Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-373

Az országgyűlés képviselőházának 373. Elnök: Csendet kérek. Fábián Béla képvi­selő urat kérem, szíveskedjék csendben ma­radni. (Nagy zaj a, Ház minden oldalán.) Csendet kérek képviselő urak a Ház min­den oldalán! (Fábián Béla: Gyűjtöttek az ipar­testületek, gyűjtöttek a kereskedelmi kama­rák!) Fábián képviselő urat újból kérem, szí­veskedjék csendben maradni! (Gr. Festetics Domonkos: Miért ez az izgalom? — Megay­Meissner Károly (Fábián Béla felé): Ügyis utoljára beszél, hát miért ne beszéljen? — Fábián Béla: Miért, maga meddig beszél 1 ? A saját családjában nézzen körül! Odahaza jó­ban van a zsidó anyósával! — Megay-Meissner Károly: Mi az! — Fábián Béla: Odahaza jó­ban van a zsidó anyósával!) Fábián képviselő urat rendreutasítom. (Megay-Meissner Ká­roly: Nincs zsidó anyósom!) A képviselő urat kénytelen, leszek szintén rendreutasítani! (Fá­bián Béla: Igen! Itt zsidózik, odahaza meg jóban van a zsidó anyósával! — Megay-Meiss­ner Károly: Nincs zsidó anyósom!) A képvi­selő urak szíveskedjenek a párbeszédet befe­jezni! Gürtler képviselő úr szíveskedjék be­szédét folytatni. Gürtler Dénes: Ajánlom Fábián képviselő­társam figyelmébe, hogy miveil Cseh-Szlová­kiában pénzért mindent meg lehet kapni, men­jen el ott a statisztikai 'hivatalba és pénzért megkapja a pontos adatokat, hogy hogyan vi­selkedett a zsidóság. (Propper Sándor: Megay szintén zsidó'!) Elnök: Propper képviselő urat kérem, ma­radjon csendben! (Megay-Meissner Károly (Prosper Sándor felé): Jó volna kisütni, úgy-e? De nem fog sikerülni!) Megay képviselő urat szintén kérem, szíveskedjék csendben maradni! (Propper Sándor: Az anyóst kisütni? — De­rültség.) Csendet kérek! A képviselő úr szí­veskedjék beszédét folytatni Gürtler Dénes: Mélyen t. Ház! Igazságos, méltányos és helyes, hogy ebben a keresztény Magyarországban, ahol a zsidóság a lakosság létszámának csak 6 százalékát teszi, a 94 szá­zaléknyi igazi keresztény magyarság vigye a vezérszerepet a sajtóban, a pénzügyekben, a földmívelésügyben, az igazságügyben, a hír­lapírás terén, szóval a kormányzat, a társa­dalom és a közélet minden, terén. T. Ház! Mi keresztény szellemet hoztunk a Felvidékről és amikor még fennállott a Felvidéken az erő­sen védett határ, mi akkor sem voltunk corpus separatum egy percig sem! (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) A mi szívünk és lelkiünk mindig együtt érzett, együtt dobo­gott Csonka-Magyarország többi keresztény magyarjaiéval. (Éljenzés.) És most, hogy visz­szajöttünk, most sem akarunk corpus sepa­ratum lenni. (Helyeslés.) Amint összeomlott a trianoni határ, a határon összeölelkeztünk, összecsókolóztunk a húsz év óta elvált ma­gyar testvéreinkkel és őket keblünkre ölelve, kezet kézbe adva, vállat vállhoz vetve elha­tároztuk, hogy a megerősödött Magyarország boldog jövőjéért együtt fogunk dolgozni! (Él­jenzés jobbfelől.) Elhatároztuk, hogy a ke­resztény Magyarország területén igenis ke­resztény magyar szellemben akarunk építeni. Mi nem szeparálódni, hanem építeni jöttünk a többi magyar testvérekhez és azt akarjuk, hogy keresztény erkölcsi alapon épüljön fel ennek az országnak jövője és boldogulása. (Élénk helyeslés.) Márpedig kedves magyar testvéreim, kedves magyar barátaim, t. Ház, nem lehet elfelejteni, hogy az ország alapja KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 1939 február 28-án, kedden. 