Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-381

Àz országgyűlés képviselőházának 38 í. ülése Ï9S9 március Í3-án, hétfőn* 373 métlem, amiatt, amiről nem tehet, miért kel] szégyenkeznie zsidóvolta miatt, amikor ez a faj adta minden idők két legnagyobb zsenijét: Mózest, aki hozta a törvényeket és Krisztust, aki az isteni kegyelmet hozta, ahogyan a Szent Biblia megállapítja. T. Képviselőház! Egyszerű kérdések ezek, mindenki tud ezekről. Itt van a kezemben a Szent Biblia, benne van az Ó- és Újszövetség együtt, — nem vesznek össze, semmi hiba nincs közöttük — gyönyörűen megférnek. Máté evan­géliuma az Uj Szövetségben Krisztus nemzet­ségi táblázatával kezdődik és kimutatja, hogy Krisztus a kereszténység megalapítója, Ábra­hámtól Mózesig a 42-ik nemzetségből született a világra. Az a szegény zsidó miért szégyelje te­hát magát azért, mert zsidó, vagy miért le­gyen neki hátránya emiatt, hiszen erről nem tehet. Szívesen született volna talán bele a gróf Festetics-családba, ha módja lett volna hozzászólni létrejöttének körülményeihez, de nem szólhatott bele, mert rajta kívül történt a dolog, oda született, ahová a sors rendelte. Hát ezért legyenek hátrányai,- ezért viselje a megbélyegzést? Ezt az én egyszerű, proletár­eszemmel nemtudom és soha nem fogom tudni megérteni. A másik ok a gazdasági okokon kívül ab­ban foglalható össze, hogy minden korok meg­szorult hatalmat az antiszemitizmushoz for­dulnak, mint kisegítő szociológiai eszközhöz és mintegy villámhárítónak használják a társa­dalmi feszültség levezetésére, vagy, mert nem tudnak, vagy nem akarnak szembenézni a meg­oldásra váró problémákkal. T. Képviselőház! A múltban is és a jelen­ben is ugyanez a helyzet: csak el kell rikol­tania valakinek és folytonosan állandóan is­mételnie kell, hogy üsd a zsidót és az alulról feltörő követeléseik miatt megriadt uralkodó osztály lélegzethez jut. Ez az antiszemitizmus egyik főoka az én magyarázatom szerint. Ez azonban a történelem folyamán az uralkodó osztályok számára, amelyek ezt igénybe vet­ték, minden esetben értéktelen Galgenfrist-nek bizonyul. T. Képviselőház! Közismert dolgok ezek, amint mondom, de mégis fel kellett r hoznom, hogy mindenki tisztába jöjjön a kérdésekkel és könnyítsen a lelkiismeretén. En megérteni a pogány wotaniznrus hílveit, akik gyűlölik a zsidót és gyűlölik a keresztényt, tehát gyűlölik az egy Isten hitet és ez iránt hegyeződik ki a gyűlöletük, de nem tudom megérteni a keresz­tény vallásúak felfogását a keresztény vallás alapítói ellen folytatott gyűlölködésükben. (Buchinger Manó: Én meg tudom érteni!) Az egy Isten imádás és a tízparancsolat vallása a keresztény vallás, amely a zsidó vallásból származott. Igaz, hogy ezt nem kell mindenki­nek tudnia, még ha köztudott dolog is. Van erről egy új, vagy talán nem is új, de aktuális anekdota, amely a következőképpen szól. Egy rendőr megy az utcán és látja, hogy az egyik ember püföli a másikat és természetesen, akit püfölnek, az sivalkodik. A rendőr odamegy és azt mondja: miért bántja maga azt a szegény embert? Erre azt feleli az aïs ember: Hát nem látja, biztos úr, hogy zsidó? — Látom, látom, hogy zsidó, de azért miért kell ütni? — Hát nem tudja biztos úr, hogv ezek feszítették meg Krisztus Urunkat? — Tudom, de az kétezer év­vel ezelőtt volt. s ezt a szegény embert