Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-381
340 Az országgyűlés képviselőházának 381. ülésn IS.HU MA^IÍHA m ««.. hétfőn. legrégebben sújtott vármegyékben a gazdasági munkaerők pótlására irányul. Zemplén-vármegyében már két község van: Göröginye és Topióka, amelyekben a galíciai, leginkább római katolikus lengyelek többségben vannak.« T. Ház! Én nem vizsgálom tovább ezeket az adatokat, de méltóztassék megengedni, hogy felemlítsem itt a képviselőházban, hogy Magyarország jogállam volt, Magyarországon törvények uralkodtak, Magyarországon van egy bevándorlási törvény, itt van Magyarországon az 1879. évi L. te., amely az állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szól. Az állampolgársági törvény szerint vannak a leszármazási elv alapján magyar állampolgárok és másrészt honosítás utján is lehetnek magyar állampolgárok. A honosítás pedig a belügyminiszter diszkrecionális hatáskörébe van utalva. A törvényeket végre is szokták hajtani és a belügyminiszter minden esetben kellett, hogy megadja a külföldieknek a honosítást. De a külföldiek lakhatásáról is van törvény Magyarországon, sőt van törvény a határőrség felállításáról is. Kérem, ne tessék a zsidóságot felelőssé tenni a törvények betartásáért, mert hiszen egy zsidó csak a maga személyében tarthatja be a törvényt, de semmiféle ingerencíája, semmiféle befolyása nem volt abba, hogy ki mikor jöhetett be Magyarországra. (Reisinger Ferenc: A zsidóság tehet arról, hogy itt pénzért honosítottak?) Ne méltóztassék a zsidóságnak egyetemesen olyan bűnt felróni, amelyet mindenki csak egyénileg követhet el. Hogyan felelhessek én azért, hogy valaki bejött az országba és hogyan vonhatnak felelősségre engem azért, amiért én nem tartozom felelősséggel? De nemcsak törvények voltak Magyarországon, hanem ugyanakkor voltak kormányok is, voltak belügyminiszterek is. Fel fogom olvasni a belügyminiszterek névsorát 1867-től kezdve. Nagyon érdekes névsor, hogy ki volt belügyminiszter Magyarországon 1867-től 1918-ig. (Olvassa): »Báró Wenckheim Béla, Reiner Pál. Tóth Vilmos, gróf Szápáry Gyula, Tisza Kálmán, báró Orczy Béla, Baross Gábor, gróf Teleki Géza«, — a jelenlegi miniszterelnök úr édesatyja — »Hieronymi Károly. Perczel Dezső, Széll Kálmán, Kristóffv József, gróf Andrássy Gyula, gróf Khuen-Héderváry Károly, gróf Tisza István, Sándor János, Ugrón Gábor, Tóth János, Wekerle Sándor.« (Vázsonyi János: Csupa zsidóbérenc!) Igen t. Képviselőház! Ezek közül az itt, felsorolt államférfiak közül többnek szobra van. Ha ki méltóztatnak menni a parlamentből, ott látják gróf Tisza István szobrát, itt van a bejárat előtt gróf Andrássy Gyula szohra, Baross Gábornak is szobra van Budapesten, Ezekről csak nem lehet olyan kézlegyintéssel nyilatkozni és a liberalizmust elintézni (Fábián Béla: Demoliberális!), pellengérre állítani, amikor ilyen nagy magyar államférfiakról van szó, akik életüket adták a magyarságért, mint Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Andrássy Gyula. Engedelmet kérek, ezeket csak nem lehet úgy odaállítani, mint akik nem tudták, mit cselekszenek. (Reisinger Ferenc: Dózsi odaállítja! 