39 a tiszta erkölcs, a tiszta erkölcsöt pedig semmi más nem sugározza ki az egész világra, mint a kereszt és annak tanítása. A keresztény szel­lemet Krisztus tanítása hozta a világra, a ke­resztény erkölcsöket Krisztus tanította és mi erre a keresztény erkölcsre akarjuk felépíteni a mi Magyarországunk jövendő boldogulását. . Mi azt akarjuk, hogy a keresztény erkölcs erős, kemény, szétrombolhatatlan sziklájára építsük fel a keresztény magyar hazát és, hogy ez a keresztény magyar haza jövendő ezred­éveken át továbbra is tudjon küzdeni az élet minden viharával. Keresztény Magyarorszá­got akarunk, amelyen még a pokol kapui sem tudnak erőt venni! Ebben a gondolatban, ebben a szellemben üdvözlöm a zsidótörvényjavasla­tot és azt elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szóno­kot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Eckhardt Tibor! Elnök: Eckhardt Tibor képviselő urat illeti a szó. Eckhardt Tibor: T. Ház! (Halljuk! Hall­juk!)^ Gürtler t. képviselőtársam az előttünk fekvő törvényjavaslattal retrospektív formá­ban foglalkozott; ntalt a külföldi és a ma­gyarországi törvényhozással kapcsolatban mindazokra a kivételes törvényalkotásokra, amelyek a múltban a zsidókérdést szabályoz­ták. En nem a múlttal, hanem ennek a kérdés­nek a jövőjével akarok foglalkozni, mert hiszen ez az, ami minket, mint törvényhozókat első­sorban kell, hogy érdekeljen. Nem foglalkozom a multakkal annak ellenére, hogy számomra, aki húsz esztendő óta változatlanul mindig a fajvédő gondolatot hirdettem, rendkívül csá­bító volna ma itt tetemre hívni zsidókat és keresztényeket egyaránt, akik felelősek azért, hogy ma, húsz év után ott tartunk, hogy bé­kés és nyugodt evolúció helyett a stagnálás, kijátszás, jelszavakkal és frázisokkal valóhan­dabandázás rendkívül változatos politikája kö­vetkeztében egy felizg-atott és feldűlt ország* ban nem mindig a nyugodt, józan ész parancs­szava szerint, hanem sokszor r a pillanatnyi nyo­mások és szükségességek súlya alatt kell egy olyan törvényt meghoznunk, amelynél súlyo­sabb horderejű és a nemzet jövőjére mélyebb kihatású törvényjavaslat talán soha nem volt ez előtt a Ház előtt. Éppen ezért mondom, bár­milyen csábító volna számomra a tetemre hívás, nem foglalkozom a multakkal. Teljes mértékben csatlakozom az előadó úrnak ahhoz- a felhívásához, amelyet előadói beszédében, szerintem is, nagyon helyesen tett, hogy tudniillik (olvassa): »Szenvedélymente­sen kell tárgyalnunk, hogy ez a probléma a magyar közéletben végre nyugvópontra jus­son s kellő formában és törvényes eszközökkel megoldást nyerjen«. Ez az a cél, t. Ház, ame­lyet magunk elé kell tűznünk. Az igazat meg­vallva, éppen azért nem vettem részt ennek a javaslatnak bizottsági tárgyalásában, mert ott a legelső üléstől kezdve olyan légkört tapasz­taltam és olyan izgatott^ olyan tárgyilagos­ságtól mentes közbeszólások és felszólalások özönét hallgattam végig és annyira nem az ér­vek, hanem a súlyos gyanúsítások atmoszférája uralkodott ott, hogy jobbnak tartottam ide, a Ház plénuma elé jönni, ahol az utólagos félre­magyarázásokkal szemben mindig megvédi az embert a parlament naplója és az ország nagy nyilvánossága előtt kifejteni a magam véle­ményét. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom