Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-381

352 Az országgyűlés képviselőházának 38 közvélemény nem alakult ki. (Mocsáry Dániel: Az biztos! A Conti-utcában nincs!) Méltóztassék megengedni nekem, azt az állítást, hogy amivel mi itt a zsidótörvényjavaslat alakjában szórakozunk, az a parasztság túlnyomó nagy részét nem érdekli, az a parasztságtól idegen, az a magyar paraszttól teljesen elvonatkoztatott valami, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Azt mondják, hogy a képviselőház meg van bolondulva, hogy ilyen marhaságokkal foglalkozik!) a magyar paraszt mérgelődik, káromkodik, hogy a mélyen t. Képviselőház ilyen fércelvényekkel tölti az idejét, mint amilyen ez a zsidó javaslat is, ahelyett, hogy az ő nagy szociális problémáival foglalkoznék. Nem érzi Egy ekén Szabó János, Felsőzsolcán Kis Mihály, hogy van egy rettenetesen nagy zsidóprobléma. (Mocsáry Dániel: Dehogy nem!) A falusi ember esak azt érzi, hogy neki nyáron sincsen két pengőnél magasabb napszámja, csak azt érzi, hogy nincsen 'földje, amelyet megmívélhetne. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A magyar paraszt csak azt érzi, hogy nyomorog, kínlódik és hogy még ma is disznóólhoz hasonló lakásban lakik. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt érzi, ezt látja, ezt tudja a magyar paraszt, ennek a problémának a megoldását várja és sürgeti, nem tudja, nem érzi azonban azt, amit éreznek a városokban élő kimondhatatlan nevű magyarok, akiknek a legsürgősebb dolguk a zsidótörvény megalkotása. Nincsen olyan ipari munkás közvélemény sem, amely ennek a törvényjavaslatnak szükségességét érezné, hacsak azokról a hídalatti huligán ipari munkásokról nem beszélek, akik sem a szociáldemokratapárthoz, sem a szintén régen meglévő keresztényszociális alakulatokhoz nem tartoznak, akiket nem tudott beszervezni soha senki semmiféle pártba, akiknek nincsen politikai meggyőződésük, nincsen semmiféle társadalmi ismeretük és semmiféle öntudatuk. Mondom, nincsen ilyen antiszemita ipari munkás közvélemény : sem, hacsak nem beszélek azokról az egyénekről, akik bizonyos napidíjak ellenében tűnnek fel bizonyos újkeletű mozgalmak alkalmával. Az ipari munkásság körében — azt hiszem, ezt nem méltóztatnak kétségbe vonni — elég gyakran megfordulok mindenfelé így, Hódmezővásárhelyen, Győrben, Miskolcon, Budapesten — hogy csak az ország legélénkebb, legnagyobb városait említsem — azt tapasztaltam, hogy az ipari munkásságnak nincsen zsidóproblémája. Az ipari munkásság nem törődik ezzel az egész üggyel, hanem a szociálpolitikai követelésekkel foglalkozik, gazdasági helyzetének megjavítását kívánja és ő is kívánja a magyar parasztság sorsának megjavítását, a magyar parasztság felemelését, mert biztosan tudja, hogy ha a magyar paraszt keresőképes, fogyasztóképes lesz, ebből számára is jobb jövő származik. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az, amit az ipari munkásság körében tapasztaltam. Menjünk azonban tovább. Az önálló iparosok és kereskedők társadalmában tapasztalható ez a rettenetes zsidóellenes közvélemény? Felhívom a képviselőház figyelmét arra, hogy az egyik meglehetősen nagy ipari és kereske delmi városban, Miskolcon, ahol képviselő vagyok, legutóbb két héttel ezelőtt zajlott le egy ipartestületi választás, amelyen három lista futott: egy kormánypárti lista, egy antiszemita lista (Vázsonyi János: A kormánypárti nem antiszemita?) és futott egy harmadik lista, amelyen szociáldemokraták és egyéb progreszezíven gondolkodó keresztény és zsidó kispolí. ülése 193!) március 13-án, hétfőn. gárok voltak vegyesen jelölve. A kormánypárti lista, amely egyáltalán nem az antiszemitizmus jegyében indult, kapott valami kétszázegynéhány szavazatot, a szociáldemokrata lista abszolút győzelmet aratott, az antiszemita lista pedig a leadott ezren felüli szavazatból összesen 37 szavazatot kapott. (Andaházi-Kasnya Béla: Meglehetősen sokat!) Ez világos bizonyítéka annak, hogy az ipari társadalomban sincsen meg az a nagy zsidóellenes keresztény közvélemény, amelyre a miniszterelnök úr itt hivatkozni méltóztatott és amelyre lépten-nyomon hivatkoznak azok a képviselőtársaink, akik ezt a törvényjavaslatot mindenekfelett szükségesnek tartják. (Vázsonyi János: Góg és »Demagóg« fiai.) T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni nekem, hogy azok közül az emlékiratok közül, amelyeket valószínűleg minden képviselőtársam megkapott, bemutassak kettőt. Az egyik a keresztény hadifoglyok memoranduma, amelyet minden képviselőnek megküldték és amelyben azt mondják (olvassa): »Nem kivételt kérünk, csak becsületes, egyenlő elbánást azoknak a zsidó hadiíogolytársainknak a javára, akik velünk együtt a különböző fogságokban rettenetesen szenvedtek és akikről mi, keresztény hadifoglyok, kötelességünknek tartjuk megállapítani, hogy sohasem önző érdeket képviseltek, hanem a hadifogságban mindig az összes hadifoglyok javára ténykedtek. Akár munkával, akár pedig valami szórakoztató mesterséggel foglalkoztak, mindig becsülettel a közösség" érdekében ténykedtek«. Ezek rámutatnak arra, hogy a golyó nem válogatott a harctéren. (Farkas István: Igaz!) hogy a hadifogság szenvedései kijutottak kereszténynek és zsidónak egyaránt. Ezt a memorandumot aláírták ügyvédek, orvosok, magasrangú állami tisztviselők, iparosok, ipari munkások több mint kétszázan és hogy ezek a nevek tényleg valódi őskeresztények aláírásából származtak, ez abból is gyanítható, hogy vannak közöttük olyan nevek, amelyeknek viselőit személyesen ismerem: dr. Halmay Béla, Miskolc város nyugalmazott polgármestere, dr. Kozsik István, városi tiszteletbeli ügyész. Eze

7 .ket az urakat, mint Őskeresztényeket ismerem, ezek velem egy iskolába jártak. (Propper Sándor: Hol van őskeresztény? A le&ősibb keresztény is zsidó volt!) Meg vagyok tehát győződve arról, hogy ezek az urak nem zsidóbérencek. Ezek az urak mind olyan módban élnek, hogy nincs szükségük arra, hogy a zsidók által magukat megfizettessék. (Vázsonyi János: Csak annak vannak zsidó ősei, aki antiszemitáskodik!) A hadifogságban elszenvedett idő bizonyos igazságérzetet termelt ki ezeknél a keresztény rétegeknél és ezt az igazságot akarják ezek érvényre juttatni. A keresztény társadalomnak tehát íme egy nagy közvéleménye nem osztozik abban, amit a miniszterelnök úr mondott, hogy van egy olyan keresztény társadalmi közvélemény, amely a zsidókat itt másodosztályú állampolgárokká akarja degradálni, avagy ki akarja őket innen püfölni, pusztán kenyérírígységből. Itt van egy másik irat, az Országos Frontharcos Szövetség miskolci főcsoportjának emlékirata, amely szintén elmondja ezeket a dolgokat, szintén rámutat arra, hogy a Iharctéren nem volt különbség zsidó és nemzsidó között. A harctéren mindnyájan egyék voltunk, a halál nem válogatta ki a keresztényeket, a halál és a nyomorúság, a rokkanttá csonkító golyó