Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-373
r . 40 Az országgyűlés képviselőházának 37, T. Ház! Teleki miniszterelnök úr bemutatkozó beszédére rögtönözve adott válaszomban mindjárt rámutatattam arra, hogy teljesen osztom a miniszterelnök úrnak azt a felfogását, hogy van zsidókérdés és ha van zsidókérdés, akkor azt meg is kell oldani, sőt teljes mértékben osztom azt a felfogását is, hogy bármilyen áldozatokba kerüljön is a megoldás, ezt a kérdést jól, végérvényesen és tisztességesen, egyszersmindenkorra meg kell oldani. Ha ugyanis szélesebb prespektivából vizsgálom a kérdést, akkor azt kell mondanom, hogy nem tehetjük ki ezt a nemzetet annak, hogy minden két évtizedben egyszer a zsidókérdés miatt, vagy legalább is. főleg a zsidókérdésből kifolyólag forradalmi kockázatok zúduljanak erre az országra; 20 esztendővel ezelőtt azért, mert a zsidóság politikailag egy bizonyos külföldi irányzatnak odaadván magát, ennek az országnak keresztény és tradicionális rendjét felborította, most pedig azért, mert a keresztény társadalomnak legalább is^ egy része megint külföldi irányzatok befolyása alatt ismét a tradicionális Magyarországot borítaná fel, ez irányzatok forradalmi velleitásaival. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) Nem lehet minden 20 esztendőben egyszerűen forradalomba zavarni ezt az országot csak azért, mert van egy zsidókérdés, amelynek konstruktiv és becsületes megoldására ez a nemzet mindmáig nem volt képes. Meg kell oldani ezt a kérdést tisztességesen és végérvényesen. Messzire kell menni ennek a megoldásnak során, de azután legyen csend, béke és nyugalom és el kell taposni a forradalmat ebben az országban, mert a forradalom a nemzet jövőjét teszi tönkre. Nem forradalomra, hanem tisztességes, konstruktiv és végérvényes megoldásra van szükség és ezt vegye tudomásul a túloldalon és vegye tudomásul ezen az oldalon is mindenki, aki magyarnak és kereszténynek meri vallani magát ebben a Házban. (Élénk helyeslés.) Mert egyetértek teljesen Teleki Pál gróf miniszterelnök úrral abban a vonatkozásban is, hogy magyarok kell, hogy legyünk és maradjunk Európában. (Élénk helyeslés.) Elfogadom általánosságban ezt a törvényjavaslatot annak ellenére, hogy bizonyos elvi kérdésekben is és bizonyos részletek tekintetében is nagyon súlyos aggodalmaim vannak. Főleg azt kifogásolom elvileg ebben az egész törvényalkotásban, hogy nem disztingvál zsidó és zsidó között, azt kifogásolom, hogy általánosít, azt kifogásolom, hogy érdem és érdemtelenség között nem tesz különbséget, pedig méltóztatnak emlékezni, éppen az olasz törvény az Olaszországban aránytalanul könyuyebb zsidókérdés megoldásánál, nagyon tisztességesen és olasz nemzeti szempontból nagyon helyesen, felállítja azokat a, kategóriákat, amelyeket kivesz és pedig érdemek alapján vesz ki a zsidótörvény sújtó rendelkezései alól. En a helyett, hogy ennek a törvényjavaslatnak egyes rendelkezéseit bírálnám, — noiha nem az én kötelességem, mert innen a,z ellenzéki padokról nem a konkrét megoldások proporiálása, banem a bírálat a kötelesség — egyszerűbbnek tartom, ha pozitív formában elmondom itt a t. Háznak azt, hogy miféle^ megoldást tartottam volna helyesnek és miféle elveket applikáltam: volna én a javaslatba, ha történetesen reám bizatott volna. