Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-382

Az országgyűlés képviselőházának 382. változtatták. (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Mi az a közvélemény, amelyre itt hivatkoznak? Méltóztassanak megengedni, hogy e tekintetben szintén Deák Ferencre hivatkozzam. Azt mondja Deák Ferenc az 1866 december 1-én folyt felirati vitában (olvassa): »Én mindig a legnehezebbnek tartom megtudni, mi a valóságos közvélemény. Amit a közszükség és igazságérzete az emberek keblébe öntött és nekik parancsol, ebből alakul csak a közvélemény szilárdan és megvesztegethetetlenül.« Hogy másfajta közvélemény mi lehet, arra azt mondja (olvassa): »Ugyan kérd'em, mi legyen a közvélemény, ha nem csinálják? Csinálják legtöbbször a lapszerkesztők, de ezek elfelejtik sorra megkérdezni a falut. De engedelmet kérek,« — mondja tovább — »a Ház is hivatva van arra, hogy a közvéleménynek irányt adjon és azt tisztázza.« T. Képviselőház! Elz lenne nekünk is a kötelességünk. Deák Ferenc a közvélemény megvilágítáSell" cl egyébként ugyanebben a beszédében egy anekdotát is felemlít. Elmondja, hogy az egyik kerületben egy művelt ember és egy kevésbbé művelt ember küzdött a mandátumért. A kevésbbé művelt ember és hívei azt hirdették a választóközönségnek: ezt válasszuk meg, mert a mi sorainkból való, legjobban átérzi a mi fájdalmunkat, tudja, hogy mi a mi bánatunk. A választóközönségnek nagyon tetszett ez a kortesbeszéd. De felállott a műveltebbik jelölt és különösen pedig hívei hangoztatták: igaz ugyan, hogy a másik jelölt a népből származik és tudja, hogy mi fáj neki, de nem tudja elmondani, hogy hogyan lehet rajta segíteni; válasszunk tehát olyat, aki ezt tudja, mert az majdl megmondja, hogy mi fáj nekünk. Hát, t. Képviselőház! Ilyen a közvélemény, ilyen ellentétes lehet a közvélemény és ha a két ellentétes közvélemény közül azután feltárják a helyes közvéleményt a publikum előtt, akkor ezt a helyes közvéleményt fogadja el az ő józan eszével, aminthogy abban a kerületben is azután csakugyan a műveltebb jelöltet választotta meg képviselővé a nép. Azt mondja még Deák Ferenc (olvassa): »A közvélemény a részletekben csak úgy képes tájékozódni, ha a tárgyat azok, akik jártasabbak, kifejtik és megvitatják előtte. Nem osztozom tehát abban a nézetben, hogy a közvéleménynek kell megelőznie a mi működésünket«. Már pedig a t. kormánynak és a t. igazságügyminiszter úrnak éppen ellenkező a felfogása, az, hogy mit mond szerintük a közvélemény, amelyről sohasem lehet megállapítani, hogy csakugyan közvélemény-e. Mások pedig hivatkoznak az utcára. Hát így vagyunk mi ezzel a közvéleménnyel. De úgylátszik, t. Képviselőház, hogy at* igazságügyminiszter úr az ilyenfajta csinált közvéleményre támaszkodik, mert egész záróbeszéde erre mutat. Csak ilyen »csinált közvéleménnyel« léphet arra a területre, hogy különféle idézgetésekkel próbálja a maga igazát alátámasztani. Hivatkozik a középkori törvényekre (Gr. Apponyi György: Hát azokra nyugodtan hivatkozhatik!), hivatkozik jeles közéleti férfiakra (Gr. Apponyi György: Vagy kevésbbé jelesekre!), olyan kiválóságok mel- • lett, mint Simonyi Iván, Istóczy Győző, Rajniss Ferenc, Milotay István, Meizler Károly, hivatkozik olyan kisebb emberekre is, mint ülése 1939 március 16-án, csütörtökön. 