Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-385
480 Az országgyűlés képviselőházának 385. ülése 1339 március 22-én, szerdán. előre meg nem fojtanák annak lehetőségét, hogy újabb és újabb ilyen jeleseink támadjanak. Hiába, t. Képviselőház, a tényeket nem lehet, de nem is szükséges letagadni. Senki sem vonta kétségbe azt, hoery ezen a földön, ami például az irodalmat illeti, a nagy klasszikusok, ennek a földnek legfényesebben ragyogó napjai mind keresztény magyarok, hogy ne soroljam fel ezek pompázatos sorát, engedjék, (Drobni Lajos: Tudjuk! Ismerjük!) hogy ne menjek vissza tovább, mint Vörösmartyig, Jókaiig, Petőfiig, Aranyig és Madáchig. Isten tudja, még meddig folytathaná az ember ezt a felsorolást, mert hiszen említenie kellene Herczeg Ferencet, Gárdonyi Gézát, Eötvös József bárót, Eötvös Károlyt is és még sokakat. Mind olyan ragyogó napok voltak ezek, akikhez nem akartak felérni a nyomukba álló szerény^ zsidó írók, csak éppen olyan lelkesedéssel, éppen olyan magyar szívvel, nyelvünknek éppen olyan rajongó szeretetével akarták szolgálni és akarják továbbra is szolgálni a magyar ügyet, mint amilyennel szolgálták a mi nagy keresztény jeleseink. De ha ezeket a nagy, vakító neveket meg is említem, azért mégsem lehet igazságtalanul, nem férfiasan egyszerűen szemet húnyi az előtt, hogy viszont a zsidók közül is kerültek ki a magyar irodalomnak nagy kiválóságai, akik, ha nem lettek volna, ha műveik nem foglalnának helyet a magyar irodalomban, sokkal szegényebb lenne ez az irodalom. Végre is nem lehet eltekinteni attól és nem lehet megfeledkezni arról, hogy mi volt ebben az országban s mit ér például Kiss József költészete (Jurcsek Béla: Nagyszerű volt! Különösen a »Csak jöjjenek!« című verse!) vagy mit jelent Bródy Sándor sok szép remekműve, mit jelentenek Heltai Jenő, Szomory Dezső munkái, Szép Ernő kedves, bános lírája (Felkiáltások jobbfelől: Attól függ. kinek bajos!) vagy Molnár Ferenc. Lengyel Menyhért, Fodor László, Körmendi Ferenc, Lakatos László és Földes Jolán sok-sok világsikere. (Zaj és ellentmondások jobbfelől.) Ne tessék nevetni! Nem lehet ezen nevetni Igen szomorú fényt vet magukra azokra, akik nevetnek. Nem lehet rajta nevetni, mert ezek neies zsidó írók és mégis csak a magyar égboltozat csillagai, a magyar égboltozatot ragyogtak be annyira, hogy idegenből is meg lehessen Jatni országunk csillagfényét, magas kultúrádat es értékelni, nagynak tartani lehessen remek, nagyszerű irodalmát. Ne legyenek igazságtalanok, t. képviselőtársaim, nem férfiakhoz illó viselkedés. Természetesen azok meg — mint említettem — nem merítik ki a sort, akiket felsoroltam, mert még nagyon hosszú ideig lehetne felsorolni olyanokat, akik a mi nagy jeleseinkkel, vagy kevésbbé jeles, de szinten kiváló keresztény íróinkkal együtt szolgálták és pedig nagyon eredményesen, nagyon hasznosan és áldásosán ennek az országnak a kultúráját, a legműveltebb nemzetek közé való felemelkedését. A képzőművészet terén is vannak számosan ilyenek, hogy színházi téren is ne említsem fel újra azoknak a jeles igazgatóknak nevét, akik közül Vázsonyi János t. képviselőtársam már egész sorozatot felemlített. T. Képviselőház! Természetesen — P 1 * 1 ^ már említettem — ugyanígy vagyunk a képzőművészettel is, amennyiben már ezek kérdése