Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-381

366 ' . Az országgyűlés képviselőházának 381. ülése 1939 március 13-án, hétfőn. könnyebb, mint az éhes és elkeseredett tömegek szenvedélyére apellálni, nekik mindent megígérni, a földosztástól kezdve a lakásosztásig. Ez sokkal könnyebb, mint gazdasági jólétet és kenyeret biztosítani. Ám a keresztény tömegek vaksága egyszer meg fog szűnni és akkor rettenetes keserűséggel fognak azok ellen fordulni, akik ma vezetik őket. Ezért remélem, ihogy ennek a törvényjavaslatnak általános vitáját névszerinti szavazással fogjuk befejezni. Névszerinti szavazásra van szükség azért, hogy tudja meg az ország, kik felelősek a gazdasági élet lerontásáért, kik felelősek azért, ha sok tízezer keresztény exisztencia fog elpusztulni és kenyér nélkül maradni. De, t. Ház, névszerinti szavazásra szükség van azért is, mert úgy vélem, a kormánypárt tekintélyes része erkölcsileg összeférhetetlen helyzetben van e javaslat megszavazását illetően. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Összeférhetetlen helyzetet, erkölcsi összeférhetetlenséget látok azokra nézve, akiket a bankok és iparvállalatok pénzén a pártkasszából választottak meg. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Payr Hugó: Tisztelettel kérek 5 perc meg hosszabbítást. Elnök: Kérdem, méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Payr Hugó: Köztudomású, — és aki nem tudná, annak részletekkel is szolgálhatok — hogy a Gyosz. és a Tébe. hatalmas összegeket adott a kormánynak, illetőleg, hogy ilyen összegeknek a felszállítását a kormány megrendelte. (Baross Endre: Ki tudja ezt? — Andaházi-Kasnya Béla: Mindenki!) Mondottam, szívesen szolgálok adatokkal a képviselő úrnak. Most csak 5 percem van, de ha parancsolja, majd a részletes vita folyamán elmondom, de azt hiszem, nagyon kellemetlen lesz. (Baross Endre: Nekem nem!) Nem tartom fair-playnak, hogy képviselők, akiket zsidó kapitalisták pénzén választották meg, ma megszavazzák a zsidójavaslatot, de még sokkal súlyosabb etikai, sőt lelkiismereti összeférhetetlenségnek tartom azt, hogy a zsidó javaslat mellett szavaznak olyan kormánypárti képviselők, akiknek családjába akár felmenő, akár lemenő ágon, akár házassági kapcsolat révén zsidó vér keveredett. Lehetetlen, hogy hozzátartozóik, vérszerinti rokonságuk rabszolgaságát megszavazzák s ha ezt mégis megteszik, akkor jó lesz, ha az ország megtudja, kik azok. (Fábián Béla: Majd beadunk indítványt, hogy menjenek ki ezek a szavazáskor!) T. Képviselőház, én ezt a törvényjavaslatot nem szavazom meg. Nem szavazom meg azért, mert ez többé nem zsidókérdés és mert ennek a javaslatnak az életbeléptetésétől a keresztény magyar tömegeket és ennek az országnak a sorsát féltem. Sajnos, nincs sok remény arra, hogy a t. túloldal meggondolja magát és ezt a törvényjavaslatot a napirendről levegye, úgy érzem azonban, hogy mégis erkölcsi kötelességet teljesít az, aki megpróbálja a közvéleményt idejekorán felvilágosítani és a reménytelenség tudatában is megpróbál az emberi érzéseknek, az igazságnak, a jognak, a tisztességnek, a régi eszményeknek és a becsületnek kifejezést adni. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps bal felől. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Vitéz Kenyeres János jegyző: Ifj Balogh István. Elnök: Ifj. Balogh István képviselő urat illeti a szó. Ifj. Balogh István: T. Ház! Sokan kérdezgették tőlem: mi az oka annak, hogy te nemzeti szocialista létedre a zsidójavaslat ellen iratkoztál fel? Valóban nagy gondom volt, amikor a zsidótörvényjavaslatot a miniszter úr a Ház elé terjesztette, hogy vájjon milyen álláspontot lehet a nemzeti szocialista mozgalomnak elfoglalnia a zsidójavaslattal kapcsolatban. Mélyen t. Ház! A magyar nemzeti szocialista mozgalom hetedik esztendejét éli ebben az országban és tudomásukra óhajtom hozni különösképpen azoknak a képviselőtársaimnak, akik még nem tudnák, — mert hiszen a közelmúltban elhangzott felszólalásokból ítélve, sokan vannak, akik ezt nem tudják — hogy a magyar nemzeti szocialista mozgalom nem antiszemitizmus; a magyar nemzeti szocialista mozgalom az antiszemitizmust és egyáltalán a zsidókérdést egy olyan közgazdasági kérdésnek tartja, amely abban nyilvánul, hogy a nagykapitalisták kegyetlenül zsaroló közgazdasági közreműködésükkel károsan befolyásolják a magyar életet, bántják a magyar közgazdasági életet, megkárosítják az ipari munkást, a^ mezőgazdasági munkást és általában a dolgozó elemeket. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) A nemzeti szocializmus ilyen irányú fcüzdel'mét tehát nem lehet semmiképpen sem kizárólag az antiszemitizmus szűk keretei közé szorítani. (Rupert Rezső: Hitler már szedi vissaa a zsidókat!) A magyar nemzeti szocialista mozgalomnak az a csoportja, amelyet itt én vagyok szerencsés képviselni, soha hitleri minta után nem indul és nem vesz mintául egyetlen külföldi államot sem. A magyar nemzetet sokkal magasabb rendűnek, sokkal értékesebb fajnak tartja, a «benne rejlő mindenfajta és mindenféle rátermettséget sokkal értékesebbnek tudja, semhogy a szomszédba menjen elvi vonatkozású dolgokért, annál is inkább, mert a húszas évek ébredő megmozdulásai beigazolták azt, hogy a most már világszerte problémává vált nagy kérdéseket itt akkoriban megoldani szándékoztak. Korán ébredtek és kevés ideig tartott az ébrenlétük ezeknek a jó fiatalembereknek, s a baj főleg az volt, hogy olyan emberek vezették őket, akiknek egyáltalában nem volt élettapasztalatuk, közgazdasági tudásuk, akik politikai éretlenségüket még nem tudták levetkezni. Az első pengő felkínálására felhígult ez a tiszteletreméltó mozgalom, amely már a húszas években hivatva lett volna egyes közgazdasági prolblémák megoldására, de mint nemzeti szocialista kijelentem^ Ihogy nagyon helytelen lett volna, ha a problémákat kizárólag csak a zsidó-vonalon való elindulással igyekeztek volna megvalósítaniAz első zsidójavaslathoz való felszólalásomhoz hű akarok maradni, ezért őszintén örültem annak, amikor a kormány újra napirendre tűzte a zsidóikérdést, ugyanakkor azonban elkeseredve láttam azt, hogy semmiképpen sem ott fogta meg a dolgot, ahol kellett volna, mert hiányzik az igazságszeretet, a helyzetnek ' —- -