115.000 holdat zsebrevágtak az elődei hazaárulásért és most Ő ideállítja ezeket!) Bocsánatot kérek, ezeknek emléke él a magyarok közt. r Nem lehet elintézni a liberalizmus korszakát egy legyintéssel, amikor jogállam volt Magyarország, törvények voltak, nagy magyar államférfiak voltak. Nem lehet egyrészt a zsidóságot nem létező bűnök -bűnbakjának megtenni, másrészt nemi lehet az alkotás, a tevékenység, a produkció korszakát úgy beállítani, mint egy véres és bűnös korszakot. (Fábián Béla: Lehetetlenség!). En ennek a képviselőháznak 1906 óta vagyok tagja egy ciklus kivételével, tehát éppen 33 évvel ezelőtt lettem ennek a magyar képviselőháznak tagja. Magamról semmi jót nem mondhatok, mert nem illik, de a jószándék és a becsületes magyar érzés mindig meg volt bennem. Engedelmet kérek, nem lehet ennek a korszaknak politikusait úgy (beállítani, mint ia bűnösök szövetkezetét, mint egy bandát, amely az ország tönkretételét eredményezte. Ezek nagy magyar államférfiak voltak, alkottak, cselekedtek és megalapozták ennek az országnak a jövőjét. Engedelmet kérek, én sokszor ellentétben álltam velük, mert én mindig a szociális haladás híve voltaim és ©n már több mint 30 évvel ezelőtt kértem a mezőgazdasági munkásság betegségi biztosítását, s elfogadtam az erre vonatkozó javaslatot. Nekem tehát voltak kifogásaim ez ellen a liberális kormányzat ellen éppen szociális szempontból, de azért nem lehet azt mondani, hogy ezek a nagy államférfiak és nagy magyarok nem a legteljesebb jóhiszeműséggel, jószándókkal, becsülettel és igazsággal akarták a magyarság ügyét szolgálni. (Fábián Béla: Boldog, virágzó ország volt Magyarország!). Igen t. Képviselőház! Méltóztassék (megengedni, hogy rátérjek a javaslat indokolásara. Csak rövid Schlagwortokban felírtam magamnak, hogy mit mond ez az indokolás, ez a sűrített valótlanság. (Buchinger Manó: Ponyva az egész!) A következőket mondja ... »sajátos, minden néptől élesen elkülönülő népcsoport... élettani és lelki elkülönülésben él.« Szinte megtapogatom magamat, hogy én valami olyan testi és lelki elkülönözmény vagyok-e? (Derültség.) En azt képzelem, hogy rendes, szabályos arcom, termetem van, katonának beváltani, nem tudom felfedezni, hogy hol van itt a testi elkülönülés. (Derültség.) Tovább megyek. Azt mondja az indokolás: »... faji, élettani, lelki, szellemi és érzelmi egység.« Ez sem áll. Bocsánatot kérek, majd a bíró szavával és az élet tapasztalatával fogok felelni, de előbb elmondom az egész tényállást, amely az indokolásban van. Azt mondja: »Ez az egység kifejeződik... vallásában ... erkölcstanában, 'bölcseletében és racionalizmusában, amelyek a zsidó nép, a zsidó család, a zsidó egyén életét eltöltik...« Ez nem mindenkit tölt el jól, mert ha olyan racionálisak volnának, akkor a 440.000 zsidó közül nem volna 400.000, több mint 90% teljesen szegény, akinek semmije nincs. (Propper Sándor: Ugy van! Zsidó proletár! Ezekre törnék rá, ezeknek kenyerét veszik el!) A zsidóság kifejlődött vándorlási ösztönéről is beszél az indokolás. (Fábián Béla: Mint a gólya, vagy a fecske!)^ Ezt t sem tapasztaltam. Én itt születtem, állandóan itt lakom, sohasem gondoltam arra, hogy elmenjek és most, amikor baj van, a legkevésbé gondolok rá. Tehát ez a vándorlási ösztönre való hivatkozás sem áll meg. (Reisinger Ferenc: Sűrített butaság az egész!) »Ezekből folyik a szélsőségekre való hajlamossága« — mondja az indokolás. Ezt sem igen tapasztaltam. (Gr. Apyonyi György (Gróf Festetics Domonkos felé): Te dobtad a
