Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-381

Az országgyűlés képviselőházának 381. magasabb szempontból való elbírálása, a ma­gas aJbb és keresztényibb elgondolás, mert csak ez tud megoldani komoly problémákat. A zsidókérdésben előterjesztett javaslat el­gondolásai különösen a bizottságiban hígultak fel. Állítom, hogy a bizottsági tárgyalások so­rán azok a képviselőtársaim, akik itt a Ház előtt kellemetlen színben tüntették fel a tör­vényjavaslatot, a bizottságban azért zavarták össze annyira a helyzetet, hogy ez alkalmat adjon nekik arra, hogy ők a kormányt állítsák a vádlottak padjára, ők maguk pedig bírálatuk során nagyszerűségükben tetszelegjenek. (Esz­tergályos János: Természetesen a kormány ár­tatlan ebben az esetben!) Mélyen t. Ház! A kormány erőtlensége^ és az erkölcsi magaslaton való egész labilitása beigazolódik ennél a törvényjavaslatnál, amely keresztényi elgondolás nem lehet. Elnök: Ügy értettem, hogy a képviselő úr kétségbevonja a magyar királyi kormány er­kölcsi alapon állását, (Esztergályos János: Nem! Nem! Isten ments! Azt mondta,hogy ár­tatlan a kormány!) mert erkölcsi labilitásról beszélt. Amennyiben a képviselő úr így ér­tette volna ezt a kijelentést, kénytelen vagyok rendreutasítani. (Esztergályos János: Nem! Dehogy! Tévedés!) Kiérem Esztergályos' 'kép­viselő urat, maradjon csendben. (Fábián Béla: Ne védd a kormányt! — Esztergályos János: ö a kormány (ártatlanságát hangoz­tatta!) Amennyiben a ik ép viselő úr kijelenté­sét nem ilyen értelemben tette, a rendreutasítás tárgytalan. Kérem, szíveskedjék a továbbiak­ban ehhez alkalmazkodni. (Zaj a baloldalon. — Fábián Béla: Dicsérni jöttem Cézárt, nem te­metni!) Ifj. Balogh István: A nemzeti szocialista mozgalom a zsidókérdést imint zsidókérdést már évek óta nem is tárgyalja, hanem mint magyar 'kérdést, maint- magyar problémát, mint a parasztság és muntkásság problémáját tár­gyalja, annak a néposztálynak problémáját, amely néposztály időről-időre martalékul szol­gál a nagykapitalizmusnak. Tisztelet ezek kö­zül annak a kevés kivételnek, aki nem zsidó, de annak is tisztelet, aiki zsidó és nem tarto­zik azok közé, akik mindenképpen kihasználná igyekeznek a magyar munkaerőt. : Ertem ezt ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági vonat­kozásban egyaránt. Nagyon sajnálnám, ha engem, mint nem­zeti szocialistát, egy pillanatig is úgy bírálná­nak el, mint aki a zsidókérdés megoldását el­lenzi. En éppen ellenkezőleg, ezt a kérdést, mint magyar közgazdasági problémát, okvet­lenül megoldandónak ítélem. Ha a kormány ilyen módon tálalná fel a dolgot, nagyon szí­vesen állanék mögéje és nagyon szívesen pár­tolnám és szavaznám meg ezt a lépését. Ez a probléma, akár pénzügyi, akár közgazdasági, akár pedig birtokpolitikai vonatkozásban néz­zük is, «mindenképpen megfontolást és elin­tézést érdemel. Igazságérzetem azonban nem engedi ímeg nekem, hogy mint Debrecen képviselője, aki láttáim a háború előtti, háború alatti és há­ború utáni szociális kiegyenlítődést Debrecen­ben, ugyanazzal a mértékkel mérjek azokkal a zsidókkal szemben is, akiket mint Debrecen őszsidóit említhetnék fel. Már az első zsidó­javaslat tárgyalása során, akkor is kihang­súlyozva nemzeti szocialista meggyőződése­met, kijelentettem, hogy nem vagyok haj­ülése 1939 «nárdus 13-án, hétfőn. 