nem lehet ezért felelőssé tenni! — Azt mondja erre i KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIJ. a másik: Jó kérem, de én csak tegnap este tudtam ezt meg a nyilas gyűlésen, nekem er­ről eddig nem volt tudomásom! Ügylátszik, Tasnádi Nagy András igaz­ságügyminiszter úr is csak a napokban tud­hatta meg ezeket az összefüggéseket és azért ra­gaszkodik olyan nagyon, nagyon mereven az elgondoláshoz. (Egy hang a jobbollalon: Gyenge.) Ha val akiinek, vagy valaki kntk lenne okuk antiszemitizmusra ezekben a nehéz órák­ban, az csak a zsidóság lehetne. Ma csak a zsidóknak volna okuk antiszemitáknak lenni. Meg is mondom, miért. 1867-től 1918-ig 19 kor­mánya volt az országnak és valami tízszer­annyi 'minisztere. Az egy Vázsonyi Vilmos ki­vételével valamennyi keresztény volt. Voltak köztük magyarok, tótok, svábok, de vala­mennyi keresztény volt. Az Összeomlás után még vagy tíz kormány és vagy 150 miniszter jött, ezek már mind tisztán keresztények vol­tak s egyiknek sem jutott eszébe ilyen javas­lattal állni az országgyűlés elé Most egy 37'5 százalékos zsidószánmazású miniszterelnöknek kellett jönnie, hogy ezt az átkot kitalálja és idetálalj ci MZ országnak. (Farkas István: Csúnya kevert ember! — Buchinger Manó: Csak hogy nem tehet róla! Sem arról, hogy zsidó, sem arról, hogy keresztény! Ebben az egyben ártatlan!) T.- Ház! Nem szeretném, hogy félreértés legyen. Én nem vállalkozhatom arra, — mert nem érzek rá hivatást magamban •— hogy a zsidókat megvédelmezzem. számunkra, mun­kások és szociáldemokraták számára — aho­gyan pártomból több képviselőtársam kifej­tette — tulajdonképpen nincs zsidókérdés. (Farkas István: Ügy van!) A társadalom osz­tályokra tagozódik a vagyonmegosztás sze­rint. ..Osztályellentétek feszítik és osztják széj­jel a társadalmat, következésképpen tehát társadalmi kérdés van. Ezt kell megoldani és csak akkor oldódik meg a probléma és oldó­dik fel a feszültség, ha ezt megoldják. Ha pedig ebből a szempontból nézem ezt a szerencsétlen javaslatot, akkor is merőiben elhibázottnak kell tartanom. Mit old meg ez a javaslat? Ha ezt a javaslatot törvényerőre emelik és, mondjuk, végrehajtják, — amit so­kan tagadnak, azt mondván, hogy nem, lehet végrehajtani — mi lesz itt a változás az őr­ségváltáson kívül? (Malasíts Géza: Már meg­indult!) Azonkívül, hogy személy szerint má­sok fognak ugyanannyi vagy kevesebb állást betölteni, vájjon változik a helyzet? iÉn azt mondom, hogy nemcsak még inkábib rontja a pillanatnyi helyzetet, hanem a komoly meg­oldás lehetőségeit is kitolja és kitolja a meg­oldások időpontját is. Végeredményben tehát káros a közre, káros az országra, tehát vég­zetes. Én közérdeket akarok szolgálni, amikor a javaslat ellen felszólalok. A dolgozó tömegek érdekeit képviselem a javaslat ellenzésével és aki ezt nem hiszi, az kontrollálja! Hallgassák meg az igazán dolgozó tömegeket és meg fog­ják látni, ha érdeklődnek iránta, hogy milyen válaszokat fognak kapni. Egyebet sem hall az ember az országban a legfelsőbb helyektől kezdve mindvégig a hivatalokban és máshol, ahol megfertőzött gócok vannak, mint hogy mi lesz a zsidókkal. Ez a napi téma. A keresz­tények és zsidók egymással keveredve, ezt a kérdést teszik fel. Én azonban, mint szociál­demokrata, felteszem a kérdést, hogy mi lesz 54

Next

/
Oldalképek
Tartalom