Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-381
378 Az országgyűlés képviselőházának 381. ülése 1939 március 13-án, íiétfön. helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Szólásra következik? Gaai Olivér jegyző: Andaházi-Kasnya Béla! Elnök: Andaházi-Kasnya Béla képviselő urat illeti a szó. Andaházi-Kasnya Béla: Mélyen t. Képviselőház! Nagyon szeretném, ha ezt a kérdést távolról sem az indulatok jegyében és nem abban az atmoszférában tárgyalnánk, amilyet néhány perccel ezelőtt is láttunk. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Amikor felszólalok, nem kívánok jogi érveket felsorakoztatni, hanem jelen felszólalásomban a józan logikára hivatkozom és iha szabad ezt mondanom: igen t. képviselőtársaim jóérzésére és becsületes magyar szívére. Mélyen t. Képviselőház! Mielőtt ide álltam, hogy ehhez a javaslathoz hozzászóljak, végigjártam a választókerületemet és megkérdeztem, hogy elfogadjuk-e ezt a javaslatot vagy nem? Az én derék magyarjaim êzt mondották: kérem, képviselő úr, az kétségtelen, hogy van zsidókérdés, kétségtelen, hogy vannak a zsidóság részéről olyan súlyos mulasztások és hibák, amelyek orvoslásra várnak, de kétségtelen az is, hogy ez az előttünk fekvő javaslat mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy ezeket a hibákat gyógyítsa. (Baross Endre: Elolvasták ők a javaslatot?) Igen, elküldtem nekik. (Buchinger Manó közbeszól.) Elnök: Csendet kérek! (Malasits Géza közbeszól.) Malasits képviselő úr, most kértem csendet, kérem maradjon csendben. Andaházi-Kasnya Béla: Az én egyszerű embereim azt mondották: képviselő úr, mi aggodalommal látjuk, hogy mióta ez a törvényjavaslat szőnyegre került, azóta nem hallunk a kartelkérdésről, azóta nem hallunk bizonyos olyan kérdésekről, amelyek elsősorban a munkásórdekeket volnának hivatva szolgálni (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget), azóta háttérbe szorult a földreform kérdése. Kérdezzük az igen t. képviselő urat, vájjon nincs-e okunk aggodalomra, vájjon nem ezeket takarja-e az a javaslat? (Br. Vay Miklós: Nem kell olyan sokat beszélni!) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon. Andaházi-Kasnya Béla: Mélyen t. képviselőtársaim! Az én egyszerű magyarjaim azt mondották nekem: képviselő úr, mi egyet nem értünk, hogy azok, akik legjobban hirdetik a zsidókérdést a mi körünkben, azok a zsidóknak adják ki a földjüket bérbe, s hogy az, aki a leghevesebben, legintenzívebben és talán legplasztikusabban hirdeti azt nekünk, az a gabonáját, amelynek lisztjéből az ostyát csinálják, a zsidónál őrölteti. Nem tudjuk, képviselő úr, — mondják — vájjon ezek csak szólamok vagy pedig komoly törekvések, amelyek a zsidók háttérbe szorítását célozzák? Ezek az én egyszerű magyarjaim még azt is mondták nekem: képviselő úr, mi elismerjük, hogy ilyen nehéz időben komoly dolgokat kell cselekedni, elismerjük azt is, hogy szükséges lehet egy ilyen súlyos operáció még akkor is, ha az a betegre nézve talán fájdalmas, azt az egyet azonban nem értjük, hogy amikor erre szükség van. miért beszéltek róla hónapokig, miért nem hozták már előbb, miért beszéltek a betegnek annyit, hogy megoperálják • és miért rémítgették, hogy halálos a betegség 1 ? (Zaj a jobboldalon.) Nem értették meg ezek az egyszerű emberek, hogyan lehetséges az, hogy ezt a javaslatot pont a szenteste előtt nyújtották be, s hogy vájjon keresztényi cselekedet volt-e az, hogy a legkeresztényibb ünnep, a szeretet ünnepe előtt jött ki ez a javaslat? (Gr. Festetics Domonkos: Purimkor kellett volna hozni!) Mélyen t. képviselőtársaim, önök mosolyognak, ne méltóztassanak azonban elfelejteni... (Buchinger Manó: Fognak még jajgatni is! — Boczonádi Szabó Imre: Hosszúnapkor kellett volna hozni!) Elnök: Boczonádi Szabó képviselő urat kérem, foglaljon helyet és ne szóljon közbe. Andaházi-Kasnya Béla: Mélyen t. képviselőtársaim, én megértem, ha talán önök mosolyognak ezen. Van, akinek talán könnyű mosolyogni, igen t. képviselőtársaim, ne méltóztassanak azonban elfelejteni, hogy azon a bizonyos szentestén az a vékony gyertyaszál hány keresztény családban hány sápadt anyát, apát és gyermeket világított meg, aki attól a pillanattól kezdve úgy érezte, hogy a szent ünnepen zsidót csináltak belőle a t. urak! En őszintén megmondom, megrendülve állok itt, amikor ez a javaslat itt fekszik előttünk, mert látok még 'külön erkölcsi összeférhetlenséget is. En nem Vagyok egy állásponton az igen tisztelt elnök úrral, aki az előbb elnökölt itt s amikor valaki közbeszólt, azt rendreutasította. En tmélyen elítélem és helytelenítem az ilyen közbeszólást, mert tessék mindenkit a maga embersége után mérni, de ne akkor, amikor nincs módja ellene védekezni. (Mózes Sándor: Imréd y ellen még mindig folytatják a harcot!) Elég helytelen. Az egyik képviselőtársam azt vetette közbe az előbb, hogy az igazságügyminiszter úrnál is vannak bizonyos kutatnivalók. En helytelenítem az ilyen közbeszólásokat (mert nem lehet célunk, hogy itt mérgezzünk. Mi történt azonban alkkor, amikor az igen t. elnök úr figyelmeztette egyik képviselőtársunkat, hogy: ne tessék gyanúsítani? Valaki valakit akkor gyanúsíthat, ha az a gyanúsítás már a déliktum fogalmát kimeríti. En nem hiszem és nem is engedném meg, hogy odáig fajuljon itt a helyzet, hogy gyanúsításnak minősítsék azt, ha valakiről megállapítják, hogy valamilyen rokonságban van a zsidósággal. Köztudomású, hogy a velem szemközt ülő képviselőtársaim közt vannak olyanok, akik familiáris nexusban álte.nak a zsidókkal. Ne szégyeljék, álljon fel mindenki nyugodtan. Emiatt nincs okuk szégvenkezni. Szomorú azonban, ha valaki ennek ellenére nem érzi az erkölcsi összeférhetlenséget, hanem feláll itt és megszavazza ezt a törvényjavaslatot, amikor odahaza azt látja, hogy zsidószármazású felesége imára kulcsolja kisgyermeke kezét, beleoltja, beleülteti a keresztény hitet és szeretetet. A zsidószármazású anya tanítja meg gyermekét szeretni és imádni hazáját, vele együtt imádkozik a gyermek apjáért, aki másnap ide bejön a képviselőházba és megszavazza a javaslatot. Zsidóvá teszi feleségét és sárga bélyeget nyom annak a mosolygó kisgyermeknek arcára, azzal indítja útnak. Hol itt az erkölcsi összeférhetőség-? Hiszen van olyan képviselőtársunk, aki feláll, megszavazza a törvényt és azzal gyermekeit örökre zsidókká teszi. Meg vagyok rendülve, tmert nem tudom megérteni, hogyan lehetséges ez. Az én magyarjaim odakint azt kérdezik, hogyan lehetséges az, hogy a kénviselő urak ezt megszavazzák, hát annyira haragszanak a családjukra? (Mózes Sándor: Kik azok, halljuk! — Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon.
