Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-385
486 Az országgyűlés képviselőházának 385. hangsúlyoztam — ha csak arról volna szó, hogy az ország egy bizonyos rétegét, mondjuk egy félmillió zsidót feláldozzunk és ebből haszna van a másik tízmilliónak, ezt meg tudnám érteni, de amikor az a szent meggyőződésem, hogy egy félmillió emberre kimondott halálos ítélettel, a pusztulásba, a nyomorúságba, az elképzelhetetlen nyomorba és öngyilkosságba való taszítással ennek a másik tízmilliónak nemcsak hogy nem használunk, hanem szükségképpen ártunk és azoknak az életlehetőségét, kereseti lehetőségét is megnehezítjük, azokat is kitaszítjuk és eltávolítjuk ezáltal állásukból, munkahelyükről, nagyon sajnálom, de nem tudom elhinni azt, hogy ez a javaslat az országra nézve hasznos és fontos törvényalkotás lenne. -hlbben a szakaszban, amelyről most beszélünk, még csak azt a bizonyos százalékos engedményt sem adja meg a törvényhozás, amelyet >az előző szakaszokban megadott a zsidóságnak. Mégcsak azt a 6—8 vagy 10°/o-ot sem adja meg, ami lehetővé tenné legalább egy kis réteg-nek a kenyérkeresetet, ellenben kivételt statuál ez a paragrafus is és azt mondja, hogy a különböző jogosítványok megvonása általános ugyan, kivéve azt, hogy: az engedélyek megvonását 'akkor lehet mellőzni, ha az amnak az etigvdelynek alapján múkcdö vállal átok vagy üzemek üzembenntartása közérdeket képvisel és fontos. (Bródy Ernő: Mozi!) Ez azután bizonyos hivatalos köröknek szabad mérlegelésére bízza, hogy jónak tartják-e a jogosítványoknak •a zsidók kezében való meghagyását. (Br. VajMiklós: Hagyjuk ki!) T. Képviselőház! Nem tehetek róla, de ha már törvényt alkotunk, még ha ilyen rosszat is, akkor is jobb volna megszabni azt, hogy milyen mértékig lehet és milyen mértékig kell ezeket a jogosítványokat meghagyni a zsidók kezén, mert ez a mostani szöveg csak azt jelenti, — ne méltóztassék rossznéven venni — hogy különböző protekciók és befolyások fognak érvényesülni annak a kérdésnek eldöntésénél, vájjon kö»szükségletet elégít-e ki valamely jogosítványnak zsidó kézen való meghagyása, ezzel tehát csak .az igazságtalanságnak, talán a korrupciónak nyitunk tág teret. Ami magáit az engedélyezési jogosítványok megvonását illeti, e tekintetben megint csak a régi, tegnap is isimételt és gyakrabban kifejtett álláspontokat kell képviselnem és ez az>, hogy méltóztassék meghagyni a kihalási rendszert, méltóztassék meghagyni azt, hogy aki évek óta valamilyen mesterségben él, dolgozik, tisztesé éggel és becsülettel, az legalább folytathassa a maga mesterségét imindaddig, míg ki nem esik, ki nem hull a társadalomból. Nem tudom elképzelni, hogy mit fognak csinálni azok az emberek, akik eddig gyógyszertárosok voltak, de ezentúl nem vállalhatnak gyógyszerészi állást, mert a törvény értelmében nem kaphatnak ilyen állást, új pályára pedig nem mehetnek, mert kenyerük javát már megették ezen a pályán, és most egyszerűen elveszik tőlük azt a patikát, azt a jogot, amelynek alapján ők maguk, esetleg elődeik, munkatársaik vagy alkalmazottaik is éltek. (Bródy Ernő: Nemzedékeken keresztül!) A vagyonukból ezek nem fognak megélni, ha pedig a vagyonukból fognak élni, ha a gyógyszertár megváltása egyszerre olyan vagyonhoz juttatja őket, amelyből meg tudnak élni, az is hiba, mert az azt fogja jelentemi, hogy a termelésből, a produktív életből, a nemzet munkájából kapcsolunk ki ülése 1939 már eme 22-én, szerdán. hasznos, értelmes, értékes kultúrembereket. Kikapcsolunk olyanokat, akiknél még azt sem tudjuk, hogy kiket fogunk a helyükre tenni. (Rupert Rezső: Árrombolás lesz a patikáknak ez a tömeges piacra dobása.) Árrombolás az egész vonalon be fog következni, nemcsak a telkek, ingatlanok, a földek terén, hanem mindem egyéb téren be fog következni az árak leértékelődése. (Bródy Ernő: A moziknál!) T. Képviselőház! Rupert Rezső képviselőtársam felszólalása során utalt arra, hogy a megváltások ellenértékének megállapítását a bíróságra kellene bízni. Csatlakozom e îelfogásához. Én sem értem meg azt, hogy miért félünk úgy újabban a bíróságoktól, amikor azok munkájában, a független magyar királyi bíróságok működésében az egész ország egyhangúan teljesen megbízik és amikor azok működéséhez semmi vita nem fér és senkinek a lelkében soha kétség fel nem merült. Miért kell most egyik dolgot a másik után kivonni a bíróságok hatásköréből? Ezt annál kevésbbé értem, mert ez tulajdonképpen nemcsak a jogrendnek és jogrendszerünknek a felfordulását jelenti, hanem az embereknek az igazságba vetett hitét és bizalmát is meg fogja zavarni és megbolygatja. Az utolsó bekezdés törlését én magam is kérem. Kérem annál az egyszerű oknál fogva, mert a gazdasági élet nem ismer erőszakolt és mondvacsinált elméleteket. A gazdasági életnek vannak bizonyos törvényei és ezeket a törvényekkel még a magyar képviselőház által megszerkesztett és megszövegezett törvények sem tudják megváltoztatni. A pénz nem ismeri az ilyen tréfákat és vicceket, amiket mi most itt csinálunk. Méltóztassanak megnézni, a legnagyobb magyar pénzintézetek élén keresztény vezérigazgatók és elnökök állnak. Néhány hónap óta a Hitelbank és a Kereskedelmi Bank... (Rajniss Ferenc: Sohasem kerültek volna oda, ha nem csináljuk ezt! —Kertész Miklós: Mennyivel van jobb világi) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Payr Hugó: Egy perc meghosszabbítást kérek. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem lehet! Nem adjuk meg! — Bródy Ernő: Ne kérj, mert nem adatik meg!) Akkor nem kérek, csak a mondatomat fejezem be. (Bródy Ernő: Azt sem kívánják, hogy fejezd be!) Azt mondottam, hogy a legnagyobb magyar pénzintézetek, a Hitelbank és a Kereskedelmi Bank élén keresztények állnak és méltóztassanak nekem megmondani, «vájjon a hitel olcsóbb lett-e, vájjon házra, ingatlanra, földbirtokra könnyebben méltóztatnak-e ma pénzt kapni, mint három héttel ezelőtt*? (Felkiáltások a jobboldalon: Elég! — Zaj. — Az elnök csenget.) Az utolsó bekezdés csak azt jelenti, hogy még nehezebb lesz a pénz megszerzése. Elnök: vitéz Patacsi képviselő úr kívau szólni. vitéz Patacsi Dénes: T. Ház! A házszabályok 151. §-a értelmében tisztelettel indítványozom a vita bezárását. (Helyeslés a jobboldalon. — Payr Hugó: Szalay átengedte! — Rupert Rezső: Öt év alatt egyetlen beszéde!) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e Patacsi képviselő úr indítványát elfogadni'? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az indítványt elfogadják, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik. — Ru-