Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-381

338 Az országgyűlés képviselőházának 381. ülése 1939 március 13-án, hétfőn. bágy és >a zsidó. Ezeknek samimi joguk nem volt, vagy csak igen kevés joguk, mert hiszen a városi polgár is akkor volt teljesjogú, ha a céhséghez tartozott. Aki a céheken kívül volt, annak már igen kevés joga volt. A jobbágy? A jobbágynak pedig osak kötelességei voltak: fizetett robotot, dézsmát, a személyére és vagyonára nézve le volt kötve és ugyanez volt a helyzet a zsidóval szemben is. A rendi korszak tehát igenis tele volt előítéletekkel, tele volt előjogokkal, tele volt kiváltságokkal és mégis, ennek ellenére legyen szabad azt mondanom, hogy a rendi korszaknak és a magyar történelmi osztálynak van két halhatatlan érdeme. Az egyik az, hogy megtartotta Magyarországot magyarnak . . . (Krúdy Ferenc: Amit a liberális korszak elvesztett! — Fábián Béla: Ugyan kéreim, képviselő' úr, hol van már a liberális korszaki) Majd beszélek a liberális korszakról is. (Fábián Béla: Hol van? A Bethlen-kormány alatt volt? — Krúdy Ferenc közbeszól.) Hiába lint a képviselő úr. (Fábián Béla: Hol volna ő egy liberális korszakban? Megint ott ülne a kormány háta mögött és^ nem ülne az ellenzéken! Nem láttuk az ellenzéken soha! — Propper Sándor: Olyan liberális volna, imint a pinty! — Fábián Béla: A pinty hozzáképest elbújhat! — Derültség.) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, ne tessék zavarni a szónokot Bródy Ernő: A magyar történelmi osztály úgy a külső, mint a belső ellenséggel szemben megvédte és biztosította ennek az országnak a magyars ágát. A imagyar történelmi osztály tette azt hol karddal, amikor aktive lépett a cselekvés terére, hol pedig szenvedőleges ellenállással — hogy magyarra lefordítsam: passiva resisteintiával. Igenis, a magyar történelmi osztály megmutatta azt, ,hogy magyarságáért és a magyarság megtartásáért minden áldozatra és minden cselekedetre hajlandó. Ez volt egyik halhatatlan érdeme. A másik hallhatatlan érdeme az, hogy amikor sem alulról] 'nem szorították, sem pedig felülről nem kívánták, ez a magyar nemesi osztály, ez a magyar történelmi rend jogot adott <és igazságot osztott. Ez a magyar történelmi osztály 1848-ban lemondott a maga előjogairól és a jobbágykérdést megoldotta, a maga földjét a jobbágyoknak odaadta és a jogfosztottakat minden tekintetben jogosítottakká tette. Ez is halhatatlan és píáratlan érdeme a magyar történelmi osztálynak, olyan, amilyen sehol a világon nincs, amely egyedül való a maga nemében. Amikor ma beszélünk a rendi korszakról, az objektív igazság neon hallgattathatja el velünk a magyar történelmi osztálynak ezeket a halhatatlan érdemeit. Hozzá kell tennem, ugyanolyan érdeme van a magyar parasztságnak, a magyar parasztság elődeinek, a jobbágyoknak, a zselléreknek, a jogfosztottaknak, azoknak az ősöknek álmagyar parasztságban, akik szintén (hozzájárultak ennek az országnak megtartásához, azoknak a paraszt ősöknek eljárásával, akik megtartották a magyar nyelvet ennek az országnak akkor, amikor a törvényhozásnak nyelve latin, a társalgásnak nyelve pedig az úri körökben német volt. Tehát méltóztatik látni, igen. t. képviselőház, hogy engem, akinek ősei a jogból kitagadottak voltak, mégis a legnagyobb hála érzése tölt el a magyar nemesi osztály és a magyar parasztság iránt, mert azt, hogy mi itt vagyunk, hogy mi cselekedhetünk, hogy írni beszélhetünk, azoknak a nagy magyar halhatatlanoknak és névteleneknek, az urak ;

