Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-384
430 Az országgyűlés képviselőházának 381 T. Ház! A harmadik pontot meg lehet hagyni, bár nem sok értelme van, mert az előzők által feleslegessé válik. A 4. pont azokra vonatkozik, akik legalább 50 százalékban rokkantak meg. Azt hiszem, fontos volna, hogy — mint Dulin képviselőtársam kérte — ezeknek a hadirokkantaknak feleségeire és gyermekeire is terjesszék ki a szakaszt % Az indokolást elmondotta helyettem Dulin képviselőtársam. A 6. bekezdés helyett azt kérem, hogy az ellenforradalmakban résztvetteknél szintén terjesszék ki a gyermekekre és a feleségekre a szakasz hatályát. Kérem ezenkívül még egy új bekezdés beiktatását. Ebben azt kérem, hogy azokra is vonatkozzék a szakasz, akiket az utódállamok ellen elkövetett bűncselekmények miatt elzárásra ítéltek, vagy akiket az utódállamokban bántalmaztak, internáltak, állásuktól magyarságuk miatt megfosztottak, akik továbbá az utódállamok területén megmaradt magyarság védelme érdekében életveszélyes, vagy személyes biztonságuk súlyos kockáztatásával járó működést fejtettek ki és akik ilyen cselekedetek miatt elszenvedett büntetésük után, vagy az^ elől szöktek át Csonka-Magyarország területére. Felső-Magyarországra nézve Jaross Andor^ miniszter úr a bizottsági tárgyalás során kilátásba helyezte, hogy a végrehajtási utasításban majd gondolni fognak azokra, akiket Felső-Magvarországon, illetve a szlovák földön üldöztek. Kérem a t. Házat, ne méltóztassék ezt miniszteri önkényre, illetőleg a végrehajtási utasításra bízni. Tessék bevenni ezt a törvényjavaslatba és méltóztassék kimondani egyúttal, hogy ugyanolyan elbírálásban részesülnek azok is, akiket az oláhok bántalmaztak, vagy akik a szerbek terrorja elől voltak kényteln^k átszökni Magyarországra. T. Ház! Van egy külön bekezdése ennek a kivételezésről szóló szakasznak, amely a belső titkos tanácsosokra és az egyetemi tanárokra vonatkozik. Ha már csinálunk ilyen megkülönböztetést, akkor teljesen indokolatlannak tartom, hogy ezt no terjesszük ki az egyetemi rendkívüli tanárokra is. (Rajniss Ferenc: Ezt is ki kell hagyni!) Hiszen az, aki ma zsidó létére egyetemi rendkívüli tanár, valószínűleg olyan kiváló érdemeket szerzett a tudomány terén, hogy megérdemel egy kis kivételezést. Drozdy Győző t. képviselőtársam kérte, hogy necsak a sport terén elért eredményrekre méltóztassék tekintettel lenni, hanem a művészet, az irodalom és a tudomány terén elért olyan eredményekre is, amelyek akár világviszonylatban szereztek elismerést a magyar népnek, akár pedig idehaza a kormányhatóságok, vagy esetleg a kormányzó úr kitüntetése révén az esrész ország megbecsülésében részesültek. (Rajniss Ferenc: Becsukott kormány főtanácsosok! — Fábián Béla: Olyan is van?) Nagyon kevés időm lévén, csak röviden, pár szóval akarok még általános indokolást fűzni módosító indítványomhoz. (Rajniss Ferenc és Fábián Béla több ízben közbeszólnak.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy párbeszédek tartásától tartózkodjanak. Payr Hugó: Lehetetlenség, hogy emléklapos tiszteket megbüntessünk, mert ezzel nemcsak őket büntetjük meg, hanem a hadsereg fegyelmének egységét is veszélyeztetjük. Ezeket az emléklapos tiszteket legközelebb megint fel kell használnia a magyar hadseregnek, mert nem tudjuk nélkülözni őket, hiszen a tisztképzés 20 esztendőn keresztül el volt . ülése 1939 március 21-én, kedden. z>árva. Méltóztassék elképzelni azt a helyzetet, hogy azok az emléklapos tisztek, akiket a törvény úgyszólván a koldulásba és nyomorúságba kerget, ki fognak menni a frontra és századokat, nagyobb csapattesteket fognak vezényelni. Engedelmet kérek, Őszintén szólva nem tudom megérteni, hogy a törvényjavaslatnak ehhez a szakaszához hozzájárult a honvédelmi miniszter úr. Mindaz, amit az emléklapos tisztekre mondottam, automatikusan vonatkozik a tűzharcosokra is. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, csak arra kérem a miniszter urat, hogy a sebesülést, a kitüntetést, a hadifogságot és a Károly-csapatkeresztet alternatív formában használja fel, és n/ei kiegészítésképpen, ne olyan módon, hogy az egyik a másiknak kiegészítése legyen. (A klotürlámpa kigyúl. — Felkiáltások jobbfelől: Lejárt a beszédidő! Befejezni!) Kérek 3 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik megadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A Ház a kért meghosszabbítást nem adta meg. Payr Hugó: T. Képviselőház! Ezeket a módosításokat a miniszter úr figyelmébe ajánlom és kérem azok elfogadását. Elnök: Az ülést 15 perere felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülés* újbÖl megnyitom. Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Rupert Rezső! Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó! Rupert Rezső: T. Képviselőiház! Az igazságügyminiszter úr ajkáról, de a túloldal több szónokának ajkáról is töflbbször elhangzott ebben a vitában úgy a bizottságban mint a plénumhan az, hogy ennek a törvényjavaslatnak hivatása volna a magyar lelkiség szolgálata. Hát nem tudom, mi ez a lelkiség, de az a lelkiség, amely ezt a szakaszt sugalmazta, biztosan állíthatom, hogy nem magyar lelkiség. Ugyanígy nem tudom, magyar lelkiség-e az, hogy amikor itt ezekhez a fontos szakaszokhoz szól hozzá többek között Zsitvay Tibor volt igazságügyminiszter úr és azután hozzászólt az imént Payr Hugó t. képviselőtársam és párperces meghosszabbítást kértek, akkor nem szavazták meg ezt a párperces meghosszabbítást sem. Nem tudom, milyen magyar lelkiség ez, holott pedig olyan kérdésekről van szó, amely minden tekintetben megérdemli a mi tiszteletünket, mert többek között például ebben a szakaszban szó van a háború érdemesei iránt lerovandó háláról is. Már úgy a bizottságban, mint a plénumban is, valahányszor ezzel a kérdéssel foglalkoztam, mindig mély szomorúság fogott el, de különösen lehangolt, amikor ezzel a szakasszal kellett foglalkoznom. Levelek özöne keresett fel bennünket és kért ilyen vagy amolyan védelemre, kért arra, hogy ebbe a kivételező szakaszba egy és más rendelkezést vétessünk fel. Mindig szomorúsággal olyastam ezeket a megkereső sorokat, arra gondoltam, hogy ezek szegények odakünn nem tudiák. hogy miről van szó. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy tulajdonképpen üres semmiről van szó csupán, ez a szakasz gyakorlatilag nem jelent semmit sem,
