Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

Az országgyűlés képviselőházának 385. pert Rezső: Földműves ember ilyenre vállal- I kőzik!) Többség. A Ház az indítványt elfo­gadja. Ehhez képest a vitát bezárom. A miniszter úr kíván felszólalni. Tasnádi Nagy András igazságügyminisz­ter: T. Ház! Payr t. képviselőtársam egy kér­dést reklamál tőlem. Azt mondja, hogy ő már többször felvetette és én még mindig nem válaszoltam arra a kérdésre, hogy mi lesz az­zal a félmillió polgárral, aki ennek a törvény­nek következtében állástalanná és kenyérte­lenné fog válni. (Mózes Sándor: Ö maga sem hiszi ugyan!) Én erre a kérdésre azért nem válaszoltam ezideig és most sem válaszolok, (Vázsonyi János: Mert nem érdekli!) mert ez. merőben elméleti kérdés. Hol van az a félmil­lió polgár, akit ez a törvény kenyértelenné tesz, ha egyáltalán kenyértelenné tesz valakit ez a törvény azért, mert bizonyos foglalkozási ágakban csak az országos arányszámnak meg­felelően lehet alkalmazni zsidókat? (Zaj a szélsőbaloldalon,) Egészen nyugodt vagyok a felől, hogy senki sem fog kenyértelenné válni, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Senki sem?) legfeljebb foglalkozását fogja megváltoztatni. (Zaj a baloldalon. — Kertész Miklós: Fizikai munkásnak sem veszik fel!) Elnök: Csendet kérek a baloldalon! Tasnádi Nagy András igazságügyminisz­ter: Azt is kifogásolta t. képviselőtársam, hogy nem a bíróság fogja a patikáknak, a gyógyszertáraknak árukészletét megbecsülni és azt mondotta, hogy ebben a rendelkezésben a bíróságtól való félelem van elrejtve. Szó sinos róla. Ez olyan egyszerű kérdés, amivel kár a királyi bíróságot fárasztani, hiszen a királyi bíróságok nálunk úgyis túlzottan nagy mértékben vannak foglalkoztatva. Az összes nyugatig államokhoz képest Magyarországon van a bíróságnak legnagyobb ügyköre és Ma­gyarországon vannak a bíróságok aránylag a legmesszebbmenőén igénybe véve. (Payr Hugó: Több bírót kell kinevezni! — Rajniss Ferenc: Sok •& síber!) Ezek olyan kérdések, amelyeket egészen nyugodtan lehet arra a szakértőbi­zottságra bízni, amely kifogástalanul és kor­rektül fogja annak az árukészletnek az érté­két megállapítani, (Rajniss Ferenc: Szabott ára van!) annál is inkább, mert hiszen a bíró­ság sem tehetne mást, mint megkérdezne egy ilyen szakértőt. A bíróság ugyanis a maga tanultságánál és készültségénél fogva úgy sem képes a gyógyszertári tárgyak értékének meg­becsülésére. (Rupert Rezső: A belügyminiszter tízévi halasztást adhat a fizetésre!) T. Ház! Nagy Emil t. képviselőtársam régi politikai pályájából említett egy reminiszcen­ciát, amely közte és Kossuth Ferenc között merült fel és ahol Bartha Ödön volt ország­gyűlési képviselő is szerepelt. Én azt hiszem, hogy ez a reminiszcencia csak indok arra, hogy ezzel a javaslattal ide kellett jönni. Ez a reminiszcencia bizonyítja azt is, hogy igenis a zsidóságnak igen nagy része van abban, hogy ez a kérdés így kiéleződött. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Bródy Ernő: Semmi része sinos! — Felkiáltások bal felől: Semmi! — Zaj. — Elnök csenget.) Ugyanis ezelőtt 30 /f esztendővel — amint Nagy Emil t. képviselőtársam előadta — az egyik nagy országos párt vezére kénytelen volt őt arra figyelmeztetni, (Bródy Ernő: Kénytelen volt?) hogy még a bevándorlás kor­látozása ellen se szólaljon fel, merti azzal po­litikai karrierjét veszélyezteti. (Felkiáltások jobbfelől: Borzasztó! — Rajniss Ferenc: így KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X20l. ülése 1939 nriárcius 22-én, szerdán. 