Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-381

374 Az országgyűlés képviselőházának 381. — nem á zsidókkal — hanem a keresztény magyar munkásokkal. Mi lesz a hárommillió földtelen koldussal, (Buchinger Manó: Ez a fontos!) mi lesz egymillió ipari alkalmazottal, mi lesz egy félmillió kereskedelmi alkalmazottal és kereskedelmi munkással, mi lesz több mint félmilliónyi kisiparossal, kiskereskedővel? Ezek a rétegek várják az ő problémáik megoldását. Ezeken a rétegeken, ezeken a dolgozókon kell segíteni, mert csak úgy segíthet magán az ország, ha ezeknek életét elviselhetővé teszi és ezeknek a munkálkodását .alátámasztja, ezeket munkálkodásukban segíti. Nem lesz itt több föld a paraszt számára nem lesz több munkapad a munkás szamára, nem lesz több íróasztal a szeliemi munkás számára, nem lesz több munkaalkalom a középosztály számára, ha ezt a javaslatot törvényerőre emelik. Máris itt van a hatása. Hiába hoznak hivatalos cáfolatokat, hogy nem igaz és hangulatkeltés, hogy nincs ma munka az országban: való igaz az, hogy ma a ihadfelszerelő gyárakat, tehát a nehézipart kivéve, nincsen munka az országban. (Farkas István: Úgy yan!) A munkások tízezrei, százezrei lézengenek munka nélkül, vagy rövid néhány órát dolgozva egy héten. Kereskedők hiába várják a vásárlókat, iparosok hiába várják a vevőket, nem jönnek, üresek a boltok és az a lángelme, aki ezt a javaslatot kieszelte, csodálkozhatik azon, hogy máris milyen csodálatos Ihatása van az ö elgondolásának. (Kéthly Anna: Csodálatos forradalom!) -Mindenki ideiglenes állapotban lévőnek tekinti magát és ez is a helyzet. Mindenki számára provizórikus a helyzet, még azok számára is, akik a legszilárdabbaknak hiszik magukat, akik azt hiszik, hogy »sattelfest« ülnek a nyeregben, mert nem tudják, hogy milyen tornádó keletkezik és kit hogyan talál meg az a bizonyos nagy kő. T. Képviselőház! A munkásság joggal tiltakozik minden ilyen mellébeszélő és mellé- * cselekvő megoldási szándék és kísérlet ellen, mert maga látja a kárát és nagyon jól tudja, mint ahogyan tapasztalta is, hogy az ujabb magyar történelem, általában a világtörténelem újabb szakaszának minden átalakítását, minden baját, szerencsétlenségét, az ő számlájára írták fel és vele fizettették meg. De itt érzelmi okok is szerepelnek és ez sem utolsó dolog. A munkásság tudja, mi az, üldözött vadnak lenni. A munkásság ebben a szép hazában ezer esztendeje az lüldözött vad szerepét kapta és ilyem sors után, amikor küzd és tiltakozik az ellen, hogy őt üldözzék, nem állhat be az üldözők sorába, másokat üldözni. A munkásság gazdasági okok mellett tehát elfogadható, sőt szerintem dicsérendő érzelmi okokból is felvonul a javaslat ellen és nem hajlandó beállani a hallalit fújok közé. A munkásságlatja ennek a javaslatnak osztály-jellegét is, mert jókora adag van belecsöppentve az elfogultságból. Népi politikát hirdetnek, népi politikáról beszélnek, nem szűnnek meg hajtogatni, hogy ők népies politikát folytatnak a magyar nép érdekében, de azért mint minden javaslatnak minden intézkedésébe, ebbe is belevitték az osztály érdeket. A kapitalisták majd megvédelmezik magukat, majd megvédelmezik egymást. Különben is a javaslat túlsúlya nem a kapitalistákra nehezedik, a javaslat túlsúlya a proletárokra nehezedik. A kapitalizmus — mondom — meg fogja tudni magát védeni, legfeljebb hatásaiban lesz ártalmára a termelésülése Î&39 március 13-án, hétfon. nek. A gazdag zsidó vagyonát, tehát részben exisztencíáját is semmiképpen sem veszélyezteti a javaslat, a szegény zsidó alkalmazottak azonban elkészülhetnek az élhenhalásra. Nem tudom, mennyi lesz a számuk, bizonyára nem kevés, de elkészülhetnek arra, hogy éhen kell halniok, vagy pedig vándorútra kell felkészülniük. Beszéltek már arról is, — nem akarom ismételni — hogy a munkás szakszervezeteik vezetőségét meg akarják ritkítani, vagy elő akarják írni, hogy ki lehet vezetőségi tag egy •munkás szakszervezetben, de ugyanezt nem látjuk a Gyosz,, a Tébe., az Omge. és az Oeike. részére, ez nincsen előírva egyetlen munkáltató érdekképviselet részére sem. Szabadon szervezkedhetnek tehát és támogathatják egymást zsidók és keresztények közös érdekeik védelmében és közös törekvéseik keresztülvitelében. A 'munkásszervezet ezt nem teheti, ott megválogatják, ki lehet a tagja egy munkásszervezet vezetőségének. A munkásság ezen felháborodik, de azért mulat rajta, mulatni kénytelen rajta; derül azért, mert látja ebből, hogy azoknak, akik ezt a javaslatot csinálták, akik ezt védelmezik, halvány sejtelmük sincs arról, mi a ununka és mi a munkás, s legkevésbbé van sejtelmük arról, hogy mi a munkásszolidaritás és mi a munkásszolidaritás szerepe ezekben a nagy gazdasági harcokban, amelyek a tőke és a munka között folynak. Azonkívül máris azt látjuk, hogy egy meglehetősen nagy iparellenes hangulat van kialakulóban és azt is fentről intonálják. Pedig lehet ipart fenntartani a mezőgazdaság sérelme nélkül, lehet újat teremteni és ahhoz, hogy erős mezőgazdaságot teremtsünk, — minden képzett közgazdász felelhet erre, annyira egyszerű a felelet — nem. szükséges az ipart tönkretenni, hiszen talán éppen az a szerencsés helyzete az országnak, hogy mezőgazdasági jellege ímellett van itt egy fejlett, nagyteljesítőiképességű ipara is, tehát az önellátásra, amire ma oly nagy szükség van, képes. Mégis azt látjuk, hogy van egy igen nagy iparellenes hangulat, amit szintén belecsomagolnak ebbe a zsidóellenes javaslatba. En szeretném megkérdezni azokat az urakat, akik szülőanyja! vagy kigondoló! ennek a javaslatnak, hogy^ kinek az érdeke az, hogy a gyárak helyén búzamezőket lengessen a szél, vagy tarka gulyák legeljenek. Mert ezt akarják, mert ezt csinálják. Miért kell az ország közgazdasági életét, struktúráját visszafelé fejleszteni, miért kell iparellenes hangulatot teremteni? (Buchinger Manó: Sok kukoricát akarunk termelni!) Az ember akaratlanul is arra gondol, hogy valakinek, valami igen nagyibefolyású forrásnak az az érdeke, hogy az ország átalakuljon teljesen mezőgazdasági állammá, hogy még több tengerit, még több hasított sertést, zsírt • és egyéb árut szállítson olcsón valamelyik irányba és hogy arra legyünk szorulva, hogy viszont iparcikkeket onnan legyünk kénytelenek vásárolni. Az uraknak ez még nem jutott eszükbe és ennek a kérdésnek tárgyalásakor ez az ötlet még nem vetődött fel? Es nem gondolják, hogy veszélyes az a módszer, amelyet alkalmaznak és hogy az ország iparát nem lebunkózni és gyöngíteni, hanem (megfordítva, izmosítani kell, hogy megállja helyét ebben az öldöklő