367 landó ugyanazzal a mértékkel mérni a zsidó­ság egyik résziét, mint a másik részét. Tudva­lévő, hogy a 48-as időkben voltaik kitüntetett és nagyszerű elismeréseket kiérdemelt zsidó családok. Magam is ismerek ilyeneket. Tudva­lévő az is, hogy az utóbbi időben is vannak a zsidókérdést egészen radikálisan elbíráló zsidó családok és ezekkel nem tudok szembehelyez­kedni és nem tudok azokhoz csatlakozni, akik ezeket kizavarják. Különben is, mint nemzeti szocialista ember, «mint nemzeti szocialista csa­lád sarja, {Derültség. — Sulyok Dezső: Heted­iziglen nemzeti szocialista! — Andaházi-Kas­nya Béla: Már az ősei is azok voltak? — De­rültség.) vissza kell, hogy tekintsek Debrecen város egyik, 1916 tavaszán tartott közgyűlé­sére, — akkor ón 'még fiatal diákgyerek vol­tam — amikor édesapám egy városi törvény­hatósági bizottsági közgyűlésen, mert a Galí­ciából beözönlő lengyel zsidóság Debrecen vá­rosát, a Hajdúságot és Szabolosot teljes mér­tékben elözönlötte, azt az indítványt tette, hogy ezeket a kellemetlen idegeneket minél ha­marább vissza kell toloncolni, a gazdasági életből teljes mértékben ki! kell kapcsolni. Megmagyarázta felszólalásában ezen elemek bennmaradásának káros hatását. Azok a zsidók, akiket én őszsidóknak ne­vezek ott Debrecenben, apám mellé álltak és ezzel egyhangúvá tették a debreceni törvény­hatósági bizottságban azt az indítványt, hogy ezeket a zsidókat bizony vissza kell toloncol­jvatni. A debreceni törvényhatóságnak ez az indítványa a belügyi hatóságoknál meghall­gatásra talált és meg is indult egy igen nagy munka, amikor ezeket az idegeneket összete­relték. Négy napig tartott a nagy ijedelem a szakállas bevándoroltak között, (Derültség.) amikor valakik, azok a bizonyos ismert erők, azok a bizonyos ismeretlen erők, amelyek ko­moly megoldásoknál ma is sokszor közremű­ködnek, elintézték az összegyűjtést elrendelő hatóságnál, hogy bocsássák szabadon azokat a zsidókat. Talán még most is ott vannak. Némelyikük nagy házat, földbirtokot vásárolt, ecet-, szeszgyáruk, üzleteik vannak és. elhitet­ték ma már a közvéleménnyel, hogy a ma­gyar ember nem lehet kereskedő, mert nem ért hozzá, sőt gyáros sem lehet, mert nem tud gyárat vezetni, ehhez csak a zsidók értenek. Hazug beállítás! Üjból vissza kell térnem az első zsidója­vaslat tárgyalásához, amikor kimerítően is­mertettem Debrecen multszázadbeli életét ipari és kereskedelmi vonatkozásban. Akkor Debrecen a Keletet a Nyugattal, sőt az Észak­kal összekötő nagy útvonalon kereskedelmi gócpont lett. Hitelesen bebizonyíthatom, hogy ezt az átmenő nagy ipari és kereskedelmi for­galmat mindig keresztény emberek bonyolí­tották le. Természetesen, amikor a zsidóság felszabadult, belekapcsolódhatott a magyar életbe, vagyont szerezhetett, rátehette a ke­reskedelemre a kezét, akkor a maga tisztesség­telen versenyével ezt a forgalmat, ezt a be­csületes kereskedelmet tönkretette. Addig az a kereskedelem. a tisztesség jegyében folyt. Visszatérve a jelenlegi törvényjavaslat­hoz, egy közgazdasági jelentőségű momentu­mot szeretnék felhozni, egy érdekes pénzügyi jelenségre kell kitérnem, amely minden társa­dalmi osztálynál jelentkezik, de különösen az egyik napról a másik napra élő» társadalmi osztálynál és ez az arany imádata. (Andaházi­53*

Next

/
Oldalképek
Tartalom