Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

Az országgyűlés képviselőházának 385. zső: De mennyire lehet! Van is sok!) Amikor az előbbi paragrafushoz felszólaltam, igenis, azt mondtam és azt kértem, hogy azok előtt az újságírók előtt, akik becsületesen és tisztességesen megtették a kötelességüket és a kamara felvette őket, vagy pedig akik a 2. §-ban előírt feltételeknek megfelelnek, ne zárják el az utat, hogy felelős helyet foglalhassanak el az újságírásban. Nehogy ismételten hasonló viszszautasításban és megrovásban legyen részem, amiért ennél a szakasznál felszólalok, elöljáróban leszögezem azt, hogy ennek a szakasznak alapján annak a veszélynek vagyunk kitéve, hogy színészeink és a műszaki személyzet közül többszázan kenyér nélkül maradnak, mert kizárják a jelenleg is működő zsidó tőkét a törvényjavaslat szerint a színházakból és ugyanakkor nem gondolkoznak és nem gondoskodik sem ez a törvényjavaslat, sem a kormány arról, hogy megfelelő keresztény tőke helyezkedjék el a színházakban^ és biztosítsa többszáz keresztény magyar színésznek és al; kalmazottnak megélhetését. Rombolni könnyű és el^ lehet fölényes gesztussal intézni ezt a kérdést, de semmiképpen sem lehet egy törvénynek intenciója az, hogy kizárják a tőkét, megsemmisítsék a szerzett jogokat és ugyanakkor ne biztosítsák ezeknek a színészeknek és a megfelelő műszaki személyzetnek elhelyezkedését. (Drobni Lajos: Hát a Belvárosi Színháznál?) Örömmel látom a Belvárosi Színház füéldáját. Tovább megyek, ott van a Royal Színház, vagy a sokat emlegetett külvárosi tröszt, ezek árjásított vállalkozások, keresztény intézetek, ellenben még négy vagy öt más színházról van szó, amelyeknél mindezideig nem jelentkezett megfelelő tőkeérdekeltség, amely a színházat átvenné és ezeknek a színházaknak sokkal nagyobb személyzete és szerződtetett színészei a legnagyobb bizonytalansággal néznek a jövő elé. Semmi körülmények között nem tudom magamévá tenni az indokolást, amelyet a törvényjavaslatnak ehhez a iszakaszáhoiz r fűz a kormány. Miként a sajtó is, úgy színházi kultúránk is egy-két kivételtől esetleg eltekintve mindenkor a magyar kultúra szolgálatában állott és azok a, színházak, amelyeknek vezetőségét ez a törvényjavaslat megbélyegzi, kiváló magyar írók műveit hozták és hoznák még napjainkban is színre a magyar kultúra szolgálatában. Fel sem tételezem azokról az illusztris keresztény írókról, 'akik a srierzők sorában szerepeltek, hogy ha ezek a kifogások és tények, amelyek a törényjavaslat indokolásában foglaltatnak, fennállottak volna a színházak vezetőivel szemben, odaadták volna darabjaikat (Drobni Lajos: Kinek adják?) és hozzájárultak volna ezeknek a daraboknak előadásához. De egy másik veszély is van, amely ennek a rendelkezésnek logikus következménye. A magyar színjátszás olyan fontos kulturális feladatot teljesít, hogy mint méltóztatnak tudni, a költségvetés mindig gondoskodik állami színházaink dotálásáról és szubvencionálásáról. A Nemzeti Színház, a Kamaraszínház és az Operaház is bebizonyíthatóan mindig a magánszínházakból vette pótlását, vett át művészeket és a gyakorlati esztendőket színészeink java tulajdonképpen a magánszínházaknál töltötte el. Ez a törvényjavaslat a legnagyobb r bizonytalanságot fogja teremteni. Hassnlóképpen miként az ujságírókamaránál, itt a színészkamaránál is — a színészkamara megvan — az a helyzet, hogy senki sem lát ülése 1939 március 22-én, szerdán. 481 világos képet és nem tudja, mi lesz. Nem tartom megengedhetőnek, hogy a színészkamara abban élje ki magát, hogy napidíjas statiszták, 6—7 pengővel dotált színészek működését letiltja. Engedelmet kérek, lehetnek különböző elvi felfogások és világnézeti differenciák, de vox humanának is kell lenni, amely nem mehet el szó nélkül ezek mellett a kérdések mellett. Egy másik fontos kérdés is szükségessé teszi ennek a szakasznak módosítását, nevezetesen az, hogy a magánszínházak üzleti vállalkozások voltak, amelyek állami szubvenciót sohasem élveztek. Ezenkívül a jogrend alapján bizonyos szerzett jogok is vannak e tekintetben. Semmiképpen sem opportunus és semmiképpen sem megfelelő az ilyen elintézés, amilyet a törvényjavaslatban akarnak. Tekintettel arra, hogy ezekkel az intézkedésekkel nem értek egyet, a szakaszt nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kérdem, kíván még valaki a szakaszhoz hozzászólni? ('Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Tasnádi Nagy András igazságügy miniszter: T. Ház! Őszintén megvallva, nagyon nehéz a helyzetem, mert nagyon nehéz nekem vitába szállnom olyanokkal, akik Molnár Ferencet, Szomory Dezsőt és másokat egy lapon említenek Arany Jánossal, Kölcsey Ferenccel, Vörösmarty Mihállyal. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Nagyon nehéz nekem vitába szállnom olyanokkal, akik akkor, amikor magyar színészetről beszélnek, nem a nemzet napszámosaira gondolnak vissza, akik annakidején éhezve, fázva és rongyosan teremtették meg az országban a magyar nemzeti művészetet, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) hanem a mai magánszínházakra gondolnak, amelyek üzleti alapon állanak, ezek fekszenek legjobban a szívükön. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezzel a törvényjavaslattal azt akarjuk elérni, hogy szelelem, amely a múlt század nemzeti ébredését eltöltötte, az a dicsőséges szellem térjen vissza ebbe az országba, a művészetbe és irodalomba. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps a jobboldalon.) Ezért iktattuk ezt a szakaszt is be ebbe a törvényjavaslatba s ezért kérem, méltóztassanak a szakaszt az előadó úr módosításával elfogadni. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A 11. §-nál Vázsonyi János és Rupert Rezső képviselő urak terjesztettek elő módosító indítványt. Kérdem, méltóztatnak-e a 11. §-t a bizottság újabb megszövegezésében elfogadni, szemben az előterjesztett módosító indítványokkal? (Igen!) A Ház a 11. §-t a bizottság szövegezésébe. L fogadta el. Az előadó úr kíván szólani. Makká s János előadó: T. Képviselőház! A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása során az 5. §-t az ahhoz benyújtott módosításokkal együtt a képviselőház kiadta a javaslatot tárgyaló együttes bizottságnak. A képviselőház közjogi, közgazdasági és közlekedésügyi, közoktatásügyi, igazságügyi, valamint föld m ívelésügyi bizottságának az 5. §-ra vonatkozó jelentését van szerencsém a t. Képviselőháznak beterjeszteni. 71*