Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

458 Az országgyűlés képviselőházának 385. gyógyító orvosok, akik két csoportot alkotnak, az úgynevezett intézeti körzeti kezelőorvosok és a rendelőintézeti orvosok csoportját, másrészt az ideiglenesen megbízott orvosok csoportját. Mélyen t. Ház! Tájékoztatásul és kuriózumként közlöm, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.), hogy ezeknek a gyógyító orvosoknak, illetőleg körzeti kezelőorvosoknak és rendelőintézeti orvosoknak 1927 előtti megoszlásba» a zsidó orvosok arányszáma elérte a 80 százalékot (Mozgás jobbfelől). Én teljesen a t. Ház megítélésére bízom annak megállapítását, hogy a zsidó orvosoknak ez az óriási nagy tömege, amely annakidején állandóan a munkásság között forgott, a munkásság táppénzügyeit és minden egyéb — szociális szolgáltatásaira vonatkozó — ügyeit intézte, mennyire befolyásolta a munkásságot és mennyire mozdította elő azt a nemzetellenes aknamunkát, amely később a proletárdiktatúrához vezetett. (Úgy van! jobbfelől.) Ez az arányszám 1930 után egy alapos nagy tisztogatás után 36 százalékra szállott le, de még ma is eléri — és szerény nézetem szerint ez a helyes adat — a 14.7 százalékot, amelyhez ha hozzászámítom a vállalati pénztárak zsidó orvosainak számát is, •— amely vállalati pénztárak között vannak olyanok, ahol kizárólag csak zsidó orvosok vannak alkalmazva, — akkor ez az arányszám eléri a 16 százalékot. Természetes dolog, hogy ebben az arányszámban nem foglaltatnak benne a kikeresztelkedett zsidó orvosok. (Fábián Béla köbeszól.) Én nem látom értelmét annak, hogy míg az Oti. kebelében működő mindössze 170 tisztviselőorvosra kiterjed ennek a szakasznak a hatálya, addig a 2198 gyógyító orvosra nem terjed ki. A tisztviselő-orvosok — ezt is tájékoztatásul közlöm — az ellenőrzést, a betegfelülvizsgálatot és az adminisztrációs teendőket végzik. A táppénzes állományba való felvételt, a különböző kórházakba, üdülőkbe, szanatóriumokba, stb. való beutalásokat, az egész gyógyítás munkáját azonban az ú. n. szerződéses orvosok, a körzeti kezelőorvosok, illetve a rendelőintézeti orvosok végzik. Méltóztassanak megengedni, hogy néhány szóval még azt is megvilágítsam, hogy kik az ú. n. szerződéses orvosok. Ezek gyógyító orvosok, akiket az intézeti elnökkel kötött, tehát kétoldalú szerződés köt az intézethez s akik csak akkor bocsáthatók el, ha választott bírósági eljárás alá vonatnak és az eljárás folyamán megállapíttatik egy olyan cselekmény, amely a legsúlyosabb jogkövetkezményt, az elbocsátást vonja maga után. Csak így bocsáthatók el ezek és menthetők fel állásuktól, máskép nem. Tarthatatlannak tartom azt az állapotot, hogy az Oti.-nál még ma is — most kizárólag az Oti.-ról beszélek, nem a többi kisebb betegbiztosítóintézetről — (Gróf Festetics Domonkos: Van mit beszélni róla!) 16%-ban vannak jelenleg képviselve a zsidó orvosok, tarthatatlannak tartom elsősorban a fizikai és erkölcsi romlásnak kitett állástalan, kenyér nélküli keresztény magyar orvosok szociális helyzete^ és elhelyezkedése szempontjából. (Fábián Béla: Nem lehet orvost kapni, nincs!) Talán tárgyilagos leszek akkor, ha azt állítom, hogy másodszor erkölcsi szempontból is bizonyos mértékig kifogásolom ezt az arányszámot. Kifogásolom azért, — és itt tapasztalatból beszélek, — mert annak idején, amikor az Oti. orvos-alelnöke voltam és körülbelül 3—400 választott bírósági, fegyelmi eljárást tárgyaltam le, megállapítottam, hogy az eljárás alá vont orvosok ülése 1939 március 22-én

} szerdán. között aránylag jóval nagyobb számban voltak képviselve a zsidó orvosok, mint a keresztények. Ezzel nem azt állítom, hogy az Oti. kebelén belül nem működnek jóravaló, tisztességes zsidó orvosok és azt sem állítom, hogy a keresztény orvosok valamennyien hivatásuk magaslatán állanak. Erről szó sincs, merthiszen igen sok keresztény orvost is el kellett állásából mozdítani súlyos hibák ég mulasztások miatt. ' Mégis kénytelen vagyok a miniszter urat arra kérni, méltóztassék magáévá tenni módosító indítványomat, amely a következőképen hangzik: (Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Olvassa): »Javaslom, hogy az 5. § első bekezdése a következő rendelkezéssel egészíttessék ki: A jelen bekezdésben foglalt rendelkezéseket a társadalombiztosító, illetőleg betegsegélyző intézetek szerződött és ideiglenesen megbízott zsidó orvosaira is alkalmazni kell. A biztosítóintézet szerződött zsidó orvosainak jogviszonyát egy évi felmondással bármikor megszüntetheti«. Tisztelettel kérem . indítványom elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Tasnádi Nagy András igazságügyminiszler: T. Ház! T. képviselőtársamnak tulajdonképpen már nincsen joga indítványt előterjeszteni, mert csak az előadó úr terjeszthet elő indítványt, yagypedig én. Nincs kifogásom ilyen módosítás ellen, ha az előadó úr ezt az indítványt előterjeszti. (Helyeslés jobbfelől. — Rupert Rezső: Akkor vissza kell a szakaszt küldeni!) Elnök: Az előadó úr kíván szólni. Makkai János előadó: T. Ház! Az igazságügyminiszter úr szavai után magamévá teszem Alföldy Béla t. képviselőtársam' indítványát ezzel a szöveggel, (Olvassa): »Ez a rendelkezés a társadalombiztosító intézetek szerződiött és ideiglenesen megbízott orvosaira is irányadó. A biztosító intézet elnöke az intézet szerződött zsidó orvosainak szerződéses jogviszonyát egy évi felmondással megszüntetheti.« — Kérem az indítvány elfogadását. Elnök: A házsizabályok 150. §-a értelmében, az elnök kérdésére bármelyik képviselő úr kívánhatja a szakasznak a bizottság elé utalását. Kérdem, kívánja-e valaki a módosításnak a §-szal egvütt a bizottsághoz való utasítását (Balról többen: Igen). Ennek megfelelően az előadó iir módosítását a §-szal együtt a bizottsághoz utasítom. A szakasz tárgyalása tehát függőben marad. Következik a 6. %. Kérem a jegyző urat, szíveskeidjék a szakaszt felolvasni. Csikvándi Ernő jegyző (felolvassa a 6. i-t.) Elnök: Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: Vázsonyi János! Elnök: Vázsonyi János képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: T. Képviselőház! A 6. § lényegileg más foglalkozási ágakra vonatkoztatva, alapjában véve ugyanazokat az intézkedéseket tartalmazza, amelyeket az 5. § tartalmaz. Míg az 5. § általában a köztisztviselőd pályákról, addig a 6. § a királyi közjegyzők, a hites tolmácsok, szakértők és a közjegyzőhelyettesek állásairól szól, meghatározva, hogy ezekre aa állásokra, illetőleg tisztségekre (Zaj a jobbodálon. — Elnök csenget.) izsildót nem lehet kinevezni. Ez a szakasz megint olyan megszorítása a jogegyenlőségnek, megint olyan sérelme az