389 Széchenyi István, Deák Ferenc, Kossuth Lajos. (Mozgás a jobboldalon.) T. Képviselőház! Ez csakugyan egy csinált közvéleménynek vagy közvéleménycsinálásnak az érvelése, mert hiszen mindaz, amit a t. igazságügyminiszter úr felhozott, csupa non sequitur. Ha ugyanis az efféle idézgetések argumentumul szolgálhatnának, akkor ilyen argumentumokat vehetnék például az egész derék parasztság ellen a történelemből vagy vehetnénk ilyen idézeteket az egész protestáns világ ellen. Különösen Werbőcziből vehetnénk idézeteket a protestánsok ellen, mert hiszen nem szabad elfelejteni, hogy Werbőczi István a többség szájaízének megfelelő jogszabályokat alkotott ugyan, de viszont egyúttal ő volt például az, aki 1526 áprilisában a besztercebányai ítélőszéken számos derék luteránust végeztetett ki hazafiatlanság, hazaárulás címén. Bocsánatot kérek, ha az egyik oldalon fel lehet hozni Werbőczit valami mellett, akkor a sequitur követeli, hogy a másik oldalon is argumentumul szolgáljon. Senkinek sem jut eszébe azonban az az őrültség, hogy a protestantizmus ellen, a protestánsok igaz hazafiságának megcáfolására Werbőcziből vegyen argumentumokat. Nemcsak a sokat szenvedett szerencsétlen zsidóság ellen szólnak azonban ilyen régi törvényhozási akták; ott van például az 1514-es törvényhozás, amely a jobbágyok ellen fordult. Ennek a törvényhozásnak volt ugyan annyi józan belátása, józan esze, hogy megemlítette azt is, hogy a parasztság nélkül a nemesség keveset ér és ezért 70.000—80.000 jobbágy kivégzése után arra az álláspontra helyezkedett, hogy most már be kell szüntetni a sok halálos ítéletet, ennek ellenére azonban olyasmit is tartalmaznak az akkori végzemények (olvassa): Hogy árulásuk emlékezete és büntetése az utódokra átszállj

on és a jövő századok felismerjék, hogy az urak elleni izgatás milyen súlyos merénylet, az összes parasztokat megfosztják a költözködés szabad jogától és elhatározták, hogy testvéreik, gyermekeik és unokáik mint átkozott nemzetség sarjadékai, a falusi bíró és esküdt tisztét sohase viselhessék«. Kinek jutna azonban eszébe az, hogy azért, mert >van ilyen törvényhely, erre hivatkozzék a parasztság ellen és ezen az alapon ma is átkozott nemzetség sarjadékainak tekintse őket. Vagy kinek jutna eszébe a protestánsok ellen hozott sok kegyetlen törvényre, a protestánsok ellen elkövetett rettenetes r atrocitásokra, pl. a pozsonyi ég eperjesi vértörvényszék aktáira hivatkozni, annak igazolására, hogy a protestánsok nem lehetnek jó hazafiak, hiszen annakidején hazaárulásért küldték máglyára papjaikat. T. Képviselőház! Van törvényhely a magyar szabadság küzdő harcosai és héroszai ellen is; hogy csak egyet említsek, Rákóczi Ferencet egyszerűen hazaárulónak, földönfutónak, a nemzet testéből kiátkozottnak és jószágvesztettnek nyilvánították. Kinek jutna eszébe azonban az az őrültség, hogy most azért, mert van ilyen törvényhely régi törvényeinkben, hivatkozzék Rákóczi Ferenc ellen azokra. T. Képviselőház! Ez mind csupa non sequitur, megsértése a szillogisztika legprimitívebb szabályainak. Így vagyunk az egyéb idézetekkel is. Ezekkel az idézetekkel egyáltalán pórul lehet járni. Ott van például az igazságügyminísztor úr legklasszikusabb tanuja, Simonyi Iván. 57*