Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-381

Az országgyűlés képviselőházának 381. üléap. i98f> ^n.rr.h/fi mán. hétfőn. 341 bombát a zsinagógára? — Fábián Béla: Dózsi, hallgass!). Engedelmet kéreik, hogy többször ennek a kérdésnek tárgyalásánál első személyben beszélek, de ezt az a körülmény hozza magával, hogy szeretném, bemutani,, hogy egy ilyen korban levő ember, mint én, hogyan nőtt fel Magyarországon? Ez talán fog majd adni valamilyen képet t. barátaimnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy én kivétel vagyok. Nem is kérek a magam számára semmilyen kivételt; én az én hittestvéreimmel egy sorsban akarok részesülni különösen akkor,^ ha rosszul megy az ő sorsuk. Válaszolni fogok tehát erre a bíró szavával és az élet tapasztalatával. Mit mond & bíró? A bíró a következőket mondja egy kúriai ítéletben (olvassa): »A magyarországbeli zsidóság sem külön nemzetiséget, sem külön társadalmi osztályt nem alkot«. Már hallom itt a közbeszólási : mi van a fajjal? A fajra vonatkozó kérdésre igen röviden fogok válaszolni. Darwin származástani elméletében megállapította, hogy az ember az úgynevezett »szűkorrú« majomtól származik (Farkas István: Akár zsidó, akár keresztény!) — tutti quanti, valahányan, ahányan vagyuink. (Baross Endre: Nem mindenki!) En osai Darwinról beszélek. (Propper Sándor: Némelyiken meg is látszik! — Zaj. — Elnök csenget. — Baross Endre: Vannak, akik még ma is majmok! — Fábián Béla: Vámnak! — Derültség.) Ne méltóztassanak sürgősen az életben levő majomfajok között kereskedni, mert megvan állapítva, hogy ez a faj már kiveszett. Egyébként az orángutáng és a gorilla hasonlít a leginkább ehhez. (Fábián Béla: Kimegyek az Állatkertbe és megnézem! — Reisinger Ferenc: Nem veszett ki egészen, csak kabátot vett magára! — Derültség. — Elnök csenget.) Egy angol tudóis, Huxley megállapítja, hogy a imajom és az ember testrészei feltűnően hasonlítanak egymáshoz, úgyihogy ő (alátámasztja Darwin megállapíTÊLSCLT» Meg méltóztatnak velem elégedve lenini, hogy a faji kérdéssel ilyen .röviden végeztem? (Derültség.) A bíró ezt mondja (olvassa): »A magyarországbeli zsidóság sem külön nemzetiséget, sem külön társadalmi osztályt nem alkot. A nemzetiség szerintii (megkülönböztetést ia törvény az anyanyelvre alapítja. Külön nemzetiség alatt az anyanyelvük azonossága folytán együvétartozó, ezem az alapon történelmi múltra visszatekintő és az anyanyelvükhöz ragaszkodó népfajokat lehet érteni. Már pedig a zsidóság nem beszél olyan külön ínyelvet, amely kizárólag a zsidóság anyanyelve volna- A inemzetiség szerinti megkülönböztetésre szolgáló ez a jelleg tehát a zsidóság mint személyi összeség részéről hiányzik. Van ugyan héber nyelv, amely az ókorban, inaikor még a zsidóság külön államot, vagy legalább is politikailag elhatárolt külön népességet alkotott, a zsidóság anyanyelve volt. Köztudomás szerint azonban Magyarországon a zsidóságnak legnagyobb része meg seim érti, aninál kevésbbé beszéli és mint ilyen a polgári életben ezidőszerint nincs és nem is lehet használatban. A héber nyelv tehát nem minősíthető a zsidóság olyan anyanyelvének, amely őket külön nemzetiséggé olvasztaná össze. Következésképp Magyarországban jogászi szempontból zsidó nemzetiségről beszélni nem lehet«. Ami a héber nyelvet illeti, ez a zsidó felekezeti életben körülbelül olyan hivatást tölt be, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. mint a katolikusoknál a latin nyelv. A latin nyelvet sem érti a hivők legnagyobb része és a 'héber nyelvet sem érti, amely szintén holt nyelv, a zsidók legnagyobb tömege. Egy további kérdés az, hogy külön társadalmi osztály-e a zsidóság? A bíró a következőket mondja (olvassa): »Nem lehet a zsidóságot társadalmi osztály jellegével felruházni, mert a törvények szerint Magyarország izraelita vallású honpolgárainak különleges, a többi honpolgárokénál évszázadokon át alantasabb társadalmi helyzete az 1867:XVII. te. által megadott egyenjogúságnál fogva megszűnt. Azóta a társadalmi életben a zsidóság összessége együttvéve nem jelentkezik, akár az egyforma foglalkozás, akár a közös élethivatás, történelmi múlt, vagyon, vagy különleges képzettség szerint kialakult s gyűjtőnévvel megjelölt olyan személycsoport gyanánt, amely a többi társadalmi osztálytól a fentebb kiemelt tulajdonságok szerint megkülönböztethető része volna az ország népességének, sőt a zsidók a társadalmi osztályok majdnem mindegyikében megoszolva töltik be élethivatásukat, így érdekközösség kapcsa sem fűzi őket olyan közösségbe, hogy a zsidóságot külön társadalmi osztály számba lehetne venni. Marad tehát az, hogy a zsidóság nem más, mint vallásfelekezet.« Ez a bíró szava. Most jöjjön az élet tapasztalata. Mit mond az élet tapasztalata? Nem is szeretem azt a szót használni, hogy asszimiláció. Mit jelent az, hogy asszimiláció? Azt, hogy én valamiből áthasonulok mássá. De én például személy szerint magyarnak születtem, én a magyar szót az anyatejjel szívtam be, engem az édesanyám magyar dallal altatott, én tehát magyarnak jöttem a napvilágra, én nem hasonultam át, én ott kezdtem, (Reisinger Ferenc: Nem kell áthasonulni!) Nem is kell, én már magyar voltam, amikor megszülettem. Ha tehát végigkisérem a magam és a hozzám hasonló százezrek életét, mit látok? Mi mentünk az iskolába s az iskolában megtanultuk a magyar nyelvet, a magyar verset, a magyar éneket és a magyar történelmet. Aki a középiskolába ment, ott ezt a tudását csak kiszélesíthette, az aki az egyetemre került, az még nagyobb mértékben tehette ezt, de aki nem is került oda, az sem zárkózhatott el az előtte folyó események elől. Hiszen Magyarországon örökös nemzeti mozgalmak folytak, Magyarországon az összeomlás előtt a magyar politikai pártok legnagyobb része közjogi alapon szervezkedett. (Fábián Béla: így van! Sokan úgy akarják itt feltüntetni, mintha a hazafiságot ők találták volna ki!) Volt egy 48-as függetlenségi párt, és volt egy 67-es párt, a kiegyezési Dart. Kossuth és Deák közjogilag különböző állásponton voltak, de ez a két halhatatlan államférfiú a demokrácia, a jogegyenlőség, a nemzet egysége és oszthatatlansága szempontjából találkozott (Farkas István: Ebben egyek voltak!) és egyek voltak. S Tisza Kálmán sokáig tartotta itt az uralmat és azt mondották, Tisza Kálmán örült annak, hogy van neki egy 48-as ellenzéke, mert így ő sokkal jobban képviselhette a magyar álláspontot fenn a császári udvarnál. Mikszáth Kálmánnak van egy nagyon kedves megemlékezése az István-szobáról, ahol este a politikusok összejöttek vacsorázni. Azt mondja, hogy a vacsora gőzében az emberek 50