Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-385
Az országgyűlés képviselőházának 385. pert Rezső: Földműves ember ilyenre vállal- I kőzik!) Többség. A Ház az indítványt elfogadja. Ehhez képest a vitát bezárom. A miniszter úr kíván felszólalni. Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: T. Ház! Payr t. képviselőtársam egy kérdést reklamál tőlem. Azt mondja, hogy ő már többször felvetette és én még mindig nem válaszoltam arra a kérdésre, hogy mi lesz azzal a félmillió polgárral, aki ennek a törvénynek következtében állástalanná és kenyértelenné fog válni. (Mózes Sándor: Ö maga sem hiszi ugyan!) Én erre a kérdésre azért nem válaszoltam ezideig és most sem válaszolok, (Vázsonyi János: Mert nem érdekli!) mert ez. merőben elméleti kérdés. Hol van az a félmillió polgár, akit ez a törvény kenyértelenné tesz, ha egyáltalán kenyértelenné tesz valakit ez a törvény azért, mert bizonyos foglalkozási ágakban csak az országos arányszámnak megfelelően lehet alkalmazni zsidókat? (Zaj a szélsőbaloldalon,) Egészen nyugodt vagyok a felől, hogy senki sem fog kenyértelenné válni, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Senki sem?) legfeljebb foglalkozását fogja megváltoztatni. (Zaj a baloldalon. — Kertész Miklós: Fizikai munkásnak sem veszik fel!) Elnök: Csendet kérek a baloldalon! Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: Azt is kifogásolta t. képviselőtársam, hogy nem a bíróság fogja a patikáknak, a gyógyszertáraknak árukészletét megbecsülni és azt mondotta, hogy ebben a rendelkezésben a bíróságtól való félelem van elrejtve. Szó sinos róla. Ez olyan egyszerű kérdés, amivel kár a királyi bíróságot fárasztani, hiszen a királyi bíróságok nálunk úgyis túlzottan nagy mértékben vannak foglalkoztatva. Az összes nyugatig államokhoz képest Magyarországon van a bíróságnak legnagyobb ügyköre és Magyarországon vannak a bíróságok aránylag a legmesszebbmenőén igénybe véve. (Payr Hugó: Több bírót kell kinevezni! — Rajniss Ferenc: Sok •& síber!) Ezek olyan kérdések, amelyeket egészen nyugodtan lehet arra a szakértőbizottságra bízni, amely kifogástalanul és korrektül fogja annak az árukészletnek az értékét megállapítani, (Rajniss Ferenc: Szabott ára van!) annál is inkább, mert hiszen a bíróság sem tehetne mást, mint megkérdezne egy ilyen szakértőt. A bíróság ugyanis a maga tanultságánál és készültségénél fogva úgy sem képes a gyógyszertári tárgyak értékének megbecsülésére. (Rupert Rezső: A belügyminiszter tízévi halasztást adhat a fizetésre!) T. Ház! Nagy Emil t. képviselőtársam régi politikai pályájából említett egy reminiszcenciát, amely közte és Kossuth Ferenc között merült fel és ahol Bartha Ödön volt országgyűlési képviselő is szerepelt. Én azt hiszem, hogy ez a reminiszcencia csak indok arra, hogy ezzel a javaslattal ide kellett jönni. Ez a reminiszcencia bizonyítja azt is, hogy igenis a zsidóságnak igen nagy része van abban, hogy ez a kérdés így kiéleződött. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Bródy Ernő: Semmi része sinos! — Felkiáltások bal felől: Semmi! — Zaj. — Elnök csenget.) Ugyanis ezelőtt 30 /f esztendővel — amint Nagy Emil t. képviselőtársam előadta — az egyik nagy országos párt vezére kénytelen volt őt arra figyelmeztetni, (Bródy Ernő: Kénytelen volt?) hogy még a bevándorlás korlátozása ellen se szólaljon fel, merti azzal politikai karrierjét veszélyezteti. (Felkiáltások jobbfelől: Borzasztó! — Rajniss Ferenc: így KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X20l. ülése 1939 nriárcius 22-én, szerdán. 487 is volt! — Vázsonyi János: Nem ígv volt! — Zaj. — Elnök csenget.) Hát, t. Ház, valahogy ugy volt, nemcsak 30, hanem 10 esztendővel ezelőtt is, hogy ha valaki a zsidókérdést merte bolygatni, fel merte vetni, olyan terrorral találta magát szemben, amellyel szemben megállni nem tudott. (Úgy van! Ügy van! — Élénk helyeslés és taps jobbfelől. — Zaj balfelől. — Elnök csenget.) T. Ház! Vázsonyi t. képviselőtársam, aki nagyon szeret hangulatkeltő kijelentéseket tenni, azt mondta, hogy ártatlan polgárok vagyonát kobozza el ez a törvényjavaslat. Semmiféle ártatlan polgárnak semmiféle vagyonát nem veszi el, hanem egyszerűen arról van szó, hogy amit az állam ajándékul adott, azt az egyedárusági jogosítványt, azt vonja vissza egy idő alatt és fogja most már más állampolgárnak adni. (Bródy Ernő: Az volt az élet alapja, azt visszaveszik!) Ahol pedig valóban vagyonról van szó, a gyógyszertárakról, ott igenis, figyelembevévé a felszólalásokat, megfelelő rendelkezést vettünk fel a törvényjavaslatba. (Ügy van! a jobboldalon.) Arra kérem Rupert Rezső t. képviselőtársamat, hogy amint most meglátja az egyenlőtlenséget a zsidóság szempontjából és olyan ékes szavakkal tudja azt kifejezésre juttatni, éppenúgy gondoljon arra az egyenlőtlenségre is, amely itt évtizedeken keresztül a zsidóság javára állott fenn, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) amely az egyedáruságoknak úgyszólván a monopolistája volt. (Taps a jobboldalon. — Bródy Ernő: Ugyan kérem! — Vázsonyi János: A kormányok adták! A kormányok is zsidók voltak? Minden kormány zsidóbérenc volt?) Mi az egyenlőtlenséget akarjuk megszűntetni és igazságot akarunk tenni ebben a kérdésben. Azt célozza ez a szakasz is. Kérem, hogy a bizottság által előterjesztett szöveget méltóztassanak elfogadni. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon. — Vázsonyi János közbeszól.) Elnök: Vázsonyi képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Ennél a szakasznál Vázsonyi János és Rupert Rezső képviselő urak terjesztettek^ elő módosító indítványokat. Kérdem, méltóztatnak-e a 12. §-t a bizottság újabb megszövegezésében elfogadni, szemben az előterjesztett módosító indítványokkal? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a szakaszt a bizottság szövegezésében fogadják el, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség. A Ház tehát a 12. §-t a bizottság szövegezésében fogadta el. Következik a 13. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. Szeder János jegyző (felolvassa a 13. §-t). Elnök: Szólásra következik? (Felkiáltások jobbfelől: Rupert Rezső! Halljuk Rupertet! — Rupert Rezső: Beszélek én akár reggelig is! — Zaj. — Elnök csenget. — Rupert Rezső: önök nem engedik meg! — Felkiáltások jobbfelől: Halljuk! Halljuk!) Szeder János jegyző: Vázsonyi János! Elnök: Vázsonyi János képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: T. Ház! Az előrehaladott időre való tekintettel kérem, méltóztassanak hozzájárulni ahhoz, hogy beszédemet a holnapi napon mondhassam el. Elnök: Kérdem, méltóztatnak a kért halasztáshoz hozzájárulni? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a halasztást nem adják meg, szí72
