Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

Az országgyűlés képviselőházának $85. 1937. évi őszi kézművesipari kiállítás alkalmával a nagy aranyérmet nyerte el a régebben külföldről importált műszaki kefék kitűnő előállításával. Ugyanakkor aranykoszorús mester is volt köztük és már 1928-ban is az egyik vak zsidó iparos nagy aranyérmet és ezüst díszérmet kapott. A borotvaecsetgyártást egy vak zsidó iparos honosította meg Magyarországon. Jobb időkben 80—90 alkalmazottat foglalkoztatott ez a vak iparos. Akkor Kispest város virilis adófizetője is volt. Még jelenleg is 20 alkalmazottal dolgozik. Felekezeti különbség nélkül voltak alkalmazottai. Az illetékes közfunkcionáriusok a legelső szakemberek közé sorolták, ami kifejezésre jutott abban is, hogy érdemesnek találták arra a vak iparost, hogy a budapesti mestervizsgáztató bizottság tagjává választották. Itt ebben az esetben igazán nem sok emberről van szó és bár tudom, hogy méltányosságot, humanizmust hangoztatni ebben a Házban, de különösen ebben a vitában anakronizmus számba megy, mégis igyekeztem ennek hangot adni és ezért voltam bátor ezt az indítványt előterjeszteni. Elnök: T. Ház! Tegnapi ülésünkben úgy határoztunk, hogy az interpellációik elmondására 4 órakor térünk át. Ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonatkozóan, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzzük ki: a zsidók közéleti és gazda-sági térfoglalásának korlátozásáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása során a bizottsághoz utasított előadói módosításról és a vele kapcsolatos 5. §-ról szóló bizottsági jelentés tárgyalását és az említett törvényjavaslat részletes vitájának folytatását. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház aa elnök napirendi javaslatát magáévá teszi. Az interpellációkat megelőzőleg a honvédelmi miniszter úr két írásbeli válaszát fogom felolvastatni. Kérem

1 a jegyző urat, szíveskedjék előbb a Csoór képviselő úr részére adott választ felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Csoór Lajos igen t. képviselő úrnak hozzám intézett interpellációjára válaszomat a következőkben adom: A Károly-csapatkereszt igazolására kitűzött és 1938 december 31-én lejárt határidőt nem áll módomban meghosszabbítani, mert a Károly-csapatkereszt igazolásának határideje - még a tuzharcostörvény megalkotása előtt — 1936. év végével lejárt. Mivel a tűzharcostörvény különböző anyagi és erkölcsi kedvezményekkel jár, nem akartuk elzárni azokat, akik a Károly-csapatkeresztre még esetleg igénnyel bírnak és ezért a már lejárt határidő 1938 december 31-ig meghosszabbíttatott. Hirdetményben egyszer, újságcikkekben, rádióban kétízben is felhívtuk az érdekeltek figyelmét a határidő pontos betartására. Azokra a rendkívüli körülményekre való tekintettel, amelyekre az igen t. képviselő úr hivatkozik, már annakidején megtörtént az intézkedés, hogy a falusi földmívesmunkásság és egyszerű írni-olvasni alig tudó emberek, akik kérvényeiket kellő időben beadták, de helyesen felszerelni nem tudták, 3 havi új határidőt kapjanak kérvényeik pótlására. Mégtörtént tehát minden előgoiidoskodás, hogy a Károly-csapatkeresztre igénnyel bírók azt meg is kaphassák, éppen ezért újabb határidő meghosszabbítása nem volna indokolt. Nem indokolt azért, mert a beadott kérütése 1Ö39 március £2-,én, szerdán. 489 vények feldolgozása nyugállományú tisztek és altisztek beállításával is csak megfeszített munkával foganatosítható és így is hosszú ideig fog tartani. Mint igen jellemző tényt felemlítem, hogy a tűzharcostörvény megalkotásakor a legutóbbi népszámlálás adatai szerint a tűzharcosok száma 480.000-et tett ki. Az új határidő kitűzésével 1938 április hó 1-től december 16-ig 80.000, míg december 16-tól december 31-ig 100.000 kérvény adatott be. Ez a tény mutatja azt, hogy mindenki kérvényének beadását utolsó napra hagyja, ami azt eredményezi, hogy ennek feldolgozására utólag kell különleges költségekkel járó intézkedéseket foganatosítani. Kivételt csak a Felvidéken lakókkal kívánok tenni. A hadigondozottak összeírása és létszámbavétele most van folyamatban. A Károly-csapatkereszt-igénylők jelentkezésére a felhívást már kibocsátottam és mivel a Felvidéken lakóknak az okmányok beszerzése huzamosabb ideig eltart, ezek részére a beadás határidejét 1939 december 31-ben szándékozom megállapítani. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztasson. Budapest, 1939 március 16-án vitéz Bartha Károly m. kir. honvédelmi miniszter.« Elnök: Csoór Lajos képviselő urat a viszonválasiz joga megilletné, minthogy azonban a képviselő úr nincs itt, felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a honvédelmi miniszter úr írásban adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Most kérem a jegyző urat, szíveskedjék a honvédielmi miniszter úrnak Meizler Károly képiselő úr részére"adott válaszát felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Meizler Károly országgyűlési képviselő úr folyó hó 8-án hozzám intézett interpellációjára a következőkben van szerencsém válaszolni: A Felvidék visszaszerzésében hasznos* szolgálatot teljesítő honvéd lövészalakulatok leszerelt tagjainak munkábahelyezésére, illetőleg a hátramaradottak támogatására vonatkozólag az előmunkálatok már folyamatba tétettek. Ezen előmunkálatok alapján a kérdéssel már a minisztertanács is foglalkozott és e tekintetben elvi döntést hozott azon az alapon, hogy elsősorban azok érezzék a kormány gondoskodásának előnyeit, akik nagyobb szolgálatot tettek, vagy azok hátramaradottjai, akik a Felvidék visszaszerzése alkalmával életüket áldozták, vagy sebesülés, egészségrontás, stb. miatt munka-, illetőleg keresetképtelenné váltak. Folyamatban van az intézkedés arra vonatkozólag is, hogy a leszerelt lövészek közül az alkalmasok kiválasztassanak és a honvédség szolgálatába átvétessenek. Kérem

1 a tisztelt Házat, hogy váüaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest. 1939. március 11-én. vitéz Bartha Károly m. kir. honvédelmi miniszter.« Elnök: Meizler Károly képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Meizler Károly: T. Ház! Múltkori interpellációmban azt kértem a miniszter úrtól, hogy azokat a leszerelt csapatoikbeli lövészeket, akik a Felvidék visszaszerzésével kapcsolatban szolgálatokat tettek a hazának, jutalmazza azzal, hogy lehetőleg munkához juttassa őket és a hadviseltekkel egyforma kedvezményeket biztosítson számukra, valamint azzal is, hogy a kö72*