Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

. Az országgyűlés képviselőházának 385. gia van, úgylátszik, hogy az újabban sürgősen megtanulandó ruszin nyelv amellett még héberül is akarnak tanulni, hogy azután a héber nyelv ismeretében a héber nyelvű, Talmud- és egyéb iskolákat annál szakszerűbben tudják majd ellenőrizni. Milyen véres, milyen kegyetlen gúny ez olyan időkben, amikor a történelem dübörög itt mellettünk, lehet, hogy felettünk. Olyan időkben, amikor igazán más feladata és más teendője lehetne a törvényhozásnak, ellenőrizni akarnak. Arra kérem elsősorban a kormány elnökét, akiről tudom, hogy ezt a javaslatot helyesli politikai okokból, helyesli talán érzelmi okokból is, de aki mégis ^ itt a földrajztudósnak és a történelem ismerőjének magasabb szemlélete alapján tárta elő gondolatait bemutatkozó programnmyilatkozatában, hogy az emberségnek és egy erős állam nyugodt fölényének érzetével nyúljanak ehhez a kényes problémához, ne teológiai elfogultsággal, hanem nyugodt szociológiai tárgyilagossággal. Gondolják meg, hogy űzött és hontalan emberek tömege görcsösen ragaszkodik ahhoz, amit legnagyobb kincsének tart, az írás pergamenttekeroseihez. Gondolják meg, hogy minél jobban el akarnak tőle valamit venni, annál inkább hajlamos lesz arra, hogy valami varázserőt, valami misztikus, földöntúli hatalmat tulajdonítson annak. Gondoljanak arra, hogy az, akit sokszor és sok helyütt kiűztek a történelem során, hajlamos a zárkózott, befelé való fordulásra és akit elnyomnak és üldöznek, aiz önmaga értékét és jelentőségét sokszor túlkompenzálja, ahogyan ez a pszichoanalitika ismerői előtt nem lehet titok. Ne az ellenmisziticizimus elfogultságával és üldöző hajlamával nyuljanaK tehát ehhez a kérdéshez, hanem a magyar fold népének nyugodt és derűs fölényével és akkor kiderül "az, hogy nincsen ezek mögött semmi olyan, amitől a magyar államiságot, a magyar szuverenitást, a magyar nemzeti gondolatot félteni kellene. A törvényjavaslat 5. §-a kapcsolatban a 17. §-szal ajándékot akar adni a nyugdíjazott zsidó vallású köztisztviselőknek, azt az ajándékot, hogy alkalmazás esetén róluk is lehet szó, sőt bizonyos előnyben részesíthetők. En nem a kormány felé, nem a t. túloldal fele, hanem akiknek ezt a Danaidák ajándékát akarják adni, azok felé akarom hangoztatni erről a helyről, hogy ne kérjenek ebből a Danaidák ajándékából. Amikor a kevés kenyér és a semmi kenyér áll szemben f egymással, amikor tízezrével lesznek itt a szó betű . szerinti értelmében éhező *és nyomorgó, állásukból, munkahelyükről kiebrudalt zsidó magyar állampolgárok, akkor a nyugdíjas volt zsidó közhivatalnokoknak, tanítóknak és tanároknak még ha önök akarják is, akkor sem szabad elvenniök a száraz^ kenyeret azok elől, akiknek ez a száraz kenyér sem jut. T. Képviselőház! Előttünk van egy drákói törvényjavaslat, annak súlyos rendelkezéseket magában foglaló 5. §-a. En büszke és boldog vagyok, hogy ezt a szakaszt teljes meggyőződéssel utasíthatom, vissza. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: Apponyi György gróf! Elnök: Apponyi György gróf képviselő úr nines jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: Dulin Jenő! ülése 1939 március 22-én, szerdán. 457 Elnök: Dulin Jenő képviselő urat illeti a szó. Dulin Jenő: T. Képviselőház! En aibból az egy szempontból tartom veszélyesnek ezt a szakaszt, hogy ez is áttöri a szerzett jogok elvét, amely pedig szintén alaptétel volt az alkotmányunkban. Az igazságügyminiszter úr tegnap azt méltóztatott mondani, hogy alap^ törvény nincs. En az alaptörvényt nem is úgy értettem, hogy az egyik törvény és a másik törvény kihatása vagy hatálya tekintetében különböznék egymástól, hanem az alkotmánytan tanításai szerint értettem. Az alkotmánytan nekünk jogászoknak az egyetemen tanított alaptörvényekről, nem ilyen értelemben, mintha a*z az 'alaptörvény többet érne, több lenne egy másik törvénynél, hanem alaptörvény olyan értelemben, hogy nagy alapelveket fektet le, megalapoz valamilyen nagy gondolatot és arra a törvényre azután más törvényeknek egész sorozata támaszkodik, tehát az az alaptörvény olyan támasztó pillér, olyan fundamentum, amelyre néha egy egész jogrendszer épül fel. Ilyen értelemben tehát igenis, vannak alaptörvények. Ilyen például az állampolgári jogegyenlőségre, ilyen a vallás szabad gyakorlására vonatkozó törvény és ilyen alapgondolat ÜZ egész alkc tmányunkban a szerzett jogok tiszteletben tartása is. Kétségtelen, t. Képviselőház, hogy ezt a közjogi alaptételt itt ebben a szakaszban mégis csak áttörjük, tehát igen veszedelmes precedenst alkotunk egy meglevő alapjogosítványnyal szemben, de ha már a törvényhozás megteszi azt, hogy áttöri ezt az elvet, ha az igen t. többség azon az állásponton van, hogy ez ennek a javaslatnak a szelleméből szükségképpen kell, hogy következzék, akkor is méltóztassanak igen erősen megfontolás tárgyává tenni, vájjon helyes-e az 5. § harmadik bekezdése, amely azt mondja, (olvassa): »A jelen § rendelkezéseit a 2. § első bekezdésében meghatározott személyekre is alkalmazni kell.« Ezek pedig megint csak a tűzharcosok, itt tehát megint egy már megadott jogot veszünk el a tűzharcosoktól. Ha már ezt a szakaszt általánosságban el is méltóztatnak fogadni, legalább ne méltóztassék ezt a további megszűkítést bennehagyni, amely megint a tűzharcosok életlehetőségéjből, megszerzett jogaiból vesz el valamit. A tűzharcosság bizonyos előnyt jelent a mai életben, hagyjuk meg tehát ezt az előnyt a zsidó tűzharcosoknak, ne vegyük el tőlük ezt a szerzett jogot. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: Alföldy Béla! Elnök: Alföldy Béla képviselő urat illeti a szó. Alföldy Béla: Mélyen t. Ház! Azt hiszem, nem kétséges, hogy ennek a szakasznak első bekezdése azokra a társadalombiztosító, illetőleg betegségi biztosító intézetekre is vonatkozik, amelyek részben állami szubvenciót élveznek, de legalább is állami felügyelet alatt állanak, illetőleg az állam valamelyik üzemének kiegészítő részei. Ilyenek az OtL, a Mabi., a Hajózási biztosító, a bányapénztárak, a posta, a Máv. betegségi biztosító intézetei, stb. Seholsem látom azonban annak nyomát, hogy ennek a szakasznak rendelkezései kiterjednének azokra az intézeti alkalmazottakra is, akiknek munkáján tulajdonképpen az intézmény egész anyagi és erkölcsi ereje és értéke, egész prosperitása és jó hírneve fordul meg. Ezek az úgynevezett intézeti szerződéses orvosok, vagyis 68*