487 is volt! — Vázsonyi János: Nem ígv volt! — Zaj. — Elnök csenget.) Hát, t. Ház, valahogy ugy volt, nemcsak 30, hanem 10 esztendővel ezelőtt is, hogy ha valaki a zsidókérdést merte bolygatni, fel merte vetni, olyan terrorral ta­lálta magát szemben, amellyel szemben meg­állni nem tudott. (Úgy van! Ügy van! — Élénk helyeslés és taps jobbfelől. — Zaj balfelől. — Elnök csenget.) T. Ház! Vázsonyi t. képviselőtársam, aki nagyon szeret hangulatkeltő kijelentéseket tenni, azt mondta, hogy ártatlan polgárok va­gyonát kobozza el ez a törvényjavaslat. Sem­miféle ártatlan polgárnak semmiféle vagyonát nem veszi el, hanem egyszerűen arról van szó, hogy amit az állam ajándékul adott, azt az egyedárusági jogosítványt, azt vonja vissza egy idő alatt és fogja most már más állam­polgárnak adni. (Bródy Ernő: Az volt az élet alapja, azt visszaveszik!) Ahol pedig valóban vagyonról van szó, a gyógyszertárakról, ott igenis, figyelembevévé a felszólalásokat, meg­felelő rendelkezést vettünk fel a törvényjavas­latba. (Ügy van! a jobboldalon.) Arra kérem Rupert Rezső t. képviselőtár­samat, hogy amint most meglátja az egyen­lőtlenséget a zsidóság szempontjából és olyan ékes szavakkal tudja azt kifejezésre juttatni, éppenúgy gondoljon arra az egyenlőtlenségre is, amely itt évtizedeken keresztül a zsidóság javára állott fenn, (Ügy van! Ügy van! jobb­felől.) amely az egyedáruságoknak úgyszólván a monopolistája volt. (Taps a jobboldalon. — Bródy Ernő: Ugyan kérem! — Vázsonyi Já­nos: A kormányok adták! A kormányok is zsidók voltak? Minden kormány zsidóbérenc volt?) Mi az egyenlőtlenséget akarjuk meg­szűntetni és igazságot akarunk tenni ebben a kérdésben. Azt célozza ez a szakasz is. Kérem, hogy a bizottság által előterjesztett szöveget méltóztassanak elfogadni. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon. — Vázsonyi János közbe­szól.) Elnök: Vázsonyi képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Ennél a szakasznál Vázsonyi János és Ru­pert Rezső képviselő urak terjesztettek^ elő módosító indítványokat. Kérdem, méltóztat­nak-e a 12. §-t a bizottság újabb megszövege­zésében elfogadni, szemben az előterjesztett módosító indítványokkal? (Igen! Nem!) Ké­rem azokat, akik a szakaszt a bizottság szöve­gezésében fogadják el, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség. A Ház tehát a 12. §-t a bizottság szövegezésében fogadta el. Következik a 13. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. Szeder János jegyző (felolvassa a 13. §-t). Elnök: Szólásra következik? (Felkiáltások jobbfelől: Rupert Rezső! Halljuk Rupertet! — Rupert Rezső: Beszélek én akár reggelig is! — Zaj. — Elnök csenget. — Rupert Rezső: önök nem engedik meg! — Felkiáltások jobbfelől: Halljuk! Halljuk!) Szeder János jegyző: Vázsonyi János! Elnök: Vázsonyi János képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: T. Ház! Az előrehaladott időre való tekintettel kérem, méltóztassanak hozzájárulni ahhoz, hogy beszédemet a holnapi napon mondhassam el. Elnök: Kérdem, méltóztatnak a kért ha­lasztáshoz hozzájárulni? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a halasztást nem adják meg, szí­72

Next

/
Oldalképek
Tartalom