Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-381
Az országgyűlés képviselőházának 381. rendreutasítani. Kéreim Propper képviselő urat, folytassa beszédét, és kérem tartsa magát a tárgyalás alatt lévő javaslathoz, ne aposztrofálja ilyen formában képviselőtársait és ne személyeskedjék. Propper Sándor: Ugyancsak szó esett .'a tisztességes szociáldemokratákról. (Buchinger Manó: Tisztességes javaslatot hozzanak!) Elnök: Buchinger képviselő urat a mai ülésnapon már több ízben figyelmeztettem, hogy maradjon csendben. Mivel figyelmeztetésem nem használt, rendreutasítom, fEgy hang a jobboldalon: Megkapta!) Propper Sándor: Ugyanebben a könyvben a 38. oldalon leír egy ungvári képviselőtestületi gyűlést, amelyen Preisz Mór volt a szociáldemokraták képviselője. Voit György szószerint a következőket mondja (olvassa): r »Az ungvári képviselőtestületnek azon a gyászos, történelmi jelentőségű ülésén, ahol a magyar nyelv joga ellen szavaztak, személyesen jelen voltam. Már teljesen el volt rendezve a nagy komédia, a pártok megállapodtak. Preisz Mórt, a szociáldemokraták képviselőjét, aki olyan sokat harcolt a szlovákok és az oláhok nemzetiségi jogaiért valamikor Budapesten, arra akarták szintén rákényszeríteni, mint Strauszmannt. Preisz azonban nem tartott f velük.« Majd ezt mondja Voit (olvassa): »Kihívtam a teremből, elmondottam neki, hogy önmagát, a magyar szociáldemokrata pártot diszkreditálná, ha nem szavazna a magyar álláspont mellett. Preiszt nem kellett meggyőzni, — mondja Voit — a jóérzése, az igazságérzete felülkerekedett és minden pártterror ellenére sem szavazott a magyar szó ellen.« Igen t. Képviselőház! Igen sok ilyen idézetet olvashatnék még itt fel, de csak egyre akarok utalni. (Zaj a jobboldalon.) Azt mondja Voit György (olvassa): »Sok-sok kis szlovák, vagy ruthén faluban csak az ott lakó egy-két zsidó család tartotta életben a magyar nyelvet, a magyar kultúrát.« Itt van még egy körlevél, (br. Vay Miklós: Beszédet akarunk hallani!), amely felhívja a Felvidék zsidóságát (br. Vay Miklós: Ki hívta?), hogy sorakozzék fel a magyar álláspont mellé. Voit itt hozza az egész röpiratot és megállapítja, hogy ezt a béli szent pap adta ki. T. Képviselőáz! En ezzel nem akartam mást elérni, mint azt, hogy a másik oldalról m • megvilágítsam, ezt a felvidéki problémát, mert az én szerény felfogásom szerint méltánytalanság éri azokat az embereket, akiket húszévá elnyomatás után most újból el akarnak nyomni. (Br. Vay Miklós: Egy kis könyvecske! Eceszkáté! — Buchinger Manó: Vay, vaj a fején!) En ezt a javaslatot, mint töbib előttem szólott képviselőtársaim, (Felkiáltások a jobboldalon: Elfogadja? Efogadjuk!) embertelennek minősítem. Elnök: Béreim a képviselő urakat, szíveskedjenek a tárgyalás komolyságát megőrizni, (Kéthly Anna: Ügy van!) Propper Sándor: Sőt azt merem állítani, hogy (bizonyos vonatkozásokban (kegyetlenebb, nuint a spanyol inkvizíció törvénye volt. (Mózes Sándor: Ezt már nem hisszük!) Katholikus (V.) Ferdinánd ediktuma 1492-ben, amelyet Torquemada főinkvizitor sugalmazott, azt az alternatívát állította fel, (hogy a keresztség felvétele, vagy pedig a kivándorlás. Aki felvette a keresztségét, (Rupert Rezső: Nem hántották!) azt az anyaszentegyház tanítása ülése 1939 március 13-án, hétfőn. 377 szerint (kereszténynek fogadták el. Nem is lehet más álláspontra helyezkedni, különösen vallásos, keresztény embernek. Pedig akkor nagyon szigorúan jártak el, mert Izabella ő^ felségének nagyon sok pénzre volt szüksége, elkobozták a zsidóik vagyonát is, de még az autodafék, sőt a pogromok alkalmával is ott álltak a papok a szenteltvíztartókkal és kínálták a keresztségét. Aki ott helyben elfogadta, azt rögtön hatósági védelem alá helyezték. Eddig talán el lehetne menni 1939-ben a keresztény és nemzeti újjáéledés idején még a zsidókkal szemben is. T. Képviselőház! Az én szerény felfogásom szerint most nem az a kötelessége az országnak, legkevéshbé a kormánynak és a törvényhozásnak, hogy bűnbakot keressen, hanem megkeresse azt az utat, amely a legalkalmasabb arra, hogy az ország gyarapodása lehetővé tétessék. Ennek érdekében én még Carrara jogelméletének alkalmazásától sem riadnék vissza. (Zaj.) Elnök: Csendet kerék, képviselő urak! Propper Sándor: Most ennek az elméletnek a fordítottját akarják a magyar Corpus Jurisba beiktatni. Kevesek vagy többek, de mindenesetre egy rész hunéiért az egészet akarják felelőssé tenni és büntetni. Nem lenne emberségesebb, nem lenne korszerűbb, nem lenne keresztényibb ; dolog azt mondani, amit Carrara mondott jórégen a jogalkalmazásra vonatkozólag, hogy inkább mentesüljön száz bűnös, sem mint egy igaz bűnhődjék? Tessék ezt megfontolni, (Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Kérem a képviselő urakat a jobboldalon, szíveskedjenek csendben maradni, mert nem tudom figyelemmel kísérni a szónokot. (Zaj és mozgás jobbfelöl. — Buchinger Manó: Mi az abban a skatulyában?) Buchinger képviselő urat kérem, szíveskedjék a közbeszólásoktól tartózkodni. Propper Sándor: Felteszem a másik egyszerű kérdést, amelyet ezzel a javaslattal kapcsolatban fel lehet tenni. A kormánynak vagy a minisztériumnak kötelessége felelni erre. Mit csináljanak azok a szegény proletárok, akiknek a világon semmijük sines munkaerejükön és tudásukon kívül, ha kiütik a kezükből a kenyeret? Erre nincs válasz, legalább is kielégítő válasz. Kenyértelenségre ítélni, az éhenhalásnak odalökni ártatlan tízezreket: ezt megteheti a telhetetlen és lelketlen kapitalizmus, de nem teheti meg az etikus állam, ha az etikai alapon meg akar maradni. (Úgy van! Ügy van! bal felölj Érre feleljen a kormány: mi lesz, mit csináljanak ezek? Nemcsak ártatlan tízezrekről vau szó, hanem gyerekekről is szó lehet majd és az ártatlan gyerekeknek, ha majd kenyeret kérnek s apuka vagy anyuka nem tud nekik kenyeret adni, nem lehet azt mondani, — mert hiszen nem értenék meg — hogy: az Istenke adott de a miniszter bácsi elvette, ezért nem tudok neked kenyeret adni. (Gr. Festetics Domonkos: Akiknek a Törekvés a pénzüket elvitte, azok mit szólnak? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: Én a humanizmus és a nemes értelemben vett hazaszeretet nevében tiltakozom ez ellen a javaslat ellen, amely, ha nem is fizikailag, de elméletben és majdan a gyakorlatban tömeggyilkosságra fog vezetni. A javaslatot nem fogadom el. (Élénk
