Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-381
342 Az országgyűlés képviselőházának 381. ülése 19S9 március 13-án, hétfőn. sokkal őszintébbek, megnyílik a lelkük. Azt mondja például, hogy Szlávy Olivér este 10-ig mameluk volt, 10-től lefekvésig függetlenségi 48-as. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Igen sokan voltak így. (Farkas István: Sokan bizony!) Lelkükben a magyarok mind 48-asok voltak és mind kívánták a függetlenség visszaállítását. De örökös mozgalmak voltak. Itt volt a véderővita, itt volt a nemzeti nyelvért folytatott vita, itt volt örökösen a hadseregért folyt nagy vita. Gratz Gusztáv igen t. képviselőtársam és gondolom Herczeg Ferenc az ő tegnapi cikkében, azt mondották, hogy nagy baj az tulajdonképpen, hogy a hadsereg egységét ezek a törekvések megbontották, amiben igazuk van, de más szempontból, nemzeti szempontból viszont nem vonhatta ki magát Magyarország fiatalsága, Magyarország értelmisége a nemzeti mozgalmak alól és nem is akarta kivonni magát. Ott volt a katonaság intézménye. Akik békében voltunk katonák, nagyon jól tudjuk, hogy a közös hadsereg tisztikarának egy részénél nagy ellenérzéssel találkoztunk, a csehek, morvák, lengyelek és a nemzetiségek idehozott részeinél találkoztunk olyanokkal, akik bennünket Kossuth-Hundoknak és rebelliseknek néztek. A Kossuth-nóta nyilvános eléneklése miatt nagy események voltak. Engedelmet kérek, tele van az életünk ilyen epizódokkal, ilyen eseményekkel. Méltóztatnak emlékezni a Heiitzi-szobor elleni merényletre, amely az egész magyar értelmiséget felrázta. Méltóztatnak emlékezni a véderővita mozgalmaira, méltóztatnak emlékezni a régebbiek Kossuth temetésére, Rákóczi és Thököly hamvainak hazaszállítására. Azokat, akik nem buzdultak fel, akik nem váltak magyarrá, ha még nem voltak, ezeknél a történelmi eseményeknél, én nem is tekintem rendes embereknek. Mert rendes ember ebben az országban magyar érzelmű kellett hogy legyen, nem is lehetett más. Hát hova kacsintson, hova nézzen ebben az árva, ebben a magárahagyott országban 1 ? Ide van láncolva, ide van kötve. De azonkívül lelkileg magyarnak érzi magát és ennek a magyarságnak és ennek a Magyarországnak jövőjét és boldogulását akarja szolgálni, bármely valláshoz tartozzék, a zsidó éppenúgy, mint bármely más. keresztény. (Reisinger Ferenc: Bár a dédelgetett sváboktól hallanék ilyen beszédet!) Az a bírói ítélet kimondja, hogy a zsidók sohasem gondoltak arra, elméjükben meg sera fordult, hogy a halott héber nyelvet valamilyen célra az állami életben felhasználják. Semmi más nem kell, itt csak a tiszta magyarság kell, a vallásos ember imádkozzék az ő templomában, ez más kérdés, mindenki imádja Istenét abban a templomban, amelynek vallásához és felekezetéhez tartozik. A hazafiasság kérdése más kérdés, de a kettő nem áll ellentétben egymással, a kettő össze van egyeztetve a zsidó vallású magyarok élete és munkája által. T. Képviselőház! Most méltóztassék megengedni, hogy átmenjek a közgazdasági részre, a közgazdasági térre. Három szempontból (kell (megfigyelni az ország dolgait, az egyik politikai, a másik katonai és a harmadik a gazdasági szempont. Mindig volt egy irányzat, amely Magyarországot politikailag néptörzzsé akarta lefokozni. (Fábián Béla: ügy miint most!). Volt egy irányzat a katonaság részéről, amely a magyar katonaságot csak mint kiegészítő részt akarta a közös hadseregihen tekintetbe venni. A harmadik a gazdasági rész volt, egyesek Magyarországot mindig gyarmattá akarták megtenni, Ausztria gyarmatának, (Fábián Béla: A közös vámterület!) hogy Magyarország készítse a nyerstermonyeket, adja el olcsón, viszont az iparcikkeket onnan hozza be drágán. Ezt a gyarmati 'helyzetet akarták Magyarországnak juttatni. (Gróf Apponyi György: Most újra akarjak, azért akarják a magyar ipart tönkretenni.). Őszintén beszélünk, Nincs semmi szükség arra, hogy ne az igazságot mondjuk. Ilyen veszedelem volt az, hogy 1723nban törvényt (hoztak, amelyben idegeneket, külföldieket hívtak be telepítés céljából és 15 évig adómentességiét biztosítottak nekik. A magyar úri osztály nem tartotta magával megegyezőnek és megférhetőnek azt, hogy a kereskedelemben és iparban elhelyezkedjék. (*abian Béla: így van!). Mit mondjak erre? Képessege bizonyosan van rá a magyarnak, mert a magyar olyan tehetséges, úgy az, úri osztályéban, mint a parasztságában, hogy ha valamire ráadja magát, feltétlenül megvan a képessege, de mindenihez bizonyos idő kell. Nagyon 'helyes az a megállapítás, amelyet — gondolom — Baldwin tett, amikor azt mondotta, hogy az emberanyag hasonlít a gyümölcsfához. Ha egy érésben lévő gyümölcsfát kitépek és helyette újat teszek, akkor a réginek elveszítem, a gyümölcsét és az új nem termi meg gyümölcsét, • csak bizonyos idő múlva. Azzal az .adottsággal tehát le kell számolni, hogy a magyarok nem mentek a kereskedői és ipari pályáikra, így az ittlévő zsidók, görögök, örmények, rácok és szerbek elfoglalták az ipari és kereskedelmi pályákat; nem beültek és kidobtak onnan másokat, hanem maguk alapítottak és alkottak újakat. Úratlan területeket foglaltak el, mások által el nemi foglalt területekre jöttek 4>e és ott dolgoztak. Tegnap elkértem egy gyár történetét, mert látni akartam, hogyan indul meg egy gyár. A gyár nevét nem mondom meg, mert nem csinálok reklámot cégeknek, csak elmondom, hogy mit olvastam egy gyár százéves történetében. Azt olvastam, hogy Páduából bejött ide egy férfiú, aki ott aranyműves volt és itt két legénnyel megalapított egy kékfestő gyárat. Természetesen tanulmányozta az indigót, összeszedte az összes errevonatkozó adatokat és megindította a gyárat, amelynek • ma — azt hiszem — ihatezer munkása van. Azt méltóztatnak gondolni, hogy az csak úgy a földből nőtt ki egyszerre, hogy azt nem kellett megtanulni, hogy az nem keserves nappalok és éjszakák munkája eredményeképen fejlődött ki? A természetben nincsenek csodák, nincsenek ugrások. Mindent ex asse meg kell tanulni és tudni kell, mert különben tönkremegy az ember. De nagyon érdekes az is, hogy Magyarországon a XVIII. században főhercegek és grófok alapítottak gyárakat. Mária Terézia férje Sásváron alapított gyárat, de ezt rövid idő alatt természetesen be kellett szüntetni. Gyárat alapított egy Batthyány gróf, egy Forgách gróf és — azt "hiszem — Frigyes főherceg ősapja is. Ezek mágnás-kezdeményezések voltak, de hamarosan be kellett őket szüntetni, mert a mágnások nem törődtek a gyárral, nem volt