is belejátszik némileg ebbe a témába. Amikor tehát ilyen fölényes kézlegyintéssel és ilyen igazságtalanul kezelik ezeket a kérdéseket, felém mosolyogva, a végén már azt kell kérdeznem, vájjon nem olyan idő jött-e el az önök jóvoltából, amikor majd egy új László Fülöpnek is kéredzkednie kellene, hogy az önök művészeti kamarájába beiratkoz'hatik-e. Beszélhetnék tovább, felsorolhatnék másokat is, talán odajutunk végül, hogy Teles Edének és Í* többi sok jelesnek is már-már könyörögnie és kopogtatnia kell-e, hogy beengedjék őket ezekbe a kamarákba, illetve a felállítandó művészeti kamarába. A tehetség megkívánása maga elég korlát, az a legnagyobb, legkérlelhetetlenebb numerus clausus, már annál fogva is, hogy egy kis országban nem zsúfolódnak össze olyan túlságosan a tehetségek és bármennyi legyen is a tehetségből, arra mindre szükség van. Ne tessék tehát kegyetlen és fukar kézzel vagy inkábt» hozzá nem értéssel gátat vetni annak, hogy a tehetségek igenis, szabadon és korlátlanul érvényesülhessenek, sőt inkább tegyünk meg mindent arra nézve is, hogy minél több tehetség legyen ezen a kis magyar földön. Ebből a szempontból, főleg a tehetséggátlás miatt, van kifogásom ez ellen az egész szakasz ellen és azért azt szeretném, ha okosan, bölcsen, fölemelkedve a kultúra magassásrába, el méltóztatnának határozni azt. hogy törlik ezt a, szakaszt, amely csak ártalmára van az országnak, amely r nemhogy ' használna a keresztény íróknak és a keresztény színházi vagy filmművészeti szakértő embereinknek is, hanem csak ártani fog. Ki fogjuk önteni a mosdóvízzel a gyereket is és később maid siránkozhatunk, mint a kárvallott cigány, hogy mit cselekedtünk. T. Képviselőház! Mindezek mellett nagyon sérelmes ennek a szakasznak < I VA \\ rendelkezése is, amely nem ismer pardont még a 2 |ban kivételezettek számára sem. Képviselőtársaim már elmondták itt és példákat soroltak fel arra, hogy milyen groteszk helyzetek keletkezhetnek és hogy kik lehetnek tagjai ezeknek a kamaráknak. Bejuthatnak olyanok is, akiket önök talán nem akarnának. Megtörténhetik, hogy valaki, aki nem nagyon régen vándorolt be ide, aki önök szerint a faji mértéket nem üti meg, bizonyos konstellációkban csakugyan színigazgató, fiiművészeti igazgató és minden egyéb lehet, ellenben az a régi ősi zsidó családból származó magyar, akinek a melle talán tele van a hadi dicsőség emblémáival, önök szerint nem lehet tagja, önök szerint az nem kvalifikált, f hiába van neki arany vitézségi érme, egynéhány ezüst vitézségi érme, hiába van neki akár vaskoronarendje, vagy Lipót-rendje is, aminthogy igen soknak van. Elnök:'A képviselő úr beszédideje lejárt, (Jurcsek Béla: Elég volt!) Rupert Rezső: Ennélfogva apellálok az önök gavallériájára, férfias felfogására, apellálok a katonai erényekre is és kérem, méltóztassanak elrendelni, hogy ennek a szakasznak legalábbis az utolsó bekezdése töröltessék. Elnök: Szólásra következik'? Szeder János jegyző: Dinnyés Lajos! Elnök: Dinnyés Lajos képviselő urat illeti a szó. Dinnyés Lajos: T. Ház! Az előbbi szakasznál mondott felszólalásomra válaszolva a mélyen t. igazságügyminiszter úr teljesen tévesen értelmezte a szavaimat. Én egyáltalában nem állítottam a felszólalásomban azt. hogy keresztény ember nem lehet jó újságíró. (Rupert Re-
