Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-381

354 Az országgyűlés képviselőházának 381. »cetli«, hogy magyarul mondjam, amelyen fel vannak jegyezve az egyes antiszemita urak viszonyai a hitelező zsidókkal szemben, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) azonban most ezzel a pikantériával nem akarok foglalkozni, mert az elnök úrnak megígértem, hogy hallatlanul finom leszek. (Derültség. — Buchinger Manó: Miért mond ilyet?). Én a szavamat be akarom tartani és ezzel az egyéni természetű dologgal nem akarok foglalkozni, erre, azt hiszem, lesz még alkalmam a közeljövőben. (Farkas Lstván: Helyes.) Most mindenesetre csak rá akarok mutatni arra, hogy íme akkor is éppen úgy, mint most, ott látjuk a burgereket, a német elnököt, (Egy hang a szélsőbaloldalon: A Heinricheket!) a Rajnissokat, a Meislereket, a Metzlereket, a Ratiukat és egyéb akkor divatos neveket. (Propper Sándor: A Mecséreket!) Most is ugyanígy itt látjuk »az idegenből jött magyarokat«, amint Ady Endre mondotta annak idején. (Egy hang a jobboldalon: A Reisingereket! — Propper Sándor: Reisinger rendes ember, nem akar másokat megszólni!) Legyen szíves, t. képviselőtársam megengedni, hogy válaszolhassak: megmutatom én a magam névjegyét. Én a német származásomat, t. képviselő úr, sohasem tagadtam le. Én már kijelentettem a képviselő úrnak, mint ahogyan Gratz Gusztáv képviselőtársam is kijelentette, hogy nem szerepe ez a sváboknak, amit itt a svábok csinálnak. Ezt csinálhatnák azok a bizonyos törzsökös magyarok, de azok erre képtelenek. Az egyik törzsökös magyar, egy nagyon előkelő, miniszterviselt képviselőtársam azt mondotta nekem a folyosón 3—4 nappal ezelőtt, hogy arra a gyűlöletre, amely ebben a törvényjavaslatban megnyilatkozik, a tiszta magyar fajta soha nem volna képes, azok nem csinálnák ezt. Csak az idegenből bejöttek és a zsidóval keveredettek alkalmasak árra, hogy ezt a gyűlölettől hemzsegő törvényjavaslatot az ország színe elé hozzák. Még egyebet is mondok, t. képviselő úr! Ha én sváb vagyok és sok ilyen sváb is van ebben az országban, nem kell azért mindjárt minden svábot azonosítani, mert nekem, mint osztrák származású egyénnek, igen tetszik a magyar nép. Igen tetszik nekem az, hogy már az etelközi vérszerződés is alkotmány volt. Igen tetszik nekem az, hogy az onódi országgyűlésen, bár karddal intézték el az ügyet, de országgyűlés volt, ahol elintézitek és igen tetszik nekeim az, hogy ez a náció alkotmányos érzületénél fogva tudta kényszeríteni a királyt is, időközönként arra, bogy hívja össze a magyar országgyűlést. Igen tetszik nekem t. képviselő úr ez a náció, amelynek történelmét itt a képvselőház falain is megrajzolva látom, az etelközii vérszerződést aláíróktól egészen napjainkig. Méltóztassék csak körülnézni. A hét vezéren fegyveres öltözet van és nincs közte kettő egyforma. Tessék megnézni a többi képeket és nem fognak látni a magyar történeti képeken két egyforma magyar ruhát. Pedig azok mind katonaruhák, inert hiszen akkor ezek a vezérek katonai vezérek voltak. Méltóztassanak rájuk tekinteni, mind különbözők, nincs kettő egyforma, köztük. Ez nagyon tetszik nekem, mert ez azt jelenti, hogy a magyar nem csürhe nép, ihogy a magyarban van egyéniség, a magyarban van szabadságszeretet, alkotmányszeretet és nem lehet őket úgy beskatulyázni, imiint bizonyos népeket, amelyek talán erősebbek, nagyobbak, mint mi, de alkotülése 1939 március 13-án, hétfőn. máuyszeretetük, szab ad ságszeretetük sobasem volt úgy kifejlődve, mint az itteni magyaroké. Ha tehát én osztrák szánmiazású ember létemre és szociáldemokrata létemre, látom a magyarnak eat az ősi tulajdonságát, amelyet még ina ás magában hordoz, — mert ana se látok még ünnepélyes alkalmakkor két egyforma díszmagyart — akikor azt kell igenis megállapítanom, hogy a magyar egyéniség, bármennyire igyekeznek is idegenből betolakodott polgártársaim a magyar egyéniséget meghamisítani és eredeti ímiiivoltából kiforgatni. Ez még eddig nem sikerült, mert még az egyszerű fekete magyar ruhából — nem az aranyszarvas bőréből csinált és az ország pénzén felhizlalt fekete masnikra gondolok, hanem a régebbi; magyar ruhákra — sincs kettő egyforma, ha más eltérés nincs, akkor az egyiknek egyenesen áll a zsebe, a másiknak oldalt, vagy a zsinór hoszszabb, vagy rövidebb rajta. T. képviselőtársam, ezt voltam bátor önnek felelni. Ne tessék ösiszekavarni mindent. Lehetnek, mint ahogyan vannak is ezrekre menő svábok és tótok ebben az országban, akik a magyar nép szerelmes követői, összeolvadtak velük és csak magyar érzésűek, sőt ezek amennyiben szociáldemokraták, akkor a magyar nép legalsóbb rétegeinek felemelését, boldogulását r tűzték ki céljukul. Azt biiszem, t. képviselőtársaim! ezzel a válasszal meg van elégedve és nem méltóztatik többé ilyen értelemben közbeszólni. T. Ház! Visszatérek beszédem fonalához. (Olvassa): »A prágai születésű, de Pesten élő zenetanár, újságíró és rendőrkém, Adlersteini Janotyckh János...« — alig tudom elolvasni a nevét — »akit 1848-ban ellenforradalmi tevékenysége miatt zárták le s aki ezért aztán a szabadságharc után a legképtelenebb állításokkal telispékelt röpiratokban támadt a magyarokra, ugyanekkor azt is állította, hogy a pesti forradalom előkészítésében a zsidóknak volt a főszerepük.« T. Ház! Méltóztassék ennél a kérdésnél egy pillanatra megállni. Milyen érdekes! Mit csinált a kamarillának ez a spiclije, aki a magyarokat, úgylátszik, akasztófára juttatta. Ezek az analógiák igen tetszenek nekem. Az egyik képviselőtársam nem olyan régen felállt a képviselőházban és árulkodott a hatalmas német államnak ránk magyarokra, hogy elnyomjuk a németeket. Ez igen hasonlatos az előbb említett Janotyckh szerepéhez. Mindenütt folyton megtalálom a hasonlóságot a 48-as forradalom és az azutáni idők megnyilatkozásai között Supka így folytatja könyvében (olvassa): »Ám ugyanilyen rémes jelenetek játszódtak le más városokban is: Szegeden, Székesfehérváron, ahol a lakosok kijelentették, hogy tovább nem szívlelik meg a zsidókat a városban.« Bi zonyos zsidóbeccek történtek itt. Forradalmat csináltak és a székesfehérvári bürgerek nem bírták a forradalmat, nekik nem kellett a magyar forradalom, tehát antiszemitizmust csináltak, akárcsak ma. Végül is az^ történt Vácott, ahogyan a könyvben le van írva, hogy a zsidók összefogtak a cigányokkal és a parasztokkal s segítségükkel eldöngették a burgerokat. Itt van az az analógia, i Ház, amely a végén azután megint teljes egészében bekövetkezhet. Felfogásom szerint ez az idő közel is van, hiszen a képviselőház ilyen törvényekkel játszik és fecsérli a nemzet drága idejét, a he-