Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

456 Àz országgyűlés képviselőházának 385. erre a diszkvalifikálásra, amely önkényes és igazságtalan. Mi a közhivatal? Nem az, aminek sokan tekintik: kényelmes jogcím a parancsolásra. Nem az, amit igen sokan, különösen mostanában a divatos jelszavaik hatása alatt a fiatalabb generációban vélelmeznek, hogy kényelmes lehetőség a termelőosztályok által kiizzadt értéktöbbletek minél nagyobb hányadának zsebrevágására. A közszolgálat a szó igaz és nemes értelmében a közösség szolgálata, amely közösség felekezeti különbségek nélkül izzadja ki azokat a hatalmas összegeket, amelyekből Magyarország olyan aránytalanul nagy részt juttat a közszolgálat tisztviselőinek és alkalmazottainak és itt nem lehet más mérték, csak az, hogy ki milyen szorgalmas, mennyit tud, milyen becsületességgel, milyen odaadással szolgálja a rábízott érdekeket és mennyire^ szolgája a közösségnek és nem ura az ú. n. alsóbbrendű néposztályoknak. Ha ezzel a mértékkel nézzük a dolgot, akkor semmiféle ok és jog-cím nincs azok utólagos megbélyegzésére és diszkvalifikálására, akiket a törvény egyrészt a jövőben nem ítél méltóknak arra, hogy őket az állam, vagy a közösség alkalmazásába fogadja, másrészt pedig kötelező erővel elrendeli hosszabb, vagy rövidebb időn belül a nyugdíjazásukat. Példátlan cinizmusnak tartom, ami itt tegnap egyik képviselőtársunk részéről megnyilvánult, hogy ugyanakkor, amikor embereket megbélyegzünk, ugyanakkor, amikor őket erkölcsileg megrugdossuk, hozzátesszük, hogy az ennek nyomán felkeltett érzelmi reakciók folytán az ilyenek alkalmatlanakká válnak arra, hogy valami közfunkciót betöltsenek. Ilyen érveléssel még ebben a mai atmoszférában sem volna szabad még a legeslegszélsőbb jobbról sem, előállani, mert az ilyen áirvelés könnyen visszafelé sülhet el. Zsidó tanárokat, fognak e módosított és szigorított 5. § alapján tömegével elbocsátani. Én szoros kapcsolatban állok azokkal, akik nem szakítják meg az iskola befejezése után sem kapcsolataikat volt tanáraikkal, akik eljárnak az érettségi találkozókra, a rendszeresített öszszejövetelekre és most, amikor a törvényhozás elhatározásából ezer és ezer zsidóvallású magyar tanár lelkét a keserűség és fájdalom érzése tölti el, kijelenthetem, hogy a volt tanítványok tízezrei mélységes hálával és szeretettel gondolok rájuk, még pedig felekezeti különbség nélkül. (Boczonádi Szabó Imre : Ezt már egyszer elmondta!) Emlékszünk rá, hogyan oktattak bennünket, 10.000 és 10.000 fiatalembert az iskolában és ha most elvitatják tőlük a magyar történelem tanításának jogosultságát, ha most utólag valamelyes szemrehányást tehetünk nekik, nem teszünk, legfeljebb annyit, hogy túlságosan idealizálták a magyar történelmet; ha valami szemrehányást tehetünk nekik, ez csak annyi lehet, hogy túlságosan kritikátlanok voltak egy fennálló igazságtalan gazdasági rendszernek közgazdasági és társadalmi törvényeivel és azoknak megítélésével szemben. De ez nem akar rekrimináció, még kevésbbé szemrehányás lenni, mert viszont nagyon jól tudjuk, hogy ott, ahol a lét legnagyobb kérdései forogtak a szőnyegen és a katedrán, ott nem volt zsidó fizika és nem volt zsidó kémia és a végtelen nagy vagy a végtelen kicsi világának megrendítő problémáit nem felekezeti szempontok szerint tárták hallgatóik