és r a parasztság millióinak köszönhetjük. (Fábián Béla: így van!) Tehát méltóztatik látni, én a legteljesebb objektivitással tárgyalóim, ezt a kérdést, de kötelességemnek érzem mindezt elmondani és elmondani ugyebár azt is, hogy a zsidóknak is kiadta ez a történelmi osztály azt a jogot, amely minden embert megillet. Fájdalom, az idő nem engedi meg — bár szeretnék —, hogy hosszabban időzzek ennél a kérdésnél. Nem az 1867-iki r törvény az első zsidótörvény. t Itt méltóztassék megengedni, hogy reflektáljak az igen t. igazságügyminiszter úrnak arra a kijelentésére, amelyet ő beszédében tett, hogy akkor adtak jogot a zsidóknak, amikor rettenetesen - rosszul raient a magyaroknak dolga. Engedelmet kérek, ez nem felel meg a történelmi tényeknek, mert a magyaroknak sok szempontból mindig rosszul ment a dolga, de annyira nem ment rosszul, hogy őket a zsidók szempontjából a jogok megadására kényszerítette volna. Ott van az 1790-es törvény, amely azt mondja, hogy a zsidókat meg) kell hagyni abban az állapotban, amelyben vannak. Ez a törvény előre jelzi, hogy törvényt kell csinálni a zsidók számára és ez már előkészületben van. Ott van az 1840. évi XXIX. törvény. Éppen 99 éves, maert 1840 márciusában fogadták el. (Mozgás.) Ne méltóztassék gondolni, hogy nem jól tudom ezt a dolgot, mert erről egy könyvet is írtam, tudnom kell az eseményeket, 1840 márciusában, pontosan 99 évvel ezelőtt hogyan került ^szőnyegre a zsidókérdés? Pest vármegye utasította az ő követeit, hogy a zsidók polgárosítása iránt törvényjavaslatot terjesszenek elő az országgyűlésen és ez megtörtént 1840 márciusában. Dubraviczky Simon, Pest vármegye^ egyik követe előterjesztette á zsidók polgárosítására vonatkozó törvényjavaslatot. Sajnos, nincs időm, hogy ezt a gyönyörű előterjesztést előadjam, de viszont ennek olyan súlya, ,volt és olyannyira megérett már ajkérdés, hogy az alsótáblán úgyszólván vita nélkül ment át ez a törvényjavaslat. Csak a városi képviselők svábnevű hordozói tiltakoztak ellene, mint Paszarevicz, Busán Hermann és Kmechtel János. (Reisinger Ferenc: A Meizlerek!) Ha tehát a neveket veszem, csupa ide^ennevű, törvényhozó tiltakozott ez ellen a törvény ellen, míg a magyar nemesi osztály, a régi táblabírói nemzedék úgyszólván t egyhangúlag elfogadta. Tehát egy csomó idegen név van ezek között, akik mind ellenezték, akik mind városi képviselők voltak, de a megyei követek, a magyar történelmi osztály, Deák Ferenc és társai — mert hiszen az 1939/40. évi diétának vezére Deák Ferenc volt — mind gondolkozás nélkül elfogadták ezt a törvényj a vasi ato t. A legérdekesebb volt a főrendiházi tárgyalás. A főrendiház aulikus volt, amely szerette kiszolgálni a császárt és az udvart, de csodálatos, hogy a zsidó emancipáció kérdésében a főrendiház is a legszabadelvűbb irányzatot foglalta el. Ma is gyönyörűség elolvasni gróf Dessewffy Aurélnak a főrendiházban tartott beszédét, aki azt mondotta, hogy a zsidókkal szemben évszázados igazságtalanságot kell jót vátenni. Ott van gróf Erdődy Sándor beszéde, I ott van gróf Teleki József koronaőr beszéde,