Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-381

Az országgyűlés képviselőházának 381. éppen úgy találta a zsidót, mint a keresztényt, mondja az emlékirat. (Vázsonyi János: És fogja találni!) Ennek az emlékiratnak aljára az van írva, hogy emléksoraink szerkesztésében és kívánságaink kialakításában a zsidó bajtársak nem vettek részt s ezeket a keresztény bajtársak frontharcos lelkiismerete diktálta. A kísérő levélben bejelentik ezek a keresztény frontharcosok, hogy az emlékiratot megküldték hasonló eljárás céljából a többi frontharcos főcsoportoknak. Méltóztatnak tudni, hogy a legtöbb frontharcos főcsoport reagált is erre ilyen értelemben és mindazokat a kivételeket, amelyeket a törvényjavaslat nem biztosít a hazáért súlyos áldozatot hozott zsidó frontharcosok számára, a többi frontharcos főcsoportok is követelték. (Farkas István: Nemcsak a frontharcost, minden frontkatonát, aki a haza védelmében résztvett, megillet ez a jog!) Azt is méltóztatnak tudni, hogy ebből kifolyólag egyik-másik frontharcos főcsoportnak kellemetlensége lett, ami fényes bizonyítéka annak, hogy nem az a bizonyos keresztény közvélemény alakult itt ki, hanem felül van valami kis csoport, amely azután ezt a kialakuló keresztény közvéleményt, amely becsületes ós igazságos a zsidó frontharcosokkal szemben, (Vázsonyi János: Pártpolitikára használja fel!) leinti, terrorizálja és a maga észjárásának megfelelően idomítja. (Györki Imre: A zsidó vitéz Imrédy Béla szelleme! Izrédy Bélának nevezték el!) Ha tehát azt látjuk, hogy a hadifogolytábor sokat szenvedett foglyai nem, a keresztények, az országos frontharcos csoportok nem, a paraszt nem, — ezt egyébként Drozdy t. képviselőtársam is fejtegette és több képviselő úr is igazolta már eddig — az iparosok nem, a munkásság még kevésbbé, mondom, ha ezt látjuk, nem vetődik-e fel önkéntelenül a kérdés, hogy hát akkor kikből áll az a keresztény közvélemény? (Kéthly Anna: Lézengő ritterekből! — Vázsonyi János: Svábokból!) Kik azok a keresztények, akik ezt a bizonyos keresztény közvéleményt minden áron, ha másképpen nem megy, erőszakkal is ki akarják alakítani? Méltóztassanak megengedni, hogy egy analógiára mutassak rá, amely a 48-as időkben történt. Bizonyos dolgokat fogok itt felolvasni a 48-as időkből és ebből látni fogjuk, hogy milyen hasonlatosak a mostaniakhoz. Eme útmutatás alapján könnyen oda fogunk érni, hogy meg fogjuk találni, kik azok, akik ebben az országban olyan rettenetes gyűlölettel, a magyar nép lelkéhez nem méltó gyűlölettel viseltetnek zsidó polgártársaik iránt, nem tekintve azt, hogy bűnözött-e az a zsidó polgártárs vagy nem. Megmondom a forrást: Supka Gézának »1848« című könyvéből olvasom a következőket (olvassa): »1848 április 22-én a pesti burgerek petíciót adnak be a kormányhoz, hogy a zsidókat ne engedjék be a nemzetőrségbe, aki már benn van, attól vegyék el ^ mindenesetre a fegyvert. Különben is Pest város egész területéről legjoblb lesz a zsidókat kikergetni és ba már ilyen radikális lépésre nem szánná el magút a kormány, legalább is Klein Ármint, az Ungarn szerkesztőjét fenyítse meg.« {Derültség a szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: Akkor még Klein Árminnak hívták.) »Batthyány meglehetősen tétova választ adott. Elvileg ugyan kimondotta, hogy a nemzetőri, mint bármely kötelességek teljesítése dolgáiilêse 19S9 március 13-án, hétfőn. 