elé, haüíése 1939 március 22-en, szerdán. nem azzal a belső alázattal, amelyet ezek a nagy problémák mindlen igaz emberben keltenek.. És mi soihasem fogjak elfelejteni, mert jól megtanultuk tőlük a leckét, hogy az exakt tudományok ezerszer többet jelentenek minden hóbortos mítosznál, megtanultuk tőlük, hogy a zsarnokok öncélúságával szemben van egy magasabb humanista és szociális világrend, amelynek szemlélete soha, de soha nem huny ki ezeknek a most kiebrudalt embereknek oktató és nevelő tevékenysége folytán. A zsidóvallású tanítókat is el fogják most bocsátani, mert őket is alkalmatlanoknak ítélik arra, hogy magyar gyermekeket neveljenek és oktassanak. Külön keserűséggel és mélységes fájdalommal utasítom vissza a törvényjavaslatnak ezt a szándékát és ezt a beállítását. Mélységes kegyetlenség ez azokkal a régmúlt magyar generációkkal szemben — magyar generációkkal szemben! — akik a tanításra és hevelésre jogosultságot adtak és oklevelet adtak tízezrével olyan zsidóvallású magyar állampolgároknak, akik az ő véleményük szerint kellő tudással és kellő erkölcsi kvalifikációval is bírtak ahhoz, hogy fiatal lelkeket, fiatal, sarnadú értelmű emberpalántákat neveljenek, formáljanak. Nem zsidó ábécét, magyar ábécét, maarvar betűvetést, magyar történelmet, magyar földrajzot tanítottak és utólag bármenynyire kétségbe is akarják ezt vonni, neon. lehet, mert ezt a tények és az önök elfogultságánál erősebb valóság nem engedi meg. Elsárgult dokumentumok vaunak itt nálam, számomra értékes családi ereklyét jelentők, talán alkalmasak volnának arra is, hogy a törvényjavaslat 4. §-a alapján,, ha koldulni akarnék választójogi jogcímekért, ezekkel ezt a jogosultságot bizonyítsam. Eszemágában sincs. Ezek az elsárgult dokumentumok miről beszélnek? Az egyik 71 esztendővel ezelőttről szól, katolikus magyar papok és tanítóképezdei tanárok pecsétjével igazolja azt, hogy jogosult elemi tanodákban való tanításra az, aki ezt a bizonyítvány kapta 1868 július 31-én. A sírban pihennek, akik ezt a bizonyítványt kiállították, a sírban pihen boldogult édesapám, aki ezt megkapta, mint ahogy a sírban pihennek azok a magyar katolikusok, urak és keresztények, akik 38 esztendei robotos, nehéz, nyomorúságos és keserves tanítói szolgálat után nem nézték azt, hogy az illető milyen felekezetű és igen minimális nyugdíjpénztári megalapozottság ellenére is, állami nyugdíjat folyósítottak annak, aki 38 esztendőn keresztül oktatott gyermekeket, felekezeti különbség nélkül, betűvetésre, számtanra és magyar történelemre. Ez a két dokumentum

1 nekem becses és értékes emlékem. Ebben a pillanatban semmis és értéktelen. (Ösz-szetépi a kezében tartott papírlapokat.) Semmis és értéktelen annak a törvényszakasznak jóvoltából, amelyet önök ide terjesztettek, amellyel megbélyegzik azokat, akik hosszú évtizedeken keresztül (másképpen ítéltek^ másképpen gondolkoztak ezekről a kérdésekről és meg akarják bélyegezni azokat, .akiknek pedig az égvilágon semmi más bűnük nincsen, mint az, hogy más felekezethez tartoznak, mint- azok, akik ma felettük ítélkezni kívánnak. Igen t. Ház! Az ellenőrzés jogát akarja kiterjeszteni ez a törvényjavaslat bizonyos felekezeti és egyházi jellegű iskolákra, tanodákra és egyebekre. Ugylátszik, kevés a közszolgálat teendője, úgylátszik, hogy túl sok heverő ener-