Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-381

Az országgyűlés képviselőházának 381. világversenyben, amely az egész világon folyik? T. Ház! A munkásság komoly és őszinte harcban áll a kapitalizmussal. Ez történelmi folyamat. A munkásság a maga érdekeinek tartozik ezzel, imert a munkásság egyetlen árucikkét, egyetlen értékét, egyetlen birtokát, a munkaerejét minél drágábban akarja eladni,—ami természetes, mert hiszen ebből él — a kapitalizmus viszont minél olcsóbban akarja megvásárolni a munkás munkaerejét. Van tehát egy történelmi folyamat, egy olyan harc, amely elkerülhetetlen, de viszont a munkásság tiltakozik az ellen az iparellenes hangulat ellen, amelyet ebben az országban meghonosítottak. A munkásság nem engedi lerombolni a gyárkéményeket és a gyártelepeket, mert a gyáripari termelés jelenti a kultúrát, jelenti a haladást, jelentheti igazi szociálpolitika mellett a jólétet (Zaj a jobboldalon.) és jelentheti az ország gazdagodását és gyarapodását. (Baross Endre: Igaza van! — Rajniss Ferenc közbeszól. — Buchinger Manó: Nem halljuk, nem tudunk válaszolni) Elnök: Csendet kérek. (Rajniss Ferenc: Ingerel minket! — Buchinger Manó: Nem tudunk felelni. Hangosabban!) Buchinger képviselő urat kérem, maradjon csendben és különösképpen ilyen felszólításokat ne intézzen képviselőtársai felé! Propper Sándor: Nem egyszer kértük már, ne bántsák a magyar ipari munkásság és általában a magyar munkásság érzelmeit, ne piszkáljanak állandóan a magyar munkás önérzetében, mert a magyar munkás ezt nem érdemelte meg. A magyar munkásság egyebet és többet érdemel, (Rajniss Ferenc közbeszól. — Zaj a jobboldalon.) akármit szól is közbe ön, Rajniss t. képviselő úr. Elnök: Csendet kérek a jobboldalon is! Propper Sándor: A magyar munkásság másféle elbánást érdemel az ország urai részéről. (Baross Endre: Például Általános Fogyasztásit!) Elnök: Kérem Propper képviselő urat, sziveskedjék inkább a tárgyalás alatt álló törvényjavaslattal foglalkozni és ne a munkáskérdéssel általában. (Felkiáltások jobbfelől: Törekvés!) Csendet kérek! Propper Sándor: Magával a javaslattal foglalkozom. Meg kell állapítanom éppen a 18. § második bekezdésével kapcsolatban a következőket: Mi tudjuk, hogy nincsen zsidó kapitalizmus és nincsen keresztény kapitalizmus. Mi úgy tudjuk, hogy kapitalizmus van és mi ezt nemcsak elméletből tudjuk, hanem gyakorlatból is. Én magam is ipari szakmunkás voltam, 17 évig dolgoztam különböző üzemekben. Dolgoztam keresztény iparosnál, keresztény munkáltatónál, aki megtartotta a zsidó munkást, ha az igénytelenebb volt, mint a keresztény munkás és elbocsátotta a keresztény munkást, (Zaj a jobboldalon.) azután dolgoztam zsidó munkáltatónál, aki az igényesebb zsidó munkással szemben előnyben részesítette a keresztény munkást. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ebből az következik, hogy tehát nincsen zsidó szolidaritás, hanem munkaadói szolidaritás van és nem mondok újat akkor, ha ezt megállapítom. (Br. Vay Miklós: Profitéhség! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső: Annak pedig nincs vallása! — Farkas István: Sem Istene, sem vallása!) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: Nem mondok újat akkor, ülése 1939 március 13-án, hétfőn, ä75 ha megállapítom, hogy az ipari bérdiktátor színkeresztény férfi ma is Magyarországon a Gyosz. élén, színkeresztény az a minisztérium is, ahol a munkás minimális béreit megállapítják és mit mondjak, nem akarok erőteljesebb kifejezést használni, de van bátorságuk a mai időben 20 filléres béreket megállapítani keresztény magyar munkások számára. (Baross Endre: Nem ők állapítják meg! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Ki azf) Elnök: Csendet kérek a Ház minden oldalán. Propper Sándor: Beszelnek a zsidó kapitalizmus bűneiről. Valóban vavnak ilyen bűnök: a kapitalizmus legnagyobb bűne különösen az összeomlás után, a háború és a forradalmak után az, hogy a keresztény magyar munkásokat ós a zsidó magyar munkásokat és alkalmazottakat éhkoppon tartották. fBünös ebben a keresztény és zsidó kapitalista egyaránt. Nincs különbség, (Rajniss Ferenc: Van, mert nem igen van keresztény kapitalista, csak zsidó! — Elnök csenget.) hiszen egyformán állapítják meg a béreket és legnagyobb bűnös az állam, a mindenkori kormányok, amelyek a kapitalistákkal szövetkezve lehetővé tették azt a kizsákmányolást, amelyet a munkásokkal szemben folytattak. (Br. Vay Miklós: A Törekvés SzÖvelkezet! — Égy hang a szélsőbaloldalon: És a Hangyáit — Mayer János: Mi baja a Hangyával % — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon. (Buchinger Manó közbeszól.) Buchinger képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Malasits Géza közbeszól.) Malasits képviselő urat hasonlóképpen kérem, maradjon csendben! (Rajniss Ferenc közbeszól.) Kérem Rajniss ITerenc képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Propper Sándor: T. Képviselőház! A kapitalizmus bűneit csak messzehstó és mélyreható reformokkal lehet helyrehozni, a látszatreformok nem segítenek, de igazi, komoly reformokkal az eddigi kormányok még nem igen strapálták magukat. (Buchinger Manó közbeszól.) Elnök:: Buchinger képviselő urat kérem, tartózkodjék a folytonos kJzheszólasoktóh mert különben kénytelen leszek rendreutasítani, (vitéz Hertelendy Miklós: Zavarja a szónokukat!) Propper Sándor: T. Képviselőház! Tavaly szeptemberben izgalmas és mondhatnám, felemelő napokat éltünk át. Az egész ország együtt örült. Nem volt különbség; az ország minden faja, felekezete, minden társadalmi osztálya együtt örvendezett azon, hogy a nagy történelmi igazságtalanságból valamit jóvá lehet tenni, mégpedig fegyveres áldczat nélkül. Mindenki bent volt a grlédában, mindenki beállott, mindenki becsületesen megtette a kötelességét és erre a szeptemberi kötelességteljesítésre valóban ráillik az a mondás, amit a spártai hétszáz védő hősre alkalmaztak annakidején, hogy megcselekedtek, amit követelt a haza. A szeptemberi napok után, majd a bevonulás után mindenki mást vart, olyan politikát, amely esetleg lehetővé teszi ennek a történelmi folyamatnak a folytatását. r Hiszen van még nekünk várni és keresnivalónk keletre, délre; északra sincs még teljesen lezárva az ügy, nem is szólva nyugatról. Van még tehát elintézni valónk és éppen ezért mindenki reménnyel, várakozással és 54*