Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-373
Az országgyűlés képviselőházának 373. Elnök: Csendet kérek. Fábián Béla képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. (Nagy zaj a, Ház minden oldalán.) Csendet kérek képviselő urak a Ház minden oldalán! (Fábián Béla: Gyűjtöttek az ipartestületek, gyűjtöttek a kereskedelmi kamarák!) Fábián képviselő urat újból kérem, szíveskedjék csendben maradni! (Gr. Festetics Domonkos: Miért ez az izgalom? — MegayMeissner Károly (Fábián Béla felé): Ügyis utoljára beszél, hát miért ne beszéljen? — Fábián Béla: Miért, maga meddig beszél 1 ? A saját családjában nézzen körül! Odahaza jóban van a zsidó anyósával! — Megay-Meissner Károly: Mi az! — Fábián Béla: Odahaza jóban van a zsidó anyósával!) Fábián képviselő urat rendreutasítom. (Megay-Meissner Károly: Nincs zsidó anyósom!) A képviselő urat kénytelen, leszek szintén rendreutasítani! (Fábián Béla: Igen! Itt zsidózik, odahaza meg jóban van a zsidó anyósával! — Megay-Meissner Károly: Nincs zsidó anyósom!) A képviselő urak szíveskedjenek a párbeszédet befejezni! Gürtler képviselő úr szíveskedjék beszédét folytatni. Gürtler Dénes: Ajánlom Fábián képviselőtársam figyelmébe, hogy miveil Cseh-Szlovákiában pénzért mindent meg lehet kapni, menjen el ott a statisztikai 'hivatalba és pénzért megkapja a pontos adatokat, hogy hogyan viselkedett a zsidóság. (Propper Sándor: Megay szintén zsidó'!) Elnök: Propper képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Megay-Meissner Károly (Prosper Sándor felé): Jó volna kisütni, úgy-e? De nem fog sikerülni!) Megay képviselő urat szintén kérem, szíveskedjék csendben maradni! (Propper Sándor: Az anyóst kisütni? — Derültség.) Csendet kérek! A képviselő úr szíveskedjék beszédét folytatni Gürtler Dénes: Mélyen t. Ház! Igazságos, méltányos és helyes, hogy ebben a keresztény Magyarországban, ahol a zsidóság a lakosság létszámának csak 6 százalékát teszi, a 94 százaléknyi igazi keresztény magyarság vigye a vezérszerepet a sajtóban, a pénzügyekben, a földmívelésügyben, az igazságügyben, a hírlapírás terén, szóval a kormányzat, a társadalom és a közélet minden, terén. T. Ház! Mi keresztény szellemet hoztunk a Felvidékről és amikor még fennállott a Felvidéken az erősen védett határ, mi akkor sem voltunk corpus separatum egy percig sem! (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) A mi szívünk és lelkiünk mindig együtt érzett, együtt dobogott Csonka-Magyarország többi keresztény magyarjaiéval. (Éljenzés.) És most, hogy viszszajöttünk, most sem akarunk corpus separatum lenni. (Helyeslés.) Amint összeomlott a trianoni határ, a határon összeölelkeztünk, összecsókolóztunk a húsz év óta elvált magyar testvéreinkkel és őket keblünkre ölelve, kezet kézbe adva, vállat vállhoz vetve elhatároztuk, hogy a megerősödött Magyarország boldog jövőjéért együtt fogunk dolgozni! (Éljenzés jobbfelől.) Elhatároztuk, hogy a keresztény Magyarország területén igenis keresztény magyar szellemben akarunk építeni. Mi nem szeparálódni, hanem építeni jöttünk a többi magyar testvérekhez és azt akarjuk, hogy keresztény erkölcsi alapon épüljön fel ennek az országnak jövője és boldogulása. (Élénk helyeslés.) Márpedig kedves magyar testvéreim, kedves magyar barátaim, t. Ház, nem lehet elfelejteni, hogy az ország alapja KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 1939 február 28-án, kedden. 39 a tiszta erkölcs, a tiszta erkölcsöt pedig semmi más nem sugározza ki az egész világra, mint a kereszt és annak tanítása. A keresztény szellemet Krisztus tanítása hozta a világra, a keresztény erkölcsöket Krisztus tanította és mi erre a keresztény erkölcsre akarjuk felépíteni a mi Magyarországunk jövendő boldogulását. . Mi azt akarjuk, hogy a keresztény erkölcs erős, kemény, szétrombolhatatlan sziklájára építsük fel a keresztény magyar hazát és, hogy ez a keresztény magyar haza jövendő ezredéveken át továbbra is tudjon küzdeni az élet minden viharával. Keresztény Magyarországot akarunk, amelyen még a pokol kapui sem tudnak erőt venni! Ebben a gondolatban, ebben a szellemben üdvözlöm a zsidótörvényjavaslatot és azt elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Eckhardt Tibor! Elnök: Eckhardt Tibor képviselő urat illeti a szó. Eckhardt Tibor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!)^ Gürtler t. képviselőtársam az előttünk fekvő törvényjavaslattal retrospektív formában foglalkozott; ntalt a külföldi és a magyarországi törvényhozással kapcsolatban mindazokra a kivételes törvényalkotásokra, amelyek a múltban a zsidókérdést szabályozták. En nem a múlttal, hanem ennek a kérdésnek a jövőjével akarok foglalkozni, mert hiszen ez az, ami minket, mint törvényhozókat elsősorban kell, hogy érdekeljen. Nem foglalkozom a multakkal annak ellenére, hogy számomra, aki húsz esztendő óta változatlanul mindig a fajvédő gondolatot hirdettem, rendkívül csábító volna ma itt tetemre hívni zsidókat és keresztényeket egyaránt, akik felelősek azért, hogy ma, húsz év után ott tartunk, hogy békés és nyugodt evolúció helyett a stagnálás, kijátszás, jelszavakkal és frázisokkal valóhandabandázás rendkívül változatos politikája következtében egy felizg-atott és feldűlt ország* ban nem mindig a nyugodt, józan ész parancsszava szerint, hanem sokszor r a pillanatnyi nyomások és szükségességek súlya alatt kell egy olyan törvényt meghoznunk, amelynél súlyosabb horderejű és a nemzet jövőjére mélyebb kihatású törvényjavaslat talán soha nem volt ez előtt a Ház előtt. Éppen ezért mondom, bármilyen csábító volna számomra a tetemre hívás, nem foglalkozom a multakkal. Teljes mértékben csatlakozom az előadó úrnak ahhoz- a felhívásához, amelyet előadói beszédében, szerintem is, nagyon helyesen tett, hogy tudniillik (olvassa): »Szenvedélymentesen kell tárgyalnunk, hogy ez a probléma a magyar közéletben végre nyugvópontra jusson s kellő formában és törvényes eszközökkel megoldást nyerjen«. Ez az a cél, t. Ház, amelyet magunk elé kell tűznünk. Az igazat megvallva, éppen azért nem vettem részt ennek a javaslatnak bizottsági tárgyalásában, mert ott a legelső üléstől kezdve olyan légkört tapasztaltam és olyan izgatott^ olyan tárgyilagosságtól mentes közbeszólások és felszólalások özönét hallgattam végig és annyira nem az érvek, hanem a súlyos gyanúsítások atmoszférája uralkodott ott, hogy jobbnak tartottam ide, a Ház plénuma elé jönni, ahol az utólagos félremagyarázásokkal szemben mindig megvédi az embert a parlament naplója és az ország nagy nyilvánossága előtt kifejteni a magam véleményét. 7