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt ott kezdem, hogy eltiltanám jövőre nézve a zsidó bevándorlást. (Helyeslés.) ?. ülése 1939 február 28-án, kedden. \ Almikor a törvényjavaslatot, az indoko1 lást, a jelentést, mindent átolvastam és kerestem, hol van éhben a törvényjavaslatban egy olyan fejezet, amely legalább pro futuro a zsidó bevándorlást megtiltja, egyenesen nem akartam hinni a szemeimnek: ilyen fejezetet nem találtam benne. Pedig azt hiszem, ebben nincs különbség köztünk, a zsidóságnak is az az érdeke, a keresztény társadalomnak meg pláne az az érdeke, 'hogy újabb zsidó beszivárgás, amelyről annyit hallottunk a r múltban, ne legyen. De én azt látom a jelentésnek mindjárt az első oldalán, (hogy erre a zsidótörvényre azért van szükség, mert az Európában bekövetkezett különféle zsidótörvényalkotások azt a veszélyt hozzák magukkal, hogy ezután most már nagyobb tömegekben fog a zsidóság magyar területre beszivárogni. SŐt tovább megy s utal az előadó úr jelentésének ötödik oldalán arra, hogy már az 1867. évi XVII. te. megalkotásakor a magyar törvényhozók legkiválóbbjai a zsidó bevándorlás megakadályozására irányuló erélyes intézkedéseket sürgettek. En csak sajnálni tudom, hogy 1867-től mostanig nem történt ilyen intézkedés, mert valóban sokkal könnyebb és egyszerűbb volna ennek a kérdésnek fajvédő szellemben való megoldása is, ha időközben a galieiai bevándorlás éppen a zsidóság legidegesebb és legasszimilálhatatlanabb tömegeit nem szállította volna be ebbe az országba. (Ügy van-' Ügy van!) De ha 72 esztendő alatt ez a törvényhozás nem szánta rá magát arra, hogy ilyen korlátozó intézkedéseket tegyen, kérdem, mi az oka annak, hogy még most sincsen ilyen rendelkezés a törvényjavaslatban? (Makkai János előadó: A 3. §!) A 3. § nem tiltja a bevándorlást, csak a 'honosítást nem engedi meg, már pedig teljesen más dolog a honosítást megszüntetni, vagy pedig a bevándorlást megtiltani. En nem tudom elképzelni, mi lehet az akadálya a bevándorlás tilalma kimondásának, mert igenis, ez az az elvi álláspont, — tehát az idegeneknek az országba való be nem eresztése, sőt tovább megyek, az idegen elemeknek az országból való kiszorítása — amelyet az egész világ megért. Az alienek, az idegenek beözönlése ellen az m egész világ* védekezik. Amerika védekezik a japán bevándorlás ellen, sőt — tovább megyek — mindenütt faji alapon történik a védekezés és ha a magyar törvény elsősorban erre az elvi alapra Ibelyezkedik, akkor az, ami külföldön esetles: antiszemita megnyilvánulásnak, üldözésnek látszik, egyszerre érthetővé, világossá, meg-magyarázhatóvá és elfogadhatóvá válik. Én tehát! ott kezdeném az egész törvényalkotást, hogy a jövőre nézve — és talán nemcsak a zsidókra, hanem általában az idegenekre vonatkozólag (Helyeslés balfelől.) — az idee-eneknek ebbe az országba való bevándorlását egy nagvon alacsony létszámmal megszabott, országonkint megállapítandó kvótához kötném úgy, ahogyan azt nálunk sokkal hatalmasabb, nagyobb és boldogabb országok is mesrtették és megteszik, (Ügy van! balfelöl.) j mert akkor nem volna módi arra, ihogy az tör' ténjék. ami ma is történik: személyesen lát1 tam. hogy menekült külföldi zsidók mas'var •Î útleveleket kapnak «bben az országban (Moz\ aás.) és amikor az ajtón dobjuk ki őket, vissza! jönnek az ablakon. Kérdem, törvényalkotás az. j amelv elmulasztja az ilyen legegyszerűbb és I legtermészetesebb intézkedéseket és ugvanak : kor keresztény családok egységét is felbontja