353 ban sem osztály-, sem vallásbelí különbséget nem lehet tenni. De a főváros jelenlegi izgatott hangulatára való tekintettel, hajlandó a zsidókat a nemzetőri szolgálat alól ideiglenesen felmenteni. Azoktól a zsidóktól, akik Pesten már megtelepedtek, jogukat elvenni szintén nem lehet. Ami pedig Klein Ármin esetét illeti: ha ő sajtóvétséget követett el, a közvádló dolga, hogy vele szemben eljárjon.« (Farkas István: Igazságosabb volt, mint a mai igazságügyminiszter.) »Hát ha a minisztérium ilyen lágy mat ogon kezeli a zsidók dol gát, majd a polgárok maguk intézkednek, A közgyűléssel állítólag küldetnek egy csupa német nyárspolgárból álló »zsidó-biztosságot«, amely »rendre kiüldözi a szegény nyomorult, a lakhatási jogért 15 forintot fizetni képtelen magyar zsidó családokat-« A Reform le is írja egy ilyen zsidó-bizottsági tárgyalásnak ^ épületes menetét, ahol egy komáromi születésű, 12 év óta Pesten lakó, kilétét és állításait többrendbeli bizonyítványokkal igazoló bqltossegédet utasít ki a biztosság, annak ellenére, hogy ügyvéd is próbálja a szerencsétlen ember jogait védeni. Az ügyvéd végül így próbálkozik a könyörtelen burgerek lelkére hatni (Buchin ger Manó: Burger urak!) (olvassa): «Uraim, ez a becsületes ember, szerződése 80 forintnyi bánatpénzzel van megerősítve, magyar születésű, ne tessék elzáratni. — Wir nehmen keinen Fiskalen an«, — feleli a német elnök. — Einsperren! Komissär, herunter mit ihm.« — Vagyis röviden magyarul: A fiskális ne pofázzon, nincs itt arra semmi szükség, azt a zsidót be kell csukni. (Derültség. — Farkas István: Jól lefordította!) T. Ház! Ez az egyik kis strófa, de van még tovább is. (Györki Imre: Most is a Burgerek csinálják.) (olvassa): »A városok zsidósága ellen a fővádpont természetesen az, hogy turbulens elem, konspirál a forradalommal«, — tehát azzal a 48-as forradalommal, amelynek dicső emlékezetére holnapután országos ünnepély lesz és amely napon a képviselőház szünetelni fog — (Farkas István: Nemzeti ünnep! — Vázsonyi János: Legnagyobb tragikomédia, hogy most ünnepeljük március 15-ét.) (olvassa): »Hiszen már 1848 januáriusában is rossznéven vették a pestbudai német burgerek a zsidóknak azt, hogy feltűnően magyarkodnak. Januárius elsején például megjelentették az első magyarnyelvű zsidónaptárt. Januárius másodikán jelenik meg az »izraeliták pesti magyarosító egyesületének« névtára, amely pontos kimutatást közöl arról«, stb ... ^Érthető, ha a forradalommal nem túlságosan szimpatizáló köröknek szemet szúrt a zsidóságnak ez a magyarbarátkozása«. (Buchinger Manó: Már akkor is? — Farkas István: Akkor is, most is.) István nádor panaszkodik e miatt Bécsben. (olvassa): »Azután az antisémiták élén áll az a Berényi János gróf, aki a nemesi előjogok elvesztése felett érzett fájdalmában azzal fenyegetődzött, hogy kivándorol Amerikába«. Istenem, milyen csapás lett volna. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Tovább olvassa): »Április 6-án mégegy nagy beszédet mond a főrendi táblán s azt indítványozza, mondja ki az országgyűlés, hogy minden keresztényi adósság a zsidókra nézve megszűnjön, azaz hogy a múltra nézve semminemű adósságot magyarországi keresztény honpolgár zsidóknak visszafizetni köteles ne legyen«. (Zaj) Ez az, t. Ház. Én a mai nagy antiszemitizmusban is ott látom a hitelező zsidót, mint kútforrást. Van az irattáskámban néhány