását megkezdték, sőt 1939 január 1-ével már ezeknek az öregségi segélyeknek a folyósítását is megkezdték. (Farkas István: Öt pengő!) Információim szerint 58.000 szegény öregember kapja ezeket a havi 5 pengős öregségi biztosítási segélyeket. Az év végéig ez a szám talán felmegy 70.000-re. Mit jelent ez, mélyen t. Ház? Azt jelenti, hogy 70.000 ember érzi majd magát megalázottnak, amikor ezeket a koldusfilléreket kapja. Mert megalázó dolog, t. Képviselőház, havi 5 pengőt, napi 17 fillért adni olyan embereknek, akik egész életükön keresztül szorgalmasan dolgoztak. Mert bizonyítanioík kell, hogy az utolsó esztendőkig, egészen 65 éves korukig dolgoztak a mezőgazdaságban, foglalkoztatva voltak! De hiszen másként nem is tudtak megélni, kénytelenek voltak dolgozni, valamilyen munkát vállalni. Ezen az állapoton feltétlenül változtatni kell. Kötelességemnek tartottam, hogy ezt a kérdést idehozzam. Kötelességemnek tartottam azért, ímert a jelenlegi földmívelésügyi miniszter úrról tudóim, hogy ő ezek iránt a kérdések iránt nemcsak minisztersége óta, hanem sokkal korábbi, régi idő óta érdeklődik. Ezek a kérdések közel állmak hozzá és én remélem, hogy kiharcolja a kormányzat részéről ezeknek beesületeseblb és jobb megoldását. (Farkas István: Szembe kell szállnia a földbirtokosokkal!) Véleményem szerint igenis sürgős szükség van arra, hogy a ülése 1939 március 22-én, szerdán. 493 törvényhozás az 1939 :XII. tc-et módosítsa. B

e kell vezetni a rokkantsági biztosítást, biztosítani kell a mezőgazdasági munkásokat rokkantság esetére is, azonkívül be kell vezetni az özvegyi és árvabiztosítást is és ha a mezőgazsagi munkás elhal, akkor igenis gondoskodni kell özvegyéről, árvájáról. A harmadaik fontos lépés pedig az, íhogy a mezőgazdasági munkások legalább olyan járadektorzset kapjanak, mint amilyet az Oti. biztosit az ipari munkások részére. (Farjkas István: Ügy van!) Az Oti. 120 pengő járadéktörzset ad, ezzel szemben a mezőgazdasági (munkásoknál 60 pengő a járadéik'törzs. Az Országos Mezőgazdasági Kamara kimutatása szerint az előbíb említett másodrendű férfiruha ára, 75 P, &gy öreg mezőgazdasági munkás tehát, »aki csak 60 pengőt kap egy esztendőiben, nem vehet abból magán ak még egy öltöny ruhát sem. Ezenkívül feleségéről, élettársáról is gondoskodnia kell, lakást kell bérelnie, lakbért kell fizetnie. Az 5 pengő segély mellett igenis még továbbra is arra van kényszerítve, hogy vagy elmenjen az ajtók' elé és kéregessen, vagy pedig elmenjen a községházára és ott íkérjen magának: koldus alamizsnát. Ezt az állapotot nem lenét tovább tűrni, ez az állapot tarthatatlan és nagyon ^p<m a miniszter urat, gondolkozzék ezen az általam felvetett kérdésen és lehetőleg minél előbb terjessze a törvényhozás elé! a törvénynek olyan módosítását, amely legaláJbb ezt a három általam felvetett kérdést felöleli. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván válaszolni. Gr. Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Az interpelláló képviselő úr a mezőgazdasági munkásság biztosításának kérdését hozta szőnyegre. Erre az interpellációra . a magam részéről szükségesnek tartom válaszolni. Szükségesnek tartóim a, választ azért, mert széles népréteg szociális helyzetének javításáról van szó, amely népréteg valóban e nemzet tekintélyes, azt lehet mondani, hatalmas százalékát képviseli. (Farkas Isván: TJgy van!) Az országgyűlés az 1938 : XII. tc.-toen gondoskodott^ a ^mezőgazdasági munkások aggkori biztosításáról. Ebben a, törvényben a járadéktörzs tényleg 60 pengőben van .megállapítva, aimint az interpelláló kép viselő úr mondotta, ezt a 60 pengő járadéktörzset azonban azok az öreg mezőgazdasági munkavállalók is megkapják, akik semmiféle befizetést erre nem eszközöltek. Nem hiszem, hogy ez a járadék a,z ő szempontjukból lealázó lenne, mert eddig az volt a helyzet, hogy az ilyen öreg mezőgazdasági munkás, amikor már nem tudott dolgozni, családjára szorult és családja tartotta el. Azáltal, hogy ők ilyen juttatásban részesülnek, anyagi helyzetük imiindenesetre bizonyos miértekben megjavul és ha megélhetésük természetszerűleg nincs is ezzel mindeníképpen biztosítva, hozzá tudnak járulni csekély mértékben ahhoz, hogy gyermekeik el

1 tudják őket tartani. A járaidéktörzsnek kétszeresére való felemelését ebben a pillanatban semmiesetre sem tudnám megígérni, mert mint a t. képviselő úr is mondotta, egyelőre 58.000 ilyen járadékot élvező van, de ez a szám feltétlenül emelkedni fog, a járadéktörzset tehát csak akikor lenne médolmlba.n emelni, ha már precíz adatok: volnának

1 birtokomban, amelyek lehetővé tennék, hogy biztosítástechnikai számítások keresztülviteléivel állapítsam meg, milyen